Hét nővér a a Tűz Völgyében

 - Melyik pihenőt ajánladád ebédelni? - kérdeztem a ranger-t, mikor megvettük az éves bérletet Nevada összes state parkjába. Idén párszor még el akarunk ide jönni.

- A Hét nővér a kedvencem - mondta.

Odamentünk. Még nem láttunk csillagokat az éhségtől, de kezdtünk.

El is halasztottuk a Hét nővér megismerését és inkább ebédet csináltunk.

Bár a Valley of Fire nem egy elhagyatott hely, a pihenőhely sokáig csak a mienk volt és nyugodtan tudtunk enni.

Közben csodáltuk a Hét nővért. 

A homokkő nagyja erodálódott (elerodált?) és csak a hét torony maradt it..

Evés közben éreztük, valaki néz minket. Nagyon néz.

Egy mókus bámult ránk és Puppey-ra és remélte, hogy valamelyikünk megdobja egy kis finomsággal.

Később megláttuk az ízlésesen eldugott WC-t is, ami nyugodtan indulhatna a világ legszebb helyein levő WC díjért.

Ahogy pakoltunk el, egy óriási autó húzott be a parkolóba.

A limuzin végtelenül hosszúnak látszott.

Kiszállt belőle egy boldog ifjú pár és a boldogtalanságig fotózta őket egy hivatásos fotós, majd visszaültek az autóba és elsuhantak egy boldogabb (és remélhetőleg fotográfusmentes) jövő fele.

Aztán jött a következő. Majd a következő.

Mint megtudtuk, ide járnak esküvői fotózni, mert a hófehér ruha jól mutat a vörös sziklák előtt.

Ezárta a fotográfusok lelkesen fizetnek, mi pedig ingyen nézhettük a cirkuszt.

Amikor már mindent láttunk, amit itt látni lehetett, elindultunk túrázni egy kicsit.

Kemping a pálmafák alatt

A futás helyszínén lehetett kempingezni, de a szervezők által kínált sátrak kicsit zsúfoltan voltak, közparkban, milliós agglomerációban meg amúgy se igazán szeretünk kempingezni.

Ha valaki csak fut, annak ez ideális megoldás, de annak, aki futót hoz és visz, annak nem tökéletes.

Én egy másik helyet néztem ki az éjszakára.

Itt volt egy kis hely az emberek között és a reggeli látvány, amint kiléptem a sátorból, elfeledtette a félóra vezetést, ami elválasztotta egymástól a két tábort.

Annyira belefeledkeztem a látványba, hogy majdnem fejjel előre estem ki hajnalban WC-re menet a sátorból.

Ráadásul itt az autónak is volt saját helye.

Henderson Ultra

Negyvennyolc óra + Egy tó + Sok futó = Nevadai kirándulás.

Mi már előző nap regisztráltunk, hogy a verseny napján ne kelljen ezzel vesződni - nem sejtettük, hogy a chip-et, ami megcsipogtatja a számlálót, csak a verseny napján lehet felvenni, úgyhogy nem szabadultunk meg a másnapi sorbanállástól.

A hangulat jó volt, tipikus vegasi futásnak néztünk elébe.

Természetesen ott volt az összes csendesőrült futó, egy napra még Elvis is benézett egy rózsaszín Cadillac-kel.

A szervezők is komolyan vették a vegasi hangulatot.

Persze mindenki tudta, ez a futás vidám, de ugyanakkor komoly dolog is, szóval a legtöbb versenyző igyekezett nem elbohóckodni a dolgot.

Felmerült, hogy itt táborozzunk le a tó partján, mert itt jó a hangulat és közel vannak futók és a büfésátrak, de inkább harminc kilométerrel arrébb költüztünk.

Hogy miért?

Azt megírom holnap.

A macskaalom győzelme

- Nem tudok innen elmenni - mondta a szomszéd elakadt, vadonatúj Lexusára bökve.

Semmi butaságot nem csinált, csak el akart menni otthonról és ahogy kiállt az autójával, elakadt a jégen. Se előre, se hátra.

- Toljuk ki!

- Tegyünk alá macskaalmot - mondtam és úgy néztek rám, mint aki viccel.

- Majd én kihúzom! - mondta az enyhén fura szomszéd és hozott egy hegymászókötelet, majd Csodálatos Nalaját megszégyenítve belefeküdt egy hókupacba a Lexus mellett. Mikor jól kipihente magát, átfeküdt egy másik hókupacba és a Subarujára is rákötötte a kötelet, majd elindult és a kötél elpattant, mint bolha a kaméleonról.

- Hozok egy másik kötelet - mondta a következő szomszéd.

- Akkor én hozok macskaalmot.

Azért abszurdban én verhetetlen vagyok.

Előbb értem vissza a macskaalommal, mint a köteles szomszéd, talán mert a fickó enyhén kövér.

Fogtam a macskaalmot és kiszórtam a kerék alá, közben úgy néztek rám, mint aki teljesen megőrült.

Bezzeg amikor a Lexus kirepült jégről, mindenkinek leesett az álla.

- Ribizli, te egy zseni vagy! - mondták.

Nem tiltakoztam.

Szarvasok a hóban

- Nem jó - mondta a vapiti bika a vapiti teheneknek - erre sok az autó.

A tehenek megfordultak és elindultak felfele a hóban a dombon.

 (Ezzel befejezem az olyan szakszavak használatát, mint bika, meg tehén, meg suta, meg vapiti, meg barcogás meg ilyenek. Az agancsos az szarvas vagy fiú, a többi az lány. Kész.)

A pasi udvariasan előreengedte a csajokat, akik lelkesen csörtettek előre a szügyig érő hóban.

- Hova mentek?

- Arra! - felelték a nők, miközben helyet cseréltek, hogy ne ugyanaz legyen az úttörő.

Mentek, mendegéltek, aztán a bika elunta a menést a hóban, megfordult és felment a hegyre a köves gerincen, ahol sokkal könyebben lehetett haladni.

A csajok még mentek egyenesen, amikor észrevették, hogy a fickó másfele megy.

Megtorpantak és elindultak utána fel a hegyre.

Hogy ennek mi a tanulsága, nem tudom. Sose voltam szarvas.

Az oldal bosszúja

Láttam az újságban, hogy van a Temu nevű új webáruház. Nem nagyon érdekelt a dolog, van pár bejáratott helyünk, azok jók, minek váltsunk.

Aztán kiderült, hogy a Temu ad ajándékba száz dolláros kupont és hát ilyenkor az ember egyből arra gondol, hogy jó-jó bejáratott helyek... de száz dollár....

Természetesen azonnal kiderült, hogy ez a száz dollár nem úgy száz dollár, hanem száz dollár értékű árengedmény, ha sok-sok mindent veszünk.

Mi nem akartunk sok-sok felesleges dolgot venni, hogy kapjunk belőle engedményt.

Ekkor a Temu valószínűleg megérezte, hogy nem akarunk sok-sok pénzt költeni náluk sok-sok felesleges dologra vagy az algoritmusnak agyára ment a sok-sok keresés, mert egy különleges ajánlattal próbált engem visszacsábítani.

Hóvihar

Már előző este bezártak az iskolák, egyetemek, uszodák, könyvtárak, mert az előrejelzés szerint nagy viharnak néztünk elébe.

Valóban nagy volt.

Sokáig tartott, amíg kiástam magunkat.

Hihetetlen volt, hogy tegnapelőtt naplementét néztünk és tegnap pedig kirándultunk, ma pedig reggel hat körül ilyen fotókat csinálok.

Sőt, csináltam egy rövid videót is.