A legmélyebb kétségbeesés

Santa Fe
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja épp körözöttet kevertettem a rabszolgával , amikor láttam, hogy fogytán a pirospaprika. Minnesotában a helyi abc-ben lehetett valódi szegedi pirospaprikát kapni. Most azonban már egy dobozra apadt a készlet. Egyetlen egy picike dobozkára.
Szívembe jeges félelem markolt: mit fognak szólni őseim, ha odáig süllyedek, hogy latin-amerikai paprikát teszek a pörköltbe? (A mexikói lenne a legjobb megoldás, mert ott még a zászló is hasonló.) A kilátások szomorúak: növényi terméket nem nagyon lehet ide legálisan behozni. Az itteni boltok mind mexikói pirospaprikát kinálnak. Mit fogok én a körözöttbe tenni? Mivel ízesítem a gulyást? Mit szórok az uborkasalátára?
A jövő sanyarúnak tünt.
Most először értettem meg Vörösmarty Emberek című versét, sőt egyes sorait kifejezetten találónak éreztem:

S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!

Aztán az örök éjszakában felvillant a reménysugár, mint a Költő elött a nála 25 évvel fiatalabb Laura hamvas ... orcája.
Az Amazon árul pirospaprikát. Magyart. Lehetett választani kalocsai és szegedi között. Szegedit vettünk. A posta meghozta.

Nem láthatok sem földet, sem eget,
Csak tégedet, csak bűvös képedet.