Népek - Buherapalota

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

- Két fürdőszoba, négy hálószoba, garázs, nappali, ebédlő, konyha és nagy kert - sorolta B a ház jellemzőit.

Gyanakodva néztük a pici házat: hogy fér el ebben ennyi minden? Lehet, hogy igazából itt egy babaházról van szó?



A ház ugyanúgy nézett ki, mint a többi ház az utcában. Takaros homlokzat, autóbehajtó a ház mellett.

- Menjünk be - mondta B.

Bementünk.



Nagy nappali. A nappaliból pici szoba nyílt jobbra. Egy ágy vagy egy asztal és szék elfért volna benne. Ha ágyat teszünk bele, akkor azzal eltorlaszoljuk a szoba második ajtaját. Vagy az elsőt. A második ajtó az ebédlőbe vezetett, amit keskeny ajtó választott el a konyhától.

- Ez a konyha?! - nem voltunk biztosak abban, hogy B kérdez vagy állít. A tűzhely és a mikro határozottan konyhára utalt.

Kicsit tamáskodva néztük a gáztűzhely fölé nyúló fa konyhaszekrényt. Szűk nyolcvan centi választotta el a hátsó égőket a fától. A tűzhelyt és a szekrényt gondosan beborították alufoliával és még egy tűzoltókészüléket is elhelyeztek egy sarokban.

- Hogy főznek?

- Kis lángon.

- Van tűzjelzőjük.

- Esetleg nem főznek. Úgyis bevernék a fejüket minden egyes keveréskor.

A fejbeverés általános probléma volt, a konyhából a ház hátsó részébe vezető ajtót sovány törpékre méretezték: egyhatvan méter magas volt és keskeny.

Összekucorogtunk és beléptünk a hátsó traktusba. Balra mosókonyha és pincelejáró. Jobbra rejtélyes célú helység, ferde tetővel és erősen kifele lejtő padlóval.

- Ez nem is szoba - mondta B. - Ez volt a régi nyárikonyha, amit beépítettek.

Egy extrém sovány törpékre méretezett ajtón lepréseltük magunkat a pincébe.

Kazán, bojler és por.

- Két szoba és két fürdőszoba hiányzik - számolt B.

Visszaóvakodtunk a konyhába. Az ebédlőből egy ajtón át beléptünk a fürdőszobába. A bejárattal szemben stratégiailag pozicionált vécécsésze terpeszkedett. Az itt ülő egyén gyakorlatilag az asztalfőn székelt.

A fürdőszobát a sovány törpékre méretezték. Keskeny volt és hosszú, a végén a keskeny falak közé szorított káddal.

- Ezt hívják slot kanyonnak.



A konyha egy eldugott sarkában anorexiás törpékre méretezett, házilag összeeszkabált lépcső kanyargott fel a padlásra.

Összehúztuk magunkat, mint a vár fokára felhágó janicsár és elindultunk a padlásra.

Megfogtam a korlátot, ami azonban semmit sem tartott, kevésen múlt, hogy alá nem hulltam a mélybe.

Az emeleten kicsi előtérből két szoba nyílt. Látszott, a szobákat egy felrobbantott épületből kinyert törmelékből építették és közéjük beépítették a világ egyik legklausztrofóbiásabb vécéjét.

A szobákat beépített szekrények szegélyezték. Egy gonosz varázsló elátkozhatta a törpéket, mert minden ajtó a lehető legrosszabb irányba nyílt és csak gumitestű lények préselhették be gömbcsuklós végtagjaikat a fal és az ajtó közé.

- Nézzük meg a kertet - sóhajtottunk lemondóan.

Leereszkedtünk a kanyargós lépcsőn, átpréseltük magunkat miniajtón, majd kiléptünk a kertbe. B. csaknem lefejelt egy másfél méter magasan az ajtó előtt átvezett vascsövet.

- Ezek meg akarnak minket ölni.

A kert fele egy betonterasz volt, amit kisebb magánűrhajók fogadására tervezhettek. A kert többi részét eluraló gaztengerből ismeretlen lomok és romok emelkedtek ki. Évtizedek óta halmozódó törmelékek és drótok kapkodtak orvul bokánk után a térdig érő gazban.

- Talán menjünk...

Lehajtottuk fejünket, legugoltunk és kikúsztunk az utcára.