Roncstelepen

- Akkor még ezt írjátok alá... hogy a cég nem felelős, ha valami történne veletek.

- Aha.

- És akkor még kérem a belépődíjat.

Nem vulkántúrára mentünk, hanem roncstelepre.

A bejáratnál guszta mozgókonyha, benn pedig káosz fogadott.

Autóhullák borítottak mindent a kibelezés különféle állapotában.

Ha már láttunk egy erdei roncstelepet, megnéztünk egy valódit is.

Négy alkatrészért jöttünk egy projekthez - erről majd később - és úgy gondoltuk, ezeket majd mi fogjuk leszerelni a megfelelő roncsról.

Online ki lehetett nézni, hogy mi, hol van és aztán szabad a vásár. Azaz a szétszerelés.

Mondjuk elszúrtam, mert a rossz méretű csavarkulcsot hoztam, de a négyből két alkatrészt sikerült megszerezni és közben egy teherautó se dőlt ránk.

A többiért majd visszajövünk később.

Roncstelep

- Hihetetlenül jó modern mûslkotások vannak itt! - mondta pár éve S.

S imádta az idôkereket és az 56-os emlékmûvet.

S akkor jutott eszembe, amikor mgláttam pár ôrülten fotozó turistát az 56-os emlékmû mellett. Azt hittem, találtak egy jó látószöget vagy valami érdekes kompozíciót a sárkányeregtô fickóvel. Lelkiismeretfurdalás nélkül elindultam, hogy én is lefotózzam, amit ôk látnak.

Aztán leesett az állam.



Budapest. Világváros. Az 56-osok mûemléke. Roncstelep.

Ujjé, a Ligetben nagyszerû, dúdoltam és azért kattintottam még párat.