2008. március 14., péntek

Aknamező


Mine field
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda imád enni. Pizzát, parizert, kecsöpöt, dinnyét, szőlőt és húst. A kutyaeledelt nem szereti, de ez más tészta. Ja, a tésztát is szereti.
Az evésnek van egy természetes folyománya: amit megeszik, az el is távozik belőle. Szerencsére a távozó anyag általában, khm, nem folyomány. A lényeg, hogy amikor Yoda elvisz minket sétálni, mindig elteszünk pár zacsit. A hátizsákom, nadrág- és kabátzsebeim mind tele vannak zacsikkal. Ez egyfajta reciklálás: nem veszünk reciklált műanyag zacskóból készített kutyakaka-zacsit, hanem a bolti zacsiba csomagoljuk a kutyakakát. Én a legjobban a zöldséges zacsikat szeretem, nagyon vékonynak tűnnek - azt a tapintást, azt feledném -, viszont erősek. A normál füles zacsik viszont könnyen kiszakadnak. Ez városban is ciki, de hegyen, ahol mászás közben parittyaként lóbálódik a termék, beláthatatlan következményekkel járhat.
Mi mindig feltakarítunk Yoda után. A ház lakói is így tesznek - egy kivétellel. Nem tudjuk, ki a kivétel, de nagy kutyája lehet. Az állat rendes: mindig ugyanoda pottyant egy akkorát, mint egy megtermett ember. A sapiensek ezt nem szeretik. A canusok azonban igen, lelkesen szagolgatják az egyre terjedő kupacokat. Persze ez az élmény közelébe nem érhet ahhoz, amit Yoda akkor élt át, amikog talált egy hegynyi bölényszart.

Yoda and the buffalo waste

Nincsenek megjegyzések: