Vissza a tavaszba - Snowbird

Megjegyzés: tragikusan le vagyok maradva mindenféle bejegyzéssel, keverem az időrendet, mint egy modern író. Most épp júniusi történeteket írok meg.

R-nak és A-nak van egy téli és egy kora nyári üdülése joga. Pár éve már megkaptuk egyszer tőlük a télit, most, mivel el kellett utazzanak, a nyárit. A-val megszereltük a légkondit, majd az új swamp coolert (kétszer is), aztán megkaptuk a kulcsot a szállodához és mehettünk is.

Mentünk, de útközben megálltunk Lisa Falls-nál és aztán már a szállodában is voltunk.

A hotel mit sem változott az elmúlt években. Továbbra is a látványbeton-építészet csillaga, ahol sí- és a bányamotivumok dominálnak.

Snowbird maga azonban egészen más volt.

Jórészt eltünt a hó. Nem teljesen. A patakot helyenként még vastagon befedte az - egyre mocskosabb- hó.

A lejtőkön foltokban még maradt hó és én óvatosságból bekapcsoltam a fűtést.

Kellett is.

Éjszaka alaposan lehült a levegő és csak a villanyfűtés mentett meg minket a fagyhaláltól. Úgyhogy mehettünk kirándulni.

Végletek embere

Azt hiszem, az a fickó, aki így utazik, kedvelheti a végleteket.

Lisa Falls

Nemrég kérdezte valaki, hogy lehet, hogy tizensok év után még mindig találunk új és gyönyörű helyeket Salt Lake City mellett.

A válasz egyszerű. Úgy, hogy rengeteg hely van és még közel se értünk a lista végére.

A Lisa Fallshoz vezető ösvény nem ígért sokat: inkább nagy kődarabokat láttunk, majd egy kanyar után zümmögő zajra lettünk figyelmesek.

Három fickó irányított cipősdoboz méretű teherautókat felfele a száraz mederben. Meg-megálltak, hogy jobb szögből fotózzák le őket, beszélgettek a járművek terepképességéről és látszott, nagyon jól érzik magukat.

A kilátások egyre jobbak lettek. Nemcsak a Little Cottonwood kanyon tárult ki alattunk, hanem már vízesést is hallottunk a közelben.

Ez volt Lisa vízesése. Hogy ki volt Lisa és miért volt vízesése, azt nem tudtuk. De határozottan tetszett.

Megpróbáltunk felmászni a felső vízeséshez, hogy benézzünk a mögötte levő szurdokba, de ez most nem sikerült. Bakancs kellett volna hozzá. Meg egy nagy lélegzet.

Viszont láttuk, hogy a meder felfele menet elágazik. Megnéztük, milyen a könnyebbik út a kisebbik patakot követve.

Szép volt.

Itt is szikláról sziklára kellett felmászni (szakszóval bouldering). Egy kisebb vízesésnél untuk el a meredek medret.

Itt megálltunk. Megnéztük az óránkat és láttuk, ideje indulni: Snowbirdbe kellett érnünk, úgyhogy nagy levegőt véve elindultunk lefele.

Fogadó a Grand Canyon felett

Nem értettem, miért nem ül itt Roosevelt az egyik asztalnál. Nem Teddy, hanem FDR.

Vagy miért nem ülnek elegánsan öltözött hölgyek és urak az egyik asztalnál. Csak normál, 21. századi turistákat láttunk.

Pedig ezek az épületek nem nekünk lettek kitalálva. A pincérek ma is csokornyakkendőt viseltek és a hely árai tükrözték ezt az eleganciát, a hely szelleme még itt volt - de a közönség már más volt.

Tipikus CCC-stílusú volt a szálloda. Roosevelt New Deal-je keretében a Civilian Conservation Corps-ban férfiak tízezrei építettek gátakat, menedékházakat, ösvényeket, WC-ket, vízvezetékeket, utakat és ilyen szállodákat a nemzeti parkokban.

Cedar Cityben, a néprajzi múzeumban láttunk egy nagyon jó kiállítást ezekről az elegáns és rusztikus szállodákról, amik nemzeti parkok szivében épültek. Nekem eddig a kedvencem a Petrified Desert-ben  a 66-os út mentén álló fogadó volt, de most egy újabb került a listára.

A Grand Canyon Lodge megtestesítette a CCC legjobb hagyományait. Sajnos sok ezek közül a hegyományok közül megváltozott. A látogatóközpontok egyre kevésbé szólnak a látogatóknak átadott információkról, manapság a lényeg a látogatóknak eladott szuvenírek sokasága.

Azért ha majd legközelebb több lesz az idő, miután megsimogattuk az öszvérszobrot (ami azoknak az öszvéreknek állít emléket, akik a turistákat fuvarozzák a mélybe), leülünk az étteremben és egy fagylalt (vagy ebéd) mellől élvezzük a kilátást egy túra után.

Vagy eltöltünk pár éjszakát az egyik kisházban és úgy érezzük magunkat, mint egy Rotschild.

Hozzáteszem, mivel ezek a közföldek, a public lands a mienk is, igazi tulajdonosként bármikor boldogan jövünk ide.

Séta a Grand Canyonnál

- Nem megyünk le - mondta E - most nyár van, ilyenkor én nem megyek le a Grand Canyon aljára, tegnap is páran hőgutát kaptak itt.

Hát igen, a Grand Canyon veszélyes hely.

Erre gondoltunk, amikor kióvakodtunk a kilátóra, ami egy sziklaszirt tetején volt. Mi ehhez képest az üveg-kilátó a másik oldalon? Arról tudjuk, hogy mérnökök tervezték meg kismillió szabályt betartva és gondosan építették rengeteg ellenőrzés mellett. Ezt meg természet ősanyánk egymásra dobálta pár millió éve és aztán valamikor nyolcvan éve párszögeztek pár korlátot.

Nem is igen lett volna sok időnk sétálni, csak kinéztünk és majd valamikor eljövünk ide túrázni rendesen. Valószínűleg ősszel, mielőtt befagyna és bezárna a Grand Canyon északi része. Vagy késő tavasszal, amikor elolvadt a hó a Kaibab Platón.

A déli peremmel szemben az északi csak az év egy részében van nyitva, egyébként hó borítja. A szálloda zárva, a ranger-ek hazamennek és nincs itt semmi és senki. Még a legközelebbi település Jacob Lake is bezár. Még a benzinkutasok is hazamennek. Azaz ott sincs senki. 

Az északi perem főszezonban is nyugodtabb. Messze van mindentől. Most se volt igazán sok turista, mi pedig nyugodtan élvezhettük a sétát és a kilátást.

Az abszolút sima víz ára

- 1.19-re van leértékelve a négyliteres desztillált víz 1.59-ről! A bolondnak is megéri - gondoltam és már majdnem vettem egyet, mert pár ketyerébe itthon kell desztillált víz, de aztán megtorpantam. Mintha ezért máskor kevesebbet fizettem volna..

Hamarosan meg is találtam a másik fajta desztillált vizet.

Ebből egy gallon 89 centbe került.

Elgondolkodtam. Ásványvíznél a presztizs, a kút, az ásványi tartalom magyarázhatja az árkülönbséget. Mert tudom, az ásványvizek más és más az ízük.

De a desztillált víznél ez hogy van?

A desztillált víz pont arról szól, hogy nincs benne semmi! (Ezt a semmit többféleképpen lehet előállítani, a lényeg, hogy az ásványi tartalom kisebb bennük, mint a csapivízben.)

Szóval az igazi különbség valószínűleg a marketing.

Yoda (2002/2004 - 2021)

Yoda (2002/2004? augusztus 16 - 2021 június 25)