Népszokás Pioneer Day előtt

A utahi honfoglalás ünnepe a Pioneer Day. Ilyenkor emlékeznek meg felvonulással a mormon telepesek bejöveteléről.

Az ünnep előtt két nappal a legjobb helyeket a leglelkesebb családok elfoglalják pokróccal, sátorral, kempingfelszereléssel és ott táboroznak folyamatosan, amíg a felvonulás el nem jön. Ekkor büszkén feszítenek a legjobb helyen. Megérdemlik.

Pioneer Day III

Nagyon jó helyünk lett a felvonuláson. Ez abból is látszott, hogy az eseményeket megnyitó motorosrendőrök bemutatójakor szinte legázolták a lábujjunkat.

Salt Lake County motorosrendőrei mind óriási műbajuszt ragasztottak és abban parádéztak. Utánuk felvonultak Salt Lake City és az országuti motorosrendőrök is.




A motorosrendőrök után következtek a méltóságok, valószínűleg fontossági sorrendben, azaz elől jött a mormon egyház elnöke, szakszóval prófétája, majd négy apostol, utána pedig Utah kormányzója, Gary Herbert. A kormányzó után pár kósza képviselő és a sheriff jött.



Felvonultak a lovassheriffek is, majd régi autók jöttek új gyerekekkel csomagtartójukban.



A szinen végighajtott delizsánsszal Utah Csányi Sándora, a Wells Fargo bank igazgatónője.




Egy ilyen parádé nem lehetett teljes a veterántraktorok felvonulása nélkül, elvégre abban az államban voltunk, amelyik évente a világ egyik legvidékiesebb nagyvárosi vásárát rendezi.



A múzeumszökevény autók és traktorok után egy veterán lovas érkezett. A lovon minden a mormon bevándorlás korabeli volt, kezdve az ezüst díszítésen és a ruhán át valószínűleg egészen a lovasig.



A szorgos helybeliek még a fejnélküli lovast is eltárolták valahol, ő is belovagolt. A fejnélküli lovast a lócitromseprők profi csapata követte. A háromfős team-et Utah egyetlen kisállatok és háziállatok potyadékának begyűjtését végző cége bocsátotta a felvonulás rendelkezésére.

Az alakulat villámgyors kvadokon érkezett, egyik hozta a vödröt, a másik a lapátot és a harmadik, a csinos lány tartotta a lábát, hogy megállítsa a guruló lócitromot és, hogy a lapátos könnyen felszedhesse.




A fejnélküli lovas valószínűleg jobban látott, mint az óriási vonuló motorosplatformok sofőrjei, akiket külön irányzó kísért, akik szólt, ha eléje tévedt egy lócitrom vagy egy elbambult bohóc.



Az óriási platformokat vagy cégek vagy egyetemek vagy egyházközségek szerelték fel és az önkéntesek néha több száz munkaórát áldoztak a projektre.



Az egyházközségek megcsillogtatták a kívülállók számára nem mindig érthető belső mormon humort is, aminek láttán a beavatottak valószínűleg közel halálos nevetőrohamot kapnak, a nem mormonok meg nem értenek semit.



Persze nemcsak mormonok vonultak, itt voltak például a Szabad Tongai Egyház hívei is, saját rezesbandájukkal.



Innentől kezdve egymást váltották a platformok és a rezesbandák és a réztelen bandák.



Mondjuk amikor félmeztelenül átvonult Tarzan a szinen, az feldobta a leülő hangulatot, de utána egy darabig megint platformok és rezesbandák jöttek.



Újabb üdítő pillanat volt a utahi második világháborús veteránok megérkezése, majd a koreai háború veteránok felvonulása korabeli teherautókon.

A tengerészgyalogos hadastyánok nem voltak hajlandók a hadsereg teherautóira felszállni, így restauráltak nekik pár tengerészgyalogos szállítójárművet. (Gyalogosszállító jármű, jó szó.)




A motorizált kutyás hadosztály még feldobta a hangulatot.



Innentől kezdve azonban már csak rezesbandák és platformok jöttek sűrű sorokban. Mi pedig félig megsülve mentünk az autóhoz, a maradék platformokat és rezesbandákat meghagyva a helyi vájtfülű közönségnek és hazatértünk.

Pioneer Day II

Mi nem foglaltunk egy éjszakával korábban helyet a Pioneer Day-re de a gyorsabbik Ribizli reggel, futás közben talált egy takarónyi üres helyet, ahol le tudtunk táborozni és nézni a felvonulást.

Azt mondják, a Pioneer Day az, amikor a mormonok kirugnak a hámból. Mondjuk nem isznak, de a túlzás vétkébe esnek a dekorációkkal és a felvonulással.



Még a Mormon Légiót is újraalakították a kedvéért. A Mormon Légió a mormonok magánhadserege volt. Brigham Young, az alapító őket küldte el önkéntesként az amerikai-mexikói háborúba, így megtanulták a katonáskodást, segítettek fegyverrel is de iure elszakítani Utahot Mexikótól és még zsoldot is kaptak érte, amit jó mormonként átadtak az egyháznak, ami ebből újabb mormonok bevándorlását finanszírozta.



Pioneer Day-kor negyedmillió mormon sorakozik fel a Templom tér és a Liberty Park közötti utcán. Azaz Utah lakosságának közel tizede itt nézte a parádét. A többiek vagy vonultak vagy tévén nézték, mi történik.



Mi előben néztük az eseményeket és még a felvonulás előtt hozzájárultunk a gazdasági fellendüléshez is, vettünk egy fagyit, aztán döbbenten néztük a japán küldöttséget, akik minden évben eljönnek Salt Lake Citybe, hogy vonulhassanak egyet.

Folyt köv.

Pioneer Day I

Július 24 Pioneer Day Utah nemzeti ünnepe. Ekkor érkeztek meg a mormon telepesek a hegyeken át, egy hosszú vándorlás után a Nagy-Sós-tó völgyébe.

Az ünnep nemcsak a mormonoké, mindenkit megünnepelnek, aki 1869-ig, a transzkontinentális vasút megépítéséig ide bevándorolt.

Az ünnep most vasárnapra esett volna, ami többszörösen nem jó,  egyfelöl, mert akkor nem lenne munkaszüneti nap, másfelől meg akkor az emberek (mormonok) nem tudnának vasárnap templomba menni.

Így az ünnepet áttették hétfőre. A munkaszünet is megmaradt és temploma is el lehetett menni. Templom után pedig a férfiak elindultak és sátorral, székkel, hűtőtáskával, függőággyal letáboroztak az ünnepi felvonulási útvonal mellett és ott foglalták a helyet a családnak, hogy mindenki jól lássa a felvonulást.