No step

Ez egy kicsit repetitív.
Ez egy kicsit repetitív.
Ez egy kicsit repetitív.

Újrajátszás a transzkontinentális vasútnál

- Vajon ki lesz ott? - morfondíroztunk.

- Én, én, én - mondta a Mester és egy másodperc alatt tizenötször körberohanta az autót belülről.



Nehéz volt elhinni, hogy rajtunk kívül valaki más is kiautózik a Transzkontinentális Vasút Nemzeti Történelmi Helyre megnézni a történelmi esemény újrajátszását, azt a pillanatot, amikor a keleti és a nyugati vasúttársaság mozdonyai találkoznak azon a ponton, ahol a két vonal összeért a nagy semmiben, messze mindentől.



Rengetegen voltak. Sokan autóval, motorral jöttek, de a parkoló sarkában két turistabusz is állt. A tömeg izgatottan várta, hogy megérkezzenek a mozdonyok, amik meg is érkeztek.

Először a kaliforniai társaság mozdonya érkezett, fehér füstfelhőbe burkolózva: fával fűtötték, mert Kaliforniában nem voltak szénbányák. A mai szemmel meglehetősen picinek tűnő mozdony kisebb erdőségeket égetett el tűzterében minden egyes utazáskor.



Aztán begördült a keleti szerelvény vastag fekete füstfelhőt húzva maga után. Kansasban a vonal szénbányák mentén vezetett.



Nemcsak a vonatok cseréltek itt mozdonyt. A távírópóznák a nyugatról érkező sínpárok mentén az északi oldalon voltak és itt váltottak át a sinek déli oldalára.



Mi pedig a sok vasútrajongóval együtt boldog vigyorral néztük, ahogy a pici mozdonyok tolatgatnak fel és alá. Azt hiszem, ide még visszajövünk.

Népszokás Pioneer Day előtt

A utahi honfoglalás ünnepe a Pioneer Day. Ilyenkor emlékeznek meg felvonulással a mormon telepesek bejöveteléről.

Az ünnep előtt két nappal a legjobb helyeket a leglelkesebb családok elfoglalják pokróccal, sátorral, kempingfelszereléssel és ott táboroznak folyamatosan, amíg a felvonulás el nem jön. Ekkor büszkén feszítenek a legjobb helyen. Megérdemlik.

A viziló feneke

Goblin Valley az a hely, ahova nem nyáron kell menni. Nem júniusban és nem napsütésben. Ennek ellenére a legtöbben akkor mennek oda. Mi sokszor voltunk már a kőtörpék között, eddig mindig gondosan téli és tavaszi időpontot választva. Most sikerült júniusban beugrani.


Yoda is beugrott, egyenesen az árnyékba.

- Kérsz vizet? - kérdeztem.
- Hülye vagy? - és kilefetyelte a nagyobbik kulacsot.

Egyértelmű volt, Yoda most nem fog törpékre vadászni. Jobb is, a végén még lepisil valami goblinfőnököt és aztán azt elmossa az áradat.



- Vizet - hörögte egy turista és leroskadt a padra.

"Vajon hányan kapnak itt napszúrást? És vajon mi kapunk napszúrást?"

Ahogy lenéztünk, néha felbukkant egy-egy turista a kövek között. Nem tudtam megszabadulni a képzettől, hogy törpök vadásszák őket.



Azért bátran nekivágtunk. Határozottan mentünk előre, fel és le és árnyékunk beleégett a sziklákba. Szerencsére épp hidegfront volt, alig volt 41 fok.



Itt olyan meleg van, hogy külön felhívják a látogatók figyelmét, ne kergessék, zavarják az állatokat, mert lehet, nem marad utóbb elfutni egy ragadozó elől.

A hőguta itt a mindennapok része.

Hasonlóan a szörnyektől hemzsegő rémálmokhoz.



Aztán egy kanyar után azt hittük, egyszerre váltak valóra a rémálmok és egyszerre kaptunk hőgutát. Egy óriási vizilófenék bámult ránk - szerencsére kőből.

Narancs?

A zöld az új narancs?

Kapcsolatban

Vajon egymással beszélgetnek Viberen?

UPDATE
Vagy pokémonoznak?

Aki a virágot szereti

Aki a virágot szereti, rossz teknős nem lehet...