Yoda és a valódi amerikai kacsa

Yoda and the dead pheasant
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda pár napja kapott egy kis szárított kacsát. A szárított kacsa olyan szépen van becsomagolva, mint a beef jerky. Az íze is olyan, mint a beef jerky-é. Megkóstoltam. Finom volt.

A szárított kacsa csomagolásán megható történetet lehet olvasni a kacsáról.



A kacsákat a Canyon valley farmon tartották. Boldog életet éltek, csak azért, hogy kedveceink elfogyaszthassák őket. Nem igazá értékeltem a mesét, a kuyák (és az emberek) ragadozók. Nem nagyon látom értelmét a fraternalizálásnak.

Azért tovább olvastam.

Megtudtam, hogy cég amerikai tulajdon. Megtudtam, hogy az egész menedzsment amerikai. Azzal, hogy Yoda megeszi a kacsát, az amerikai gazdaságot erősíti.



Azaz az amerikai menedzsereket és a kínai parasztokat. A valódi amerikai Canyon Valley ranch ugyanis Kínában van, minden eredeti amerikai receptjével és menedzsmentjével együtt.

Nem tudom, a vezetőség belegondolt-e az üzenetbe: a melósokat, farmereket, feldolgozókat kirugtuk, de ne aggodjon senki, mi, a fejesek azért megkapjuk a pénzünket.

Azt hiszem, legközelebb nem pekingi (trójai) kacsát veszünk a Mesternek.

Pekingi kacsa

Ducks
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ennek az ételnek volt a legnagyobb sikere - Yodánál. Még soha, semmitől nem lelkesült be annyira a Mester, mint ettől a pekingi kacsától. Áhítattal nézte, ahogy mossuk a madárkát, ahogy kenegetjük és a kész étel tálja mellől sem lehetett elvonszolni. Ha meg asztalra került a kacsa, vége volt a világnak. Yoda csak ült és nyelt.

Tudjuk, hogy Yoda imádja a kacsákat, a parkokban is mindig keresi a társaságukat. Lehet, azért szerette annyira ezt a kacsát, mert a többivel ellentétben a mi kacsánk nem félt tőle, csak feküdt nyugodtan a tepsiben.



Elkészíteni nagyon egyszerű volt a pterodactylus jellegű madarat. A főzés legnehezebb pillanata az volt, amikor ki kellett rángatni a hasüregébe gyárilag begyömöszölt nyakat és belsőségeket. A kacsa nem méltatlankodott ezen a perverzión - így mi sem háborodtunk fel rajta.



- kacsa (más madárból is lehet csinálni pekingi kacsát, de akkor a receptnek más nevet kell adni, pl pekingi gólya)
- fahéj
- gyömbér
- szerecsendió (vagy szerencsedió?)
- bors
- fahéj
- paprika
- szója szósz
- méz
- szeletelt narancs
- petrezselyem (ez elfelejtettem beletenni)
- újhagyma

Az egyszerűség kedvéért mindenből fél kanál kellett.



A fűszereket összekevertem. Egy kanál fűszert beletettem a kacsába. A maradék fűszert felöntöttem szójaszósszal és bekentem vele a kacsát. A madárba beletömtem egy csokor újhagymát és megpihentem. Én is és életében utoljára a madár is. Két órát pihentünk, aztán a kacsa egy kis melegségre vágyott: 375 F fokra melegített sütőbe repült és ott másfél órára meghúzta magát egy alufólia védelmében. (Utóbb kiderült, két órát jobb lett volna benn hagyni - biztos megint a magaság játszott velünk.)



(Külön figyelmet érdemel a képen a kacsa fenekéből kilógó újhagyma!)

A kacsát kivettük a sütőből és mézzel összekevert szójaszósszal bekentük. Fél órát még sült. A fél óra leteltével visszatettük a sütőbe és öt percig 500 Fahernheit fokon sütöttük, aztán megettük. De olyan gyorsan, hogy még rendes fotóra se maradt idő.