2018. november 11., vasárnap

Morbid jóreggel



Majd ha a szoftverek a feketehumort is érteni fogják, akkor leszünk mi emberek igazán feleslegesek.

2018. október 24., szerda

Derengés a sötétben


Apple in dark

- Gyere, gyere, világít a lefolyó.

Hajnal volt.
Úgy éjfélig vertem a billentyűket és ennek megfelelően nem voltam csúcsformában.

- A mi?

- A lefolyó! Gyere!

- Hova?

- Megnézni, a lefolyót!

- A lefolyót?

- Mert világít!

- Mert világit?

- Gyere, ne hülyéskedj, világít a lefolyó.

Már tudom, hogy Ionescu a legjobb darabjait akkor írta, amikor felébresztették legszebb álmából. Mert világít a mosdó.

Felvettem a szemüvegem, hátha azzal jobban látok a sötétben.

- Látod?

- Mit?

- Hogy világít!

- Nem...

- Nézd meg közelebbről.

Orrommal megvakartam a mosdókagyló fenekét.

- Na?

- Aha...

Valóban derengett ott valami.

- Biztos kintről szűrődik be valami fény.

- Tegyél egy törölközőt az ablak elé! Nem azt, egy vastagabbat! Most is világít!


Az agyamat borító ködön át szó szerint átderengett a megoldás. Én voltam a hibás.

- Nem mostam ki este a mosdókagylót és biztos fluoridos a fogkrém, az dereng.


Másra nem emlékszem, aludtam tovább.

2018. október 22., hétfő

Pozitív járda


Fall

Gyönyörű őszi nap volt olyan szinekkel, amit még editálással se lehet csinálni.

Ilyen időben külön öröm volt látni a járdát, amit eleve az öreg fához szabtak és ami kis kanyarral kikerülte a vastag fatörzset.

Sidewalk and tree

2018. október 20., szombat

Félelem és rettegés a boltban


Snow Blind Lion

- Picit rosszul látok - mondta a fickó és arany karkötőjéről lógó pici, ledes zseblámpával orrát a számlára dugva megnézte a végösszeget, majd elővette bankkártyáját és továbbra is világítva bedugta a kártyát a leolvasóba és bepötyögte a PINt.

Eltette a kártyát és tapogatva betette a bevársárlást a szatyorba és elindult kifele.

A parkolóban láttam meg legközelebb, karkötőjéről lecsatolta a kocsikulcsot és az ajtón tapogatta ki a kulcslyukat.

Én csak rettegtem.

2018. október 16., kedd

Twin Falls belvárosa


Twin Falls

A "Twin Falls belvárosa" kifejezés korábban oximoronnak számított volna nálam. De végül úgy döntöttünk, adunk a városkának egy esélyt. Hátha nemcsak a folyóvölgy szép itt. Nem bántuk meg!

Twin Falls

Pont most volt az Oktoberfest. Utah után hihetetlen volt, hogy az emberek SÖRT ittak az utcán. (Erkölcsi fertő, mondaná egy utahi mormon.) Sőt, SÖRT csapoltak az utcán. Úgy, hogy mindenki láthatta. A sört. Csapolás közben. Erkölcsi fertő.

Az Októberfestet jelentősen befolyásolta a Kétfarkú Kutyapárt: volt ingyen sör! (Azt hiszem, ettől egy hithű mormon agya már kiégett volna.)

Az ünnepi nyüzsgésben láttuk, hogy a városka is szép. Valóban volt itt egy pici, két háztömbnyi belváros.

Twin Falls

A belvárosi boltok jórészt nem turistalátványosságok voltak. Ide valóban a helybeliek jártak vásárolni, például varrógépet. Természetesen voltak kávézók, sörözők (sörözők!!!!), éttermek és egy pici szövetkezeti bolt, ami speci sajtokat árult. Nagyon jó sajtok voltak. Ribizli nem szereti a sört, de a sajtokat imádja és ezek tényleg jó sajtok voltak.

Jópofa volt a főutca és ekkor még nem láttuk a régi autókat.

Twin Falls

2018. október 14., vasárnap

Vízesések között


Waterfalls


Ennek a bejegyzésnek a címe lehetne a "rossz vízesésfotók" vagy "Ribizlifozelek legrosszabb vízesésfotói".

Ezek a fotók a Kígyó-folyó szurdokának mélyéből készültek és igyekeztem lefotózni a kismillió patakot, amint lezubogtak a mélybe. Szinte egyik fotó se sikerült jól.

Waterfalls

Természetesen gondolkodtam azon, hogy magyarázzam meg.

Rossz szögből sütött a nap.

Nem sütött a nap.

Szűrt fénnyel sütött a nap.

Direkt a szemembe sütött a nap.

Waterfalls

Felhős volt az ég.

Magas volt a vízesés.

Csillogott a víz.

Messze volt a víz.

Telefonnal fotóztam.

Waterfalls

A Mester nagyot rántott rajtam, amikor célra tartottam a telefont.

A Mester nem akart közelebb menni a sokadik vízeséshez sem.

- Persze, hogy nem, hát le lehet pisilni a vizet????

Waterfalls

2018. október 13., szombat

James Bond a szállodában


Workstation


A szállodai szoba kulcsával, egy mágneskártyával kinyitottam a business center ajtaját.

A nehéz ajtó zárja ellenőrizte a kártyát, zöld fénnyel felvillant és hangos kattanással beengedett.

Kávémat letettem a márványasztalra, hátradőlten a kényelmes székben, zsebemből elővettem kulcscsomómat, amiből kihajtottam a rejtett USB-tárat.

Ezt bedugtam a monitor keretébe épített leolvasóba.

Hörpöltem egyet a kávéból.

Megnyitottam a filet és nyomtattam.

A szoba sarkában beindult egy nyomtató. Úgy éreztem magam, mint James Bond.

Ezentúl így fogok bemutatkozni.

- Fozelek vagyok. Ribizli Fozelek.