2008. március 3., hétfő

A Vadon szava


Great Salt Lake
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kaptam egy könyvet. Jon Krakauer írta, Into the Wild a címe. Egy fiatal fickóról, Christopher Johnson McCandless-ről szól. (A könyvből később Sean Penn filmet is rendezett.) Chris jómódú családba született, sportember volt, jó tanuló és csavargó. Autójával egyedül bejárta Amerikát. Történelem és antropológia szakon végzett. Megutálta az anyagias, kiüresedett amerikai társadalmat, a pénzhajhászást. Tolsztojt, Thoreaut és Jack Londont olvasott. Diplomázás után úgy döntött, új életet kezd. Ettől kezdve Alexnek hívta magát.
Az autót leparkolta egy sivatag közepén, elégette maradék pénzét és elsétált. Itt-ott dolgozott, stoppolt, vonaton potyázott, szert tett pár barátra. Egy-két havonta küldött is nekik egy-egy lapot valahonnan.
Utazásai alatt végig az alaszkai odüsszeiára készült, arra, hogy egyedülszáll szembe a Természettel és egyedül él a vadonban. Vadvizeken hajózott, sivatagban gyalogolt, majd elautóstoppozott Alaszkába, ahol vett egy puskát, négyszáz töltényt és anélkül, hogy valaha foglalkozott volna azzal, miként kell túlélni a vadonban, besétált az erdőbe.
Eredetileg rá akart nézni Oroszországra, ment is vagy harminc kilométert, már csak ötszáz volt hátra, ekkor visszafordult. Letáborozott egy elhagyott buszban az erdő közepén, vadászott, egy növényhatározó alapján ehető növényeket gyűjtött és öt hónapig egy lelket se látott.
Ekkor megborotválkozott és úgy döntött, hazamegy. A folyó, aminek jegén áprilisban átsétált, megáradt és nem tudott átkelni rajta. Visszament a buszhoz és várt. Ekkor a könyv szerzője szerint a tartalék bogyói megromlottak és ettől rosszul lett és elhunyt. Az orvosszakértő szerint éhenhalt. Maradványainak súlyát harminc kilóra becsülték. A könyveit nem ette meg.
19 nappal később arra jártak az első turisták, ők találták meg maradványait. Pár hónaba telt, amíg a rendőrség szívos nyomozómunkával azonosított. Családja két év után ekkor hallott róla először.
A könyv szerzője szerint önmagát tette próbára. Ezért nem is vitt magával térképet. Ha vitt volna térképet, látta volna, hogy 30 km-re volt a Denali Nemzeti Park főútjától, hogy a folyón egy kilométerrel arrébb egy kábelen át tudott volna kelni és, hogy 8 km-re a busztól volt egy lakatlan, de készletekkel ellátott erdészház.
Sok fiatal vág neki az alaszakai vadonnak, hogy önmagát megkeresse. Néhányukat megtalálják. Van, aki magától jön elő. Van, aki ezt az önmegismerés része. A legtöbb alaszkai szerint meg a legnagyobb fokú hülyeség: hogy lehet nyáron, 30 km-re egy forgalmas úttól éhen halni?
Három dolog biztos, hogy ha az ember könyvet ír Alexről, nem hal éhen. Másfelől Alexnek jó élete volt: azt csinálta, amit akart. Búcsúüzenete szerint boldog élete volt. Az egereknek viszont alig maradt valami.


4 megjegyzés:

stibor írta...

Érdekeseket írsz.... utána is néztem Alexnak.. a legértelmetlenebb sorsok és halálok közé tartozik az övé..

Névtelen írta...

Szerintem a halála nem volt értelmetlen...ha meg érted magát az elhunytat.
Szerinte szabadon élni a világ legszebb dolga és hogy szabadon halt meg számunkra hülyeség lehet de számára (s bevallom őszintén számomra is ) gyönyörű vég.

fghdfhg írta...

jó az Írás!
Jómagam is rengeteg ehető vadnövényt ismerek és alkalmazook is a főzőcske során.
Főhősünket is megértem, meg talán jobb is mintha hedonizmusba menekült volna az átlagemberek közül.
De ha hülye nem is volt, naiv igen. Van azért sok minden amiért élhetett volna, szerelemért, másokért, vagy csak eszementen védhette volna a kihaló pillngókat...

ribizlifozelek írta...

Gyonyorunek nem neveznem, de azt csinalta, amit szeretett.