Kemping a pálmafák alatt

A futás helyszínén lehetett kempingezni, de a szervezők által kínált sátrak kicsit zsúfoltan voltak, közparkban, milliós agglomerációban meg amúgy se igazán szeretünk kempingezni.

Ha valaki csak fut, annak ez ideális megoldás, de annak, aki futót hoz és visz, annak nem tökéletes.

Én egy másik helyet néztem ki az éjszakára.

Itt volt egy kis hely az emberek között és a reggeli látvány, amint kiléptem a sátorból, elfeledtette a félóra vezetést, ami elválasztotta egymástól a két tábort.

Annyira belefeledkeztem a látványba, hogy majdnem fejjel előre estem ki hajnalban WC-re menet a sátorból.

Ráadásul itt az autónak is volt saját helye.

Fejlődés a semmiben

 Fennséges a Colorado völgye.  amerre egyszer Yodával táboroztunk. 

A völgy - télen - elhagyatott. Az itt most eltöltött másfél óra alatt csak pár elsuhanó autót láttunk. Embert csak egyet.

Csend volt, nyugalom.

Úgy éreztük, a világ végén vagyunk - ami megszokott Utahban.

De a fejlődés ide is betette az elektronikáját: az eddig becsületkasszás kempingben, ahova régen egy fémcsőbe kellett bedobni a pénzt, most egy új becsületkassza érkezett: ide a hitelkártyát kell bedugni és úgy fizetni.

A terminál napelemes, mert áram az nincs errefele.

Egy tipikus amerikai kemping - Sunrise

A Sunrise campground minden, ami a szememben egy tipikus amerikai erdei kemping, ahol a szerencsésebb táborhelyektől látni a Bear lake-t.

Tágas.
A legtöbb sátorhely elszigetelt és egyes helyeken egy sátorhelyből kihoznának egy kempinget (vagy egy focipályát).

Privát.
A sátorhelyek az erdőben vannak és erdő választja el őket egymástól.



Csendes.
Este tíz után tilos generátort használni, hangoskodni. Különben is, aki ide jön, az általában napnyugtakor alszik.

Tiszta.
A gondnok (camphost) minden távozó után megnézi, maradt-e ott szemét. Általában nem marad.

Camphost
A gondnok általában önkéntes. Ingyen lakik a szezonban (amíg a kemping nyitva van, itt, 2000 méter felett ez idén áprilistól októberig tart). Elvileg a gondnok mindent tud a környékről, ismeri a látnivalókat, ösvényeket. Ellenőrzi, fizettek-e a látogatók, kiírja a foglalásokat, stb. Gyakran lehet nála apróságokat (tüzifát, gyufát) venni.

A mostani host nem ilyen volt. Több nappal lemaradt a foglalásokkal, általában morc volt és szinte sose volt otthon. De így mi olthattunk el egy parázsló tábortüzet!

Doboz-WC csillagászoknak

- Ezt nem hiszem el - sóhajtottam. A csillagok barátságosan mosolyogtak rám, ahogy a WC mellett álltam és felpillantottam oda, ahol komformista esetekben a WC teteje van.

De a plafon helyett az Oriont láttam.

Ezt a WC-t lehet, notórius csilisbab-fogyasztóknak tervezték, mert nem volt teteje. Meg ajtaja. Csak oldala.

Cajonból nagyon későn értünk a Colorado mellé és már akkor is megrázott a fedetlen retyó.

Most hajnalban ismét éreztem, mennyire hihetetlen rendes csésze mellett állva a csillagokban gyönyörködni. Zseblámpával a számban, hogy rá ne lépjek véletlenül egy alvó csörgőkígyóra.

Ezt csinálja valaki utána a telefonba épített zseblámpával!



Lassan kivilágosodott és végre megláttam, hol is vagyunk.

Egy IKEA-stílusú WC-ben, a Colorado mentén. (Ebben a megyében a Castelton tornyok közelében is ilyen WC-k vannak.)



Felhívom a figyelmet a piros táblácskára a fenti fotón: az helyettesíti az ajtót.

Az ember elér a WC-hez, beakasztja maga után a láncot és egy kanyarral belép a helyiségbe.

Van fedele, ülőkéje és van benne rengeteg WC-papír. Csak a tető hiányzik.



Látni, mennyit eshet itt az eső, a papírtekercseket csak egy pici tető védi.

Mondjuk az biztos, hogy büdös az nincs a WC-ben, valószínűleg az egész installációt egy csilisbabon élő hippikolóniára tervezték.



De hát ki mondhatja el magáról, hogy a fennséges Coloradó partján, a nagy semmi közepén trónonolt?



Ott, ahol a madár se jár.



Hanem leesik a levegőből, ha átrepül a fadoboz felett.

Tábori tolvaj

Pici mozgás észleltem szemem sarkából.

Valami mocorgott a táborhely szélén.

Mozgott a szemeteszsák.

A chipmunk kétpofára zabált, miután kirágta a zsákot.

Önfeledten, boldogan, teljes erőből evett.

Amíg meg nem mozdult a Mester. A pici lény erre nekiiramodott és talán most is úgy szalad, hogy talán enni is elfelejtett. Na jó, az talán nem.

Hobble Creek

U

Mivel a hőmérő higanyszála már nem alulról nyaldosta a negyvenest (celsiusban), úgy éreztük, ideje egy kicsit kimozdulni a városból, megmozgatni a sátrat, mielőtt végleg összeolvad a tartójában és túrázni egy picit.

Meg hűsölni.



A hűsölés nagyon is jól sikerült: a kiválasztott kemping jó magasan volt a fenyvesben, egy szurdokvölgy mélyén, ahonnan csak a zergék tudtak kiköltözni.

Este hat fele, amikor a városban még az emberről a szőrt leperzselő száraz, forró szél fújt (már amikor fújt). itt a még nyomokban havat tartalmazó csúcsok hideg lehelete érződött. Ez a lehelet éjszakánként jeges szélbe fordult.



Délben, amikor az olvadozó városi aszfalt el szokta nyelni az óvatlan autósokat, itt még jó idő volt, ami nem akadályozta meg Yodát abban, hogy kiélvezze postás és csomaghordó nélküli, nyugodt helyen a pihenést.



A társaság mozgékonyabb tagja el is indult egy kis futásra a hegyek közé. Ahogy futott, látott valamit a bokrokban.
- Egy feketemedve! - rémült halálra.
Ekkor látott még valamit mozogni.
- Két feketemedve! - ekkor már úgy meg volt rémülve, hogy az órába épített számláló magasabb pulzust mutatott, mint egy marathon felénél.
De még mindig mozgott valami!
- Három feketemedve!

Aztán a bokorból kisétált egy fekete tehén.



Ahogy a halál (és a "medvék") torkából megszabadult Ribizli továbbfutott, valami zöldre lett figyelmes az uton.

- Mi ez a zöld madzag?

- KÍGYÓ!



Egyébként teljesen ártalmatlan lény volt, nem is volt mérges, pedig megzavarták a napozásban.

Szóval ilyesmikkel teltek el napjaink fenn a hegyekben, teljes rádiócsendben, mert a telefonok semmi jelét nem észlelték az emberi civilizációnak.

Két nap után már el is felejtettük, hogy mi is az a civilizáció (és a nyári forróság), el is indultunk haza Springville festői kisvárosán át.

Jó dolog a remetelét, de megárt belőle a sok.

A kempingezés örömei - a pecches szomszéd

Reggeli egészségügyi sétánkat végeztük Yodával a kempingben.

Nem voltak sokan. Helmut, a szomszéd sok-sok hellyel volt arrébb. A másik szomszéd a legtávolabbi sarokban lakott. Fiatal házaspár volt, két gyerekkel. Azt hiszem, nem voltak gyakorlott kempingezők, este sokat vacakoltak a sátorral.

A férfi most békésen nézte a napfelkeltét. Legalábbis messziről úgy tűnt.

Yodával közeledtünk - lassan, mert rengeteg izgalmas fűszál volt itt.
A férfi nézte a napot.
Yoda a fűszálakat.
A férfi a napot.
Yoda a fűszálakat.
Aztán a férfi összegörnyedt és öklendezni kezdett.

Gondoltam, megkerdem, segíthetek-e.A fickó barátságosan görnyedezett, mire kisebbik gyereke odaszaladt a kétségbeeett mamához:

- Nézd anya, mekkora pókot fogtam!

Tábori fürdő

Lengedezett a szellő. Bukott le a nap. A látóhatárra élesen kirajzolódtak a hegyormok. A sátor hivógatóan nézett ránk. A szunyogok kéjesen fenték szívókájukat. Yoda aggódva nézett. Fürödni készültünk.



Nem a Mestert akartuk megfürdetni, de a fürdés akkor is aggasztó tevékenység Yoda szemében. Fürdéskor az ember (vagy a kutya) vizes lesz és az már eleve nem jó.

A Mester ugyanakkor kíváncsi is volt, hogy akarunk itt fürödni, jó harminc kilométerre az első lakott településtől. Az első lakott településen élt pár tucat ember, volt ott egy benzinkút, egy zárvatartásból élő kávézó, egy múzeum, egy tó és húszmillió szunyog.

A kempingben nem volt villany.
Meg zuhanykabin.
Meg fürdővíz.

Mi még is, fürödni akartunk és fürödtünk is.

Korábbi útjaink alkalmával ilyenkor pár vizeskannából "zuhanyoztunk" a sátor mögött. Vagy előtt. Ezekben a kempingekben általában nincs tömeg, szomszéd, zajongó, piromán család. Sokszor szomszéd sincs, csak vadregény és természet.
Itt két szomszédunk volt - de egyiket sem láttuk, olyan messze táboroztak le. Így nyugodtan fürödtünk a sátor előtt flakonból.

A vízmentes tusfürdőket nálunk merészebb embereknek, hegymászóknak, űrhajósoknak, katonáknak, vadakat terelő juhászoknak és kalauzoknak találták ki. Az utóbbiak -legalábbis néha a magyarok- nem használták, de a többiek valószínűleg időnként magukra kentek egy flakonnyit ebből az anyagból.

El tudom képzelni, hogy fekvőbetegeket is ilyennel fürdetnek meg időnként.

A kence tényleg frissít és tisztít. Az ember egy ilyen bedörzsölés után valóban úgy érzi, mintha majdnem lezuhanyozott volna. Van, aki az illuzió kedvéért törölközővel keni magára a tusfürdőt. Más vizes törölközővel mossa le. Egyik sem szükséges, de pszichológiailag jót tesz.

A kencével bekent ember frissnek, fittnek érzi magát.
Tapasztalataink alapján egy valamit nem szabad tenni a vízmentes tusfürdővel: a mosdás után nem jó bekenni magunkat szunyogriasztóval, mert a két vegyület reakcióbalép és embertelenül büdös szagot eredményez.

Annyira büdöset, hogy szerintem még Yoda is befogta az orrát.

Blog a sivatagból

Magánlevélben, hozzászólásban többen megemlítették, hogy az új-mexikói posztok egy kicsit rendetlenek. Azaz helyesírásuk a szokásosnál is rosszabb (azaz roszab). Ráadásul a sokszor a linkek sem működnek, ha vannak egyáltalán. Volt, aki azon csodálkozott, hogy van időnk ennyit írni nyaralás közben - most vagy blogolunk vagy nyaralunk.

A magyarázat egyszerű: több bejegyzés konzverv poszt: még indulás előtt régebbi élményeink alapján megírtam (Ilyen volt Santa Fé, Los Alamos és a Kasha Katuwe. Ezért jutott legalább egy új bejegyzés minden napra.

Más blogbejegyzéseket kora hajnalban írtunk a sátorban.Kinnt pitymallott, szólt a kakas, vagy a szomszéd gyerekek tettek rossz fát a tűzre, én meg az iPhone-on vagy az Androidon bepötyögtem egy-egy rövid bejegyzést. Ilyenkor nem sokat vacakoltam az ékezetekkel, képekkel, linkekkel. Egy sátorban, gumimatracon nem olyan egyszerű hanyattfekve két ujbeggyel gépelni. Ez különösen a Motorola Androidra igaz.

Ezek a bejegyzések gyorsan készültek, mert a nagyobb mocorgásra felébred a Mester, felmászik Ribizlifozelek mellkasára, lenéz rá és azt mondja:

- Menjünk sétálni.

Egyéb posztok gumimatracon, Asus EEE-n és linuxon születnek. Ezekben van ékezet, meg kép is, és rengeteg elgépelés: az EEE billentyűzetéhez nem szoktam hozzá.

Ezek a bejegyzések is gyorsan készülnek: a Mester szeret henyélni, de nem szereti, ha Ribizlifozelékék nem viszik sétálni.

Az feháborító. Talán még az esőnél is felháborítóbb.

Spork

Spork
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valentin napra a postás nekünk nem trágya szivet hozott, hanem sporkot.

A spork szót ismertem, tudtam mi az és pár eldugott, világvégi kis étkezdében ettünk is ilyennel. Igaz, azok műanyagból voltak és gyorsabban törtek, mint ahogy mi ettünk velük. Emlékszem, az egyik egy szál szalmakrumpliba tört bele valahol Új-Mexikóban.

Azt azonban nem gondoltam volna, hogy a készség az 1800-as évek vége óta létezik.

Igaz, akkor főleg börtönökben használták takarékossági okokból. Idővel a spork elterjedt: katonák dugták be a borjúba, utazók a hátizsákba.

Mi is ezért vettük a sporkot: kempingezéskor, túrázáskor sokkal egyszerűbb egy sporkot vinni, mint egy étkészletet. Ha meg nagyon éhesek vagyunk, kung-fu harcosként tudjuk váltogatni a két végét a nagy habzsolás közben.

Ahogy elolvastam a termékismertetőt, megakadt a szemem egy mondaton: ez a spork 1300 C fokot bír. Belegondoltam a vulkánkitörésbe, a Terminátort elemésztő kohóba, a Yellowstonet hamuvá égető tűzbe, és belémhasított a tény, a spork ezeknek egy részét túlélheti.

Emellett egyáltalán nincs szaga, amit a Bálintnapi trágyaszívről nem lehet elmondani.

Yoda a sátorban

Boliou
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az, hogy Yoda miként viseli majd a kempingezést, jobban érdekelt minket a Elynél, Nevadánál, az indián romoknál, a pusztánál, a lopakodónál és a Death Valleynél.

Aggódtunk, hogy a Mester csaholásával tartja távol a támadó szunyogokat és nekünk a pecsenyesütő villával kell visszavernünk az aludni nem tudó többgyermekes családapák kempingszékekkel támadó hordáit.

Szerencsére tévedtünk.

Kevés családapa kempingezett.

Yoda pedig egy zseni.

Felismerte, a sátor és a sátorhely -pad, asztal, tűzrakóhely- az otthon. Birtokba vette a sátrat - és a gumimatrac közepét és nem zavarták az éjjel násztáncot járó vagy játszadozó földimókusok.



A rikoltozó baglyokkal sem törődött, csak a területünkre betévedő idegeneket morogta meg.

Egyébként aludt, mint a bunda. Nem is csoda - az egész napot hangosan végiglihegte az autóban.

Próbakemping Yodával

Springdale
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már rég elhatároztuk, hogy mielőtt elindulunk egyhetes sátras körútunkra, kipróbáljuk, milyen Yodával sátrazni. Pár napja ez a sátrazásból házifagylalt lett. Aztán meg Almaszerelés.

Végül vasárnap elhatároztuk, elindulunk. Az időkapszula erőtere azonban hirtelen lyukat ütött a téridőkontinuumon és az adatok mentése pár óra helyett fél napba telt. Át kellett szervezni terveinket és a távolabbi kemping helyett egy közeli, 70 km-re levő kanyonba mentünk.



Yodának az egész gyanús volt. Minek indulunk el késő délután? És hova?

A kanyon tetszett neki, rengeteg jelölésre érdemes fát látott. A csomagtartóban lapuló vacsora is jó benyomást tett rá.

A kemping azonban tele volt.

A tűzrakóhelyek tele voltak.

Ennek ellenére megvacsoráztunk és úgy döntöttünk, nem csinálunk magunkból hülyét, azzal, hogy bemegyünk a városi kempingbe egy éjszakára csak azért, hogy Yoda tücsköket hallgathasson. Hazamentünk.

A nomád életérzést azonban meg akartuk ismertetni a Mesterrel. Feljfújtuk a tartalék gumimatracot, letettük a nappali közepére, bebújtunk a hálózsákokba és vártuk, mit tesz Yoda.

Yoda semmin sem lepődik meg, szépen odakucorodott a matrac lábához és elaludt.
Ő aludt, mi meg hallgattuk, hogy pár házzal arréb vidám country dalokat énekelnek egy jókedvű társaság. Valamelyik szomszédot aztán fél kettőfele hozta haza a lába. Az ember hozzálrt az ajtóhoz. Ismétlem, hozzáért az ajtóhoz. A Mester ebben a pillanatban már harcrakészen állt az ajtó mellett, mi pedig a torkunkon át kiugrott és elmenekült szivünket kerestük.



Yodának ezzel elege lett a nomádkodásból és beügetett a hálószobába a helyére. Mi pedig tovább hallgattuk a nótázást. Húsz percig.

Aztán átvonultunk a hálóba, ahol az ablak előtt egy jó hetven éves fa blokkolja a népdalokat.

Reggel összetörten ébredtünk - fárasztó volt ez a kempingezés.

Hogy mi lesz az utazás alatt a sátorban? Majd kiderül.