Az ügynök - a bankárunk

- Ahhoz, hogy komoly vevőnek nézzetek ki, szükségetek van egy preapproval-ra - magyarázta türelmesen B.

Az előzetes hitelbírálat a leírások alapján egyszerűnek tűnt: a sok-sok papírunk alapján eldöntik, majd esetleg kaphatunk-e hitelt a világnak ebben a stádiumában.

Amikor elkezdtünk házat keresni, nem nagyon hittünk az egészben. De megpróbáltuk - csak a rááldozott időt veszíthetjük - gondoltuk. Több szem többet lát és több bankár talán több és olcsóbb pénzt ad alapon elmentünk egy másik bankárhoz is. Hogy komolyabb ügyfélnek nézzünk ki, Yoda ismét jött velünk. Reméltük, ha rossz ajánlatot kapunk, majd morog.

Yoda nem morgott, S pedig ránézett papírjainkra és annyit mondott, majd később frissebb dokumentumok kellenek. A legtöbb papír alig múlt egyhónapos. S ezt követően egy képernyőn mutogatva magyarázott a feltételekről, majd hatalmas legal méretű, 35 centi hosszú lapokat kezdett nyomtatni. A végtelen táblázatokban az szerepelt, hogy mi mennyi. Azaz nekünk mennyibe kerülnek a dolgok.

S sokkal jobban tetszett, mint az előző hölgy, aki csak a lehetőségeket ecsetelte. Itt nem sajtpapírok és ködös számok repkedtek, hanem kézzelfogható adatokat mutattak be nekünk. S megértette fő problémánkat: nem ismerjük a rendszert. Szerintem minden normális iskolában az igazgatónak kellene keresnie egy S-szerű alakot, elvinni valamilyen órára és előadatni vele ugyanezt az adott országra vonatkozóan. A világ sokkal előrébb lenne, igaz, pár bankár pedig sokkal hátrébb.

Otthon áttanulmányoztuk a papírokat, Yoda beléjük is ült, mi pedig gondolkodni kezdtünk, majd írtunk S-nek, mikorra várható az előzetes hitelbírálat. S azonnal válaszolt: már megvan! Ekkor írtunk B-nek, ajánlatot tennénk a közeli házra.

- De két bérház között van - sóhajtott B, majd megbeszéltük, felugrunk hozzá és megírjuk az ajánlatot, ami - reméltük - legalább annyira visszautasíthatatlan lesz, mintha a Keresztapa tenné.

Az ügynök - ingatlanos Utahban

- Mi az a gyönyörűség?

- Répatorta. Kérsz?

- Nem.

Így találkoztunk egy teázóban B-vel, aki az ingatlanügynökünk lett.



Szinte mindent ügyet magunk intézünk, de egyértelmű volt számunkra, ha lakást vagy házat szeretnénk venni, szükségünk van egy ügynökre. Nélküle az eladó házak ajtaját se tudjuk kinyitni. Az, hogy nem ismerjük a helyi adásvételi szokásokat, törvényeket, hab volt a (répa)tortán.

Utahban az ingatlanos jutalékát (3%) a vételárból kapja. Ha magunk próbálkozunk, erre hivatkozva 3%-ot lealkudhatumk az árból és szenvedhetünk. Nem tudjuk például, minek mennyi a piaci ára. Azt sem, mennyit szokás alkudni. Egyelőre a helyi ingatlanos zsargont se ismertük. Ekkor még nem tudtuk, ha valamit úgy hirdetnek, hogy tons of potential, az azt jelenti, hogy egy olyan romot árulnak, amihez képest a sóval behintett Karthagó egy kulcsrakész palota. A great fixer upper helyrehozásához pedig egy közepes mexikói kisváros lakosságát kell szerződtetni. Az artistic house pedig takarhat egy Lady Gagába oltott Salvador Dalít vagy valami még szélsőségesebb ízkésficamot.



Az ügynöktől általunk beállított paraméterek alapján naponta kapunk frissítést a szóbajöhető ingatlanokről. Ha valamelyik listázott hely megtetszett, elvitt oda minket és megnéztük. Természetesen használhattuk cége adatbázisát és szabadon kereshettünk benne.

Az ügynök utánanéz a ház történetének is. Megtudhattuk, hogy én házam, az én váram jelmondat abban a specifikus esetben egy termeszvárra utal-e. Egyszer B szólt, hogy a kinézett házat inkább hagyjuk békén, mert a tulajdonost épp pereli az előző vevőjelölt.

Új távlatok nyíltak meg előttünk a B-vel töltött órák alatt. Olyan távlatok, amikre szükségünk volt a házvásárláshoz, de amikre egyéként annyira voltunk kiváncsiak, mint jóérzésű kispolgár az ebolára. Ingatlanjog. Építési szabályzat. Telekadó. Adásvételi jog. Bankkölcsön. A szerződés kötés. A szerződéskötés menete. Tulajdonilap-biztosítás. Múszaki ellenőrzés.



B tájékoztatott minket az ingatlanok korábbi áráról is. Ezek mind nyilvános információk, tehát egy kellően eltökélt vásárló a 3% alku reményében belevághat az információvadásztaba, de mi nem akartuk tanulással, főállású lakáskeresőként eltönteni a következő pár évet.

Mint kiderült, ügynökünk az igértnél sokkal többet tett. Mivel mérnökből küzdötte le magát ingatlanossá, minden meglátogatott házról előadást tartott. Időnként olyan megjegyzéseket tett, hogy erre a házra hamarosan új tető kell vagy erre az alapra hamarosan új ház kell. Elmondta, mik a várható költségek.

Valamennyire felkészített minket a vásárlással járó kötelezettségekre és egyéb költségekre, ráadásul tartott pár gyorsalpalót a házfelújítás rejtelmeiből is.



- Mire gondoltok? - kérdezte első alkalommal B. Én speciel répatorta helyett csokitortára gondoltam, de ő lakásokban utazott. (Meg egy Lexusban, de ez is más kérdés.)

- Lakást, két hálószobával, autóbeállóval, villamoshoz közel.

- Cottage, condo, bungalow, mother in law, town home, twin, twin house vagy esetleg mobil home? - tért rá az indiszkrét kérdésekre B.

Ekkor tisztáztuk, mi családi házra gondolunk, stílusbeli megkötés nélkül és ekkor továbbléphettünk.

Házalás

Egy ideje tervezzük a költözést. Talán öregek vagyunk és zavar minket az ablakunk alatt az utcán dohányzó tömeg. A hétfőn reggel kettőkor bulizni kezdő tömeg - akik négykor fejezik be a bulit és kezdik el az üvöltözést.

Ezért is kezdtünk el házakat nézegetni. Aztán látuk, hogy N-ék árulják a házukat és arra gondoktunk, jó lenne megvenni - de esélyt se láttunk arra, hogy egy bank szóba álljon velünk. Arra meg, hogy hitelt adjon, még kevesebb esélyt láttunk. Elôbb nyerünk a utahi lottón - gondoltuk. (Lottózási lehetôségeinkre jellemzô, hogy Utahban nincs lottó.)

Azért egy nap besétáltunk a közeli bankba, hogy meghallgassuk, miért nem vagyunk hitelképesek. A fônök csak annyit mondott, jöjjünk másnap, akkor jön egy lakáshiteles muftijuk, aki nagyon jó ember.

Másnap becsoszogtunk a bankba. Hogy komolyabb ügyfélnek nézzünk ki, Yodát is vittük dobozban.

Pár percet beszélgettünk a muftival, aki egy középkorú hölgy volt. Egyszer sikerült csak kibillenteni egyensúlyából, amikor közöltük vele, hogy nincs adósságunk. ("Majd teszünk róla, hogy legyen" - olvastam gondolataiban.)
Egy valami nem tetszett a muftiban: mindent elképesztően könnyűnek állított be. Egy sajtpapíron számítgatott, ha ennyi a jövedelmünk, ilyen a hiteltörténetünk, akkor ennyi pénzt kaphatunk tőlük. További számítások egy sajtpapíron: ennek ennyi a havi törlesztőrészlete. Nyeltünk. (Természetesen egy bank nem annyi pénzt ad kölcsön, amennyit vissza tudsz fizetni, hanem annyit, amennyiből jó üzletet remél.)

A mufti lelkesen magyarázott és mi rengeteg mindenre jöttünk rá. Két alapvetô felismerésünk volt. Egyfelôl szembesültünk a ténnyel, hogy van esélyünk, másfelôl megértettük, hogy annyit értünk az amerikai lakáshitelek rendszeréhez, mint egy talibán a toleranciához.

Másnap M - ismerve felkészültségünket -, ajánlott egy könyvet: Home buying for Dummies címmel. Ezt néhány egyéb művel együtt kivettük a könyvtárból, pár másikat pedig levarázsoltunk a Kindlére és olvasni kezdtünk.



Az egyik könyvben DVD mellékletet is találtunk, ami helyzetkomikus párbeszédekben illusztrálta, amit a könyv leírt. Emellett segédprogramokat kínált, amivel ki lehetett számolni, hogy mennyi 400.000-nek a 8%-a. Ezt gyorsan visszavittem a könyvtárba, mert ennyire azért nem vagyunk hülyék. Hasonló sorsra jutott egy másik, álomszép papírra nyomtatott könyv, aminek második mondata arról szólt, hogy ne vegyünk egy millió dollárnál drágább lakást, mert a törlesztőrészletekkel nem lehet adóalapot csökkenteni. Valamiért úgy éreztem, nem mi voltunk e munka célközönsége.

A többi könyvből sok-sok hasznos információ mellett egy komoly tételmondatot szűrtem le: egy lakást ne magunknak vegyünk, hanem annak, akinek majd el akarjuk adni. Akkor csinálunk jó üzletet. Egy világ omlott össze bennem. Életfilozófiám romokban hevert. Én primitív véglény LAKNI akartam egy lakásban, ahelyett, hogy eladni akartam volna.

Mivel a felvilágosító kampány hatására is egyszerű kis ösztönlények maradtunk, akik lakni akartak, a Dummies kivételével ezeket a könyveket is szépen félretettük.

A házvadász gyorstalpaló közben R egy egyszerű ötletével megváltoztatta a keresés irányát és a történet menetét.
Azt mondta, beszéljünk B-vel, mert B a Nagy-Sós-tó környékének legjobb ingatlanosa. (Kiderült, az egyetemen kétféle ember van, aki egy lakást vett B segítségével és aki többet.)

Felhívtuk B-t és ekkor felgyorsultak az események.

Népek - A tüchtig ház

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

A fű vigyázzállásban várt minket. Az ingatlanos tábláját gondos kezek merőlegesre állították. A terasz közepére helyezett lábtörlő oldalai párhuzamosak voltak a veranda oldalaival. A virágokat manikűrollóval nyesegethették.

A hagyományos elrendezésű konyha-nappaliba léptünk be. Az American Craftsman lakásbelsőből sok apró részlet maradt meg. A fa oszlopok, borítás csodás állapotban volt. A kandallóban piramist formázó fahasábok várták a gyufát. Az asztalt figyelmes kezek megterítették - nagyjából Monk ízlése szerint. Bár a nyomozó valószínűleg túl precíznek tartotta volna a rendet.

Nem volt nálam mérőszalag, de majdnem biztos voltam benne, hogy milliméterre megegyezik a villák és a kések közötti távolság.

A konyha olyan volt, mint amit még sosem használtak. Ezt a benyomásunkat erősítette egy apróság: az egyik erősáramú konnektor pont a legnagyobb gázégő fölé nyúlt be. Precizékről nem tudtam elhinni, hogy mélyhűtött pizzán élnének. Lehet, rászólnak a hőre, hogy ne terjedjen a műanyag fele.

A hálószobákat egy rendmániás idegenlégiós, szadista őrmester vetette meg újoncokkal.

- Valahol itt kéne legyen egy tetőtéri szoba - mondta B.

Észrevettünk egy lyukat a mennyezeten.
A falhoz támasztva megláttunk egy pici kampót.



A létra érintésre leereszkedett.
Felmásztunk.

Hófehér mennyországba jutottunk.
Minden fehér volt. A falak, a plafon, a föld. És minden új és tiszta. A porszemeket egyenként vadászták itt le.
A szoba egyébként használhatatlan volt: a meredek létra miatt nehezen lehetett volna ide felcipelni holmikat.

A kert nagy volt.
Nagyon nagy.
Túl nagy.
A leírás fele ekkora kertről szólt.

- Szerintem valamikor arrébb tették a kerítést - mondta B. A kert végében nem volt szomszéd, egy széles gazos sáv húzódott a filézett léckerítés mögött. A sáv hosszú volt és keskeny. Valami mocorogni kezdett a fejemben:

- Ez a régi sugarhouse-i szárnyvonal.

Egy-két éven belül itt fog épülni a város újabb villamosvonala, ami a mostani észak-déli vonalhoz csatlakozik.

- Ennél közelebb nem lehetne a villamoshoz - bólogattunk - Talán túl közel is van hozzá...

Népek - Kicsi ház nagy kerttel és mamával

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

Tuduk, ez a ház nem lesz ideális. Viszont közel volt a villamoshoz, bankokhoz, belvároshoz, parkokhoz. Az ára pedig kedvező volt.

Az utcát ismertük. Egyszer mentünk arra Yodával, soha többet. Az utca nagyjából olyan volt, mintha egy szabolcsi hátrányos helyetű zsákfalu sikátorát keresztezték volna egy rozsdaövezeti redneck település szegénynegyedével. A lakók, házaik, szemetük és autóik ötven éve rohadtak szét.

Salt Lake City legtöbb utcája elképesztően széles - ez egy szűk utcácska volt, aminek egyik bejáratát egy bérház álcázta. Az utca tokollata olyan volt, mintha a parkolóba hajtottunk volna be (mert oda hajtottunk be), csak tovább kellett menni a KIVÉVE BÉRLŐK tábla mellett.

Aztán jöttek a gödrök.

- Különben ez annyira nem is rossz bérház - morogta B, miközben fél füllel arra figyelt, gyönyörű Lexusa tengelytörést kap-e valamelyik gödörben.

Üvges szemű őslakók néztek minket verandájukról, cigarettával szájuk sarkában, mozdulatlanul. Egy western-filmben ilyenkor lövöldözés kezdődik, de itt nem történt semmi. A zombik csak néztek.

A ház az utca kanyarulatában állt. Jobbról üres telek, szemből az utca és oldalról az utca határolta. Az üres telken gaz és harminc éves Ford kisteherautók nőttek. A ház mellett autóbeálló.

A ház kívülről kopott volt, de szilárdan állt. Kivéve a teraszt, aminek teteje óvatosan távolodott az épülettől.

- A tetőfedő rálépett és kicsit eldőlt - magyarázta a tulajdonos. A tulaj, harminc-százharmincas hölgy (az első szám az életkora, a második a súlya, kilogrammban) Szerencsekereket nézett. Inkább édesanyja beszélt helyette.

A ház belülről meglepően jó állapotban volt. Persze ott süppedezett a gyűlölt padlószönyeg, de ettől eltekintve semmi baj nem volt vele. Néhány éve szépen felújították, kicserélték a százéves elektromos hálózatot, vízvezetékeket, csatornát. A ház kicsi volt, a két szoba pici volt, a nappali-konyha se volt túl nagy. A konyhából nyílt a WC és a fürdőszoba. A WC-csészét stratégiailag helyezték el, onnan is lehetett látni a tévét.

A ház végében az egykori nyárikonyhából mosókonyha lett, ez volt az egyik legjobban megcsinált mosókonyha az elmúlt hetekben látottak közül.

A ház végében kezdődött a nyolcszáz négyzetméter kert. Na jó, nyolcszáz négyzetméter agyagos gaztenger, amiből süllyedő autóroncsok és düledező fészerek kandikáltak ki.

- Van kút is.

Utah faramuci vízfelhasználási törvényei megnehezítik a kútásást. (Kútásó olajat minden papír nélkül kereshet, vízet azonban csak úgy hajlandó fúrni, ha megkapja a megfelelő hatósági engedélyeket.) Itt volt egy artézikút. Valószínűleg a közeli közkútból is ebből a rétegből kapja vizét.

Tűrhető volt a ház, nagy volt a kert és rossz a szomszédság. Inkább továbbmentünk. Emlékbe fejenkét fél kilo agyagot vittünk a cipőnkön.

Népek - A közeli ház

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép nem illusztráció.

- Az amerikaiak nem szeretik ezt a házat - mondta B.

Pislogtunk.

- Két bérház között van. Úgy érezzük, nincs magánéletünk.

- De nem lehet belátni.

- Akkor is. Két bérház értékcsökkentő tényező.


A két szomszédos bérháztól magas kerítés és lombos fák választották el a pici, nyolcvan négyzetméteres, százharminc éves házat. Az ember sokkal inkább elkülönült itt, mint az utca többi házában, ahol a házfalak és az ablakok egy, másfél méterre voltak egymástól.

Az elsők közt néztük ki - és meg - ezt a házat. Ott volt, ahol szerintünk az ideális háznak lennie kell: fél mérföld gyalog a villamos. Tíz perc séta a bolt és a három bank, amiben érdekeltek vagyunk. Három perc sétára ott a Trolley square vendéglőivel és cukrászdáival. A Liberty Park egy kisebb séta, ráadásul ez a ház egy utcányira van jelenlegi lakhelyünktől.

- De két bérház között van - magyarázta B.

Valahogy az ingatlanosoknak és szakértőknek az a mániájuk, hogy az ember a házát eladni veszi, nem azért, hogy lakjon benne.

Az sok amerikainak tényleg fontos: a házat lehessen jó áron eladni.
Szerintünk ezzel a házzal nem lehet a jövőben gond, a közel kétezer négyzetméteres kert végében még egy hetven négyzetméteres garázs is terpeszkedett.

- De két bérház között van - sóhajtott B.

A házikó pici dombról tekintett le az utcára. Hatalmas teraszán remekül lehetett volna kávézni, vacsorázni és nézni a csendes utcát.



A házban csak a terasz őrizte eredeti formáját. A többi régi részlet eltünk az elmúlt évtizedekben, kivéve a meleglevegős fűtést, amit helyreállítottak. Salt Lake Cityben a radiátor fehér holló. Valamikor ilyen fűtést szereltek be a házba, aztán amikor elromlott, olcsóbbnak bizonyult visszatérni a régi rendszerhez, mint javítani.

A jókora nappali egybefolyt a konyhával, aminek sarkában egy masztodonszerű komód terpeszkeszkedett.

- Mit keres ez itt? - kérdezte Ribizlifozelek és félkézzel eltolta a masztodont. Hiába, fontos a jó erőnlét.

- Nini - mondta B.

A masztodon alatt hiányzott a csempe és a faalkotmány a padló betonján ült.

A konyhából átsétáltunk a hálószobába. Nagy volt. Ekkor jöttünk rá, milyen magas is a mennyezet: 3.7-es belmagasságot magánházban utoljára Budapesten láttunk.

- De szép - sóhajtottunk.

- És de nehéz kifűteni - tette hozzá B. - Különben is, két bérház között van.

Minket jobban zavart, hogy a fürdőszoba a két hálószoba közé került és akkora volt, mint máshol egy nagyobb fürdőkád.

A kisebbik hálószoba szekrényében csapóajtót találtunk. Zseniálisan összehajtott létra ereszkedett le a résből: egy kispadlásra jutottunk. A 19. században szinte kötelező volt a házakhoz búvóhelyet építeni, hátha jönnek az amerikaiak meghódítani Utahot. A kispadlásról létrán lehetett feljutni az igazi padlásra. Egy befüvezett építész ide tette a kazánt.

- Kéthavonta kell benne cserélni a szűrőt - mondta B.

Elgondolkodtunk. Egyszer az életben kaland ide felmászni, de kéthavonta?

- Nézzük meg a pincét!

Megnéztük. Az udvarból nyílt a pincelejáró. A ház végéhez valamikor nyárikonyha csatlakozott, akkor még a pincelejárat belül volt. Mára a nyárikonyha eltünt és pincelejáró az udvarba került.

Vietkong álcás ajtaja nyikorogva tárult ki és hosszú lépcsősor vezetett a mélybe.

- Óvóhelynek se rossz.

A pincében egy átlagos felnőtt épp felegyenesedhetett, egy, az átlagosnál magasabb ember betörhette a fejét az orvul támadó gerendákon. Itt volt a bojler és két száműzött légkondicionáló.

A kert, a kert az hatalmas volt.

- Tetszik - mondtuk - Elférnek a csirkék.

- Meg a kecske.

- A veteményesek.

- A grillező.

- A méhek is.

- Tegyünk rá egy ajánlatot!

- De két bérház között van.

- Nem baj.

Tettünk rá ajánlatot. Ránk meg a tulajdonos tett. Nem válaszolt és jóval több pénzért eladta a házat egy befektetőnek, aki majd ledózerolja és lakótelepet épít a helyére.

A szép ház - American Craftsman

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

Álltunk és néztünk.

Száz év nyomtalanul múlt el a ház felett. Elég lett volna kitenni tenni egy Iparművészeti Múzeum táblát, beültetni a teraszra egy jegyszedőnénit és papucsot osztani a vendégeknek, mert a parketta is eredeti volt.

Az American Craftsman az angol Arts and Crafts óceánon túli leszármazottja. Az angol ős a viktoriánus építészet ellenpontjaként született. Angliában ez a stílus drága volt és elitista. Amerikában a középosztály építészete lett.

Az épületek áttekinthetők és embrléptékűek voltak. Az építkezés során főleg helyi és helyi mesterek által készített anyagokat használtak. Elsősorban fát.



A ház lapos volt és elnyúlt. Ezt nevezik helyi nyelven bungalow-nak.

Az L-alakú nappali-ebédlőbe az eredeti ajtón keresztül léptünk be. Valaki úgy kilencven éve egy szecessziós ólomüvegablakkal pótolta az eredeti ablakot az ajtón.

A gondosan polírozott keményfa padló szinte sóhajtott, ahogy ráléptünk. Szinte korcsolyázni hívott.

A közel hatvan négyzetméteres nappali-ebédlő végében kandalló ásítozott. A kanadlló köré beépített üveges könyvespolcoknak még a pici fogantyúi is eredetiek voltak. Borsószemnyi, láthatatlan gomb bújt meg az íves kilincsen.

- Klikk - mondta a százéves mechanika, amikor megnyomtuk a gombot és az ajtó kitárult.

A nappalit két oszlop válaszotta két részre. Az oszlopok aljában a már megszokott, precízen összerakott könyvesszekrények figyeltek.

Az ablakmélyedésekben padok várták a pletykás lakókat. Le lehetett ülni és nézni az utcát. Vagy a keret. Vagy a szomszéd házát. A padok teteje felhajtható volt, alatt tárolókat alakítottak ki.

A ház oldalsó ólomüvegablakai szintén eredetiek voltak. Senki sem cserélte le őket modernebbre.

Csillogó rézrácsok figyeltek a padlón: a központi légbefúvásos fűtés rácsai voltak, természetesen eredetiek. A folyosón pedig megvolt a huszadik század elejének nagy kényelmi berendezése: egy beépített szekrény alját felhajtva egy kürtő bukkant elő. A háziasszony oda dobálta be a szennyesruhát, ami egyenesen belehullott a pincében levő szennyeskosárba.

- Klikk - mondta az ajtó, ahogy becsuktuk.

A konyha egy százéves ugrást jelentett ezerkilencszázból kétezerbe. Esetleg százötvenéveset kétezerötvenbe.

A konyha mögött nyílt a kijárat a kertbe és a lejárat a pincébe. A pincében enni lehetett volna - még a lefolyóból is.

Itt volt a kazán és a bojler, a mosogatógép és a szárítógép. Tudtuk, vannak ezeknél drágább modellek, de nagyon kell őket keresni.

- Minden berendezés marad - mondta B.

Nyeltünk.

Yoda nyüffentett dobozában.

Gyönyörű volt ez a ház - tökéletes lett volna, ha nem kellett volna innen mindennap autózni...

Népek - Buherapalota

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

- Két fürdőszoba, négy hálószoba, garázs, nappali, ebédlő, konyha és nagy kert - sorolta B a ház jellemzőit.

Gyanakodva néztük a pici házat: hogy fér el ebben ennyi minden? Lehet, hogy igazából itt egy babaházról van szó?



A ház ugyanúgy nézett ki, mint a többi ház az utcában. Takaros homlokzat, autóbehajtó a ház mellett.

- Menjünk be - mondta B.

Bementünk.



Nagy nappali. A nappaliból pici szoba nyílt jobbra. Egy ágy vagy egy asztal és szék elfért volna benne. Ha ágyat teszünk bele, akkor azzal eltorlaszoljuk a szoba második ajtaját. Vagy az elsőt. A második ajtó az ebédlőbe vezetett, amit keskeny ajtó választott el a konyhától.

- Ez a konyha?! - nem voltunk biztosak abban, hogy B kérdez vagy állít. A tűzhely és a mikro határozottan konyhára utalt.

Kicsit tamáskodva néztük a gáztűzhely fölé nyúló fa konyhaszekrényt. Szűk nyolcvan centi választotta el a hátsó égőket a fától. A tűzhelyt és a szekrényt gondosan beborították alufoliával és még egy tűzoltókészüléket is elhelyeztek egy sarokban.

- Hogy főznek?

- Kis lángon.

- Van tűzjelzőjük.

- Esetleg nem főznek. Úgyis bevernék a fejüket minden egyes keveréskor.

A fejbeverés általános probléma volt, a konyhából a ház hátsó részébe vezető ajtót sovány törpékre méretezték: egyhatvan méter magas volt és keskeny.

Összekucorogtunk és beléptünk a hátsó traktusba. Balra mosókonyha és pincelejáró. Jobbra rejtélyes célú helység, ferde tetővel és erősen kifele lejtő padlóval.

- Ez nem is szoba - mondta B. - Ez volt a régi nyárikonyha, amit beépítettek.

Egy extrém sovány törpékre méretezett ajtón lepréseltük magunkat a pincébe.

Kazán, bojler és por.

- Két szoba és két fürdőszoba hiányzik - számolt B.

Visszaóvakodtunk a konyhába. Az ebédlőből egy ajtón át beléptünk a fürdőszobába. A bejárattal szemben stratégiailag pozicionált vécécsésze terpeszkedett. Az itt ülő egyén gyakorlatilag az asztalfőn székelt.

A fürdőszobát a sovány törpékre méretezték. Keskeny volt és hosszú, a végén a keskeny falak közé szorított káddal.

- Ezt hívják slot kanyonnak.



A konyha egy eldugott sarkában anorexiás törpékre méretezett, házilag összeeszkabált lépcső kanyargott fel a padlásra.

Összehúztuk magunkat, mint a vár fokára felhágó janicsár és elindultunk a padlásra.

Megfogtam a korlátot, ami azonban semmit sem tartott, kevésen múlt, hogy alá nem hulltam a mélybe.

Az emeleten kicsi előtérből két szoba nyílt. Látszott, a szobákat egy felrobbantott épületből kinyert törmelékből építették és közéjük beépítették a világ egyik legklausztrofóbiásabb vécéjét.

A szobákat beépített szekrények szegélyezték. Egy gonosz varázsló elátkozhatta a törpéket, mert minden ajtó a lehető legrosszabb irányba nyílt és csak gumitestű lények préselhették be gömbcsuklós végtagjaikat a fal és az ajtó közé.

- Nézzük meg a kertet - sóhajtottunk lemondóan.

Leereszkedtünk a kanyargós lépcsőn, átpréseltük magunkat miniajtón, majd kiléptünk a kertbe. B. csaknem lefejelt egy másfél méter magasan az ajtó előtt átvezett vascsövet.

- Ezek meg akarnak minket ölni.

A kert fele egy betonterasz volt, amit kisebb magánűrhajók fogadására tervezhettek. A kert többi részét eluraló gaztengerből ismeretlen lomok és romok emelkedtek ki. Évtizedek óta halmozódó törmelékek és drótok kapkodtak orvul bokánk után a térdig érő gazban.

- Talán menjünk...

Lehajtottuk fejünket, legugoltunk és kikúsztunk az utcára.

Népek - Kicsi ház a Sátán kutyái között

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

- Ez kicsit lelakott lesz - figyelmeztetett minket B. Nem értettük, mit akar, a serfőző vadember házát is megnéztük és ott se botránkoztunk meg.

Hatalmas telek.
Pici ház.

A telekből szükség esetén focipályát lehetett volna kialakítani és még lelátónak is maradt volna egy kis hely.

A ház takaros volt - kívülről.

Mielőtt a bank visszavette volna a házat, a tulajdonosok úgy döntöttek, megpróbálják gyorsítva lelakni az épületet. Esténként baseballütővel kopogtak az ablakokon, majd ajtóstul rontottak a házba.

Ahogy fogyott a pénz, a sütőt a zaciba adták, majd utána dobták a hűtőt is. Ekkor kezdtek el főzni a szobában.

A lakók szerethették a füstölt sonkát, amit a nappaliban készítettek. A falakon jól lehetett látni tevékenységük eredményét. Sok sonkát füstölhettek itt.

Valami ismeretlen oknál fogva a kazán és a bojler maradt, bár a mosó- és a szárítógépnek is lába kelt. A kifele sétáló gépek még tönkretették a padlószőnyeget is és búcsúzóul nagyot rugtak a hátsóajtóba is.

A miniatűr hátsó teraszon állva figyeltük a szomszédok kerítést rágó vérebeit. Azt hiszem, itt nem veszik emberszámba azt a szomszédot, aki nem vérfarkast tart ölebként.

- Beköltözés előtt ajánlanék egy metadon-tesztet - mondta B. Nem értettük a viccet.

- Nem vicc - mondta B. - Egyes droglaborok melléktermékei rákkeltők, jobb letesztelni a házat.

Nem teszteltük le. Mielőtt szomszédok pokolbéli bestiái áttörték volna a kerítést, leléptünk.

Népek - A gamer háza

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

A gamer-ek szerepjátékokat és videojátékokat játszó emberek, akik idejük jelentős részét hobbijuknak szentelik. Még a jövőt korlátozottan ismerő Yoda se gondolta volna, hogy házvadászatunk során egy gamer-házban is meg fogunk fordulni.

De megfordultunk.

A völgy mélyén szemerkélt az eső, a hegycsúcsokat pedig újabb hóréteg kezdte beborítani.

A ház ránézésre nem tünt ki a környező épületek körül. A huszadik század elején épült sorház volt. Külső jellegzetességei nyomokban még őrizték az egykori American Craftsman stílus nyomait, az igazán szép részletek azonban elkoptak az elmúlt száz év során.

Egyből a hatalmas nappali-előszoba-ebédlőbe léptünk be és elsüllyedtünk az általunk gyűlölt puha, fűszerű padlószőnyegben. Ezeket a padlószőnyegeket legszívesebben nullásgéppel vagy fűnyíróval kezelném. Nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy a műszálak között több élőlény lakik, mint egy ugyanakkora gyepszőnyegen.



A terem végében kandalló ásítozott.
Már ekkor feltünt a plafonról lógó lapos televízió és a falból kijövő rengeteg számítógépes vezeték, de igazából még nem törődtünk vele.

A nappaliból beléptünk a konyhába. A konyha hosszú volt és keskeny. A mosogató felett monitortartó konzol utalt arra, hogy az előző lakó mosogatás közben inkább az ég fele emelte szemét és a képernyőt leste. Valószínűleg a végrehajtó még kiköltözése előtt elvihette a monitort, mert az egyébként teljesen üres házban az utolsó mosogatásra már nem került sor. Az utolsó vacsora pizzából és különféle szószokból állt - úgy három hónapja. Szerencsére Utahban száraz az éghajlat.

Eddig tartott az áttekinthető alaprajz, innentől a Káosz Birodalmába léptünk - vagy inkább a Forgotten Realms egy fura szögletébe. Mű-antik mű-római jellegű fürdőszobában egy hosszú sötét kanyargós alagút végén, fekete kőlapokkal burkolt zuhanyozó húzódott meg (tipikus csapdahelyzet egy szerepjáték során, ahol intelligens barlangi gombák támadják meg a főhöst és kiszívják az agyvelejét). A fürdőszobatükör felett természetesen képernyőtartó konzol helyét pillantottuk meg.

Sötét drapériás, természetesen drótokkal és monitorokkal bőven ellátott szobák (áldozati helyiségek?) után hirtelen a nappali tükörképében találtuk magunkat, de a ház másik, kert felöli oldalán. A süppedős padlószönyeg lankás domboldalként lejtett a kert felé, mutatva, hogy a száz évvel ezelőtt épült nyárikonyhában járunk.

- Miért kell egy házba két kandalló és két nappali?

- Egyik csapat egyik nappali, másik csapat másik nappali - oldottuk meg a kérdést és vakmerő Odüsszeuszként elindultunk az alvilágba, a pincébe.

Az eddig látott pincék viszonylag egyszerűek voltak - ez a pince azonban a Forgotten Realms barlangvárosait idézte. Rejtekajtók vezettek titkos szobákba, ahol elhagyott számítógépes asztalok árválkodtak és karvastagságú kábelcsatornákból ömlöttek a terabytok az egykor itt álló gépekbe. Innen egy másik átjáró újabb géptermekbe vezetett.

A helyiségeket nem emberi értelmes lényekre szabták: a villanykapcsolók gyakran a plafonon helyezkedtek el.

Újabb rejtett csapóajtó természetes, betonnal megerősített barlangvilágba vezetett, ahol óriáspókok hada őrizte és rejtette több négyzetméteres pókhálófüggöny mögé a gamer-ek stratégiai ásványvíz- és kóla-készleteit. Nem tudom, a kétliteres műanyagpalackos ásványvizek és kólák értéke az óborokéhoz hasonlóan nő-e az idő előrehaladtával, de ha igen, a polcrendszereken többcentis por takarásában milliókat érő palackok húzódtak meg.

Mivel a kincset őrző pókok a betolakodókat észlelve éledezni kezdtek, kimenekültünk a kertbe, ahol pici, békanyálas tóbra bukkantunk. Tündérek csábíthatják itt táncukkal az álmodozó gamer-eket, hogy aztán magukkal ragadják őket a kerti tó feneketlen mélységébe.

A tó valóban feneketlennek tünt: folyamatosan vastag sugárban ömlött bele a víz, de a tó szintje nem emelkedett. Vagy egy földalatti világ víznyelőiben tünt el az áradat, vagy a szoszéd ház alapjaiban. Romantikus lelkünk inkább az első verzióra szavazott, racionális elménk inkább az utóbbi magyarázatot támoagatt.

Beléptünk a garázsba, ahova két teniszpályát (vagy gladiátor arénát) is lehetett volna telepíteni - lelátóval és még jutott hely kis műhelynek is. Egy asztalon hegyikerékpáros kupák sorakoztak. A garázs közepén használt lomok Kilimadzsárója magasodott. A lyukas tetőn át pont a holmikra ömlött a víz.

Mielőtt az itt tenyésző viziliények megtámadtak volna, elmenekültünk.

Népek - A művész háza

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

Szép környék. Szép házak.

Az utcáról alig látszik a fűtől és bokroktól a ház. Kalocsai virágmintás tulipános műkút csábítja Yodát lábemelésre. (A tulipános mintájú műkút minden kutyából pisilési ingert vált ki.)

A ház első pillantásra kicsinek tűnik.
A látszat csal.

Ahogy belépünk, mellbevág a félkész festmények, kész festmények, készülő festmények kavalkádja.

- Ez egy terasz volt, de beépítettem - magyarázza a művész.

Beljebb oldalazunk.
Napfénytető a nappalin. Árad be a napfény, éjjel nevetnek a csillagok. A falak mentén antik ládák, antik ládákon antik dekor - egy része műanyag, másik része valódi. A szoba nagy, de ezt nem igazán érezni, mert minden használható négyzetméteren van valami.

Egy második nappali nyílik az elsőből, meghitten sötét, pedig alig van függöny az ablakokon. Sötétre pácolt fa, muzeális értékű szekrény. Jobb helyeken trezornak hívnák, nagyobb népsűrűségű helyeken pedig garzonlakásként hasznosítanák.

- Ez tornác volt - magyarázza a művész -, de beépítettem.

Bólogatunk.
A nappaliból miniatűr mosdó nyílik.

- Célozz pontosan, rövidebb, mint hinnéd! - olvassuk a vécécsésze felett az életbölcsességet.

Ropog alattunk a parketta.
- Eredetileg egy tornateremé volt - magyarázza a művész -, de beépítettem.

A konyhába átszivárog a műterem. Hatalmas rajzasztal telepszik rá a konyhapultra. A konyhából egy ajtón keresztül egy újabb konyhába érünk.

- Eredetileg egy külön lakást akartam csinálni itt hátul, ezért van itt a konyha - magyarázza a művész.

Bólogatunk. A második konyhából második fürdőszoba nyílik. A konyha egyébként feltünésmentesen beleeolvad egy hálószobába. A hálószoba tetejét részben egybenyitották a padlással és fenn még egy kis tároló-alvóhelyiséget alakítottak ki.

- Eredetileg padlás volt, de beépítettem - magyarázza a művész. Bólogatunk, majd a hálóból kilépünk egy kicsi helyiségbe.

- Eredetileg tornác volt, de beépítettem - magyarázza a művész. Érdekes lenne kiszámoni, az így terjeszkedő ház mennyi idő alatt falná fel kisgömbőcként egész Utahot.

A ház mellett omladozó garázs áll. Tele van cuccal, de amúgy is használhatatlan, mert a beépített tornácok miatt csak motorkerékpárral lehetne megközelíteni.

Elképesztően jó ház - a művész képeitől, ládáitól, rendetlenségétől, bútoraitől. Ha mindez kikerül belőle, valószínűleg csak egy összetákolt fészer maradna az udvaron.

Keresünk tovább.

Népek - A csinos ház és szomszédai

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

Hirdetés: frissen felújított ház. Teljesen új konyha. Közel a villamoshoz.

Az ár jó volt. Nagyon jó. Gyanúsan jó. Túl jó.

Elsétáltunk Yodával megnézni, milyen ez a ház. Nem ismertük ezt a környéket.

Lógógatyás lógójárású fiatalok lógtak a kerítés mellett. Rövidebbre fogtam Yodát. Yoda egy kispolgári rasszista: a jólöltözött afroamerikaiakhoz, hispánokhoz, indiaiakhoz közömbösen viszonyul. Abban a pillanatban azonban, amikor az afroamerikai öltözködése eltér Yoda középosztálybeli citoyen elképzeléseitől, a Mester fúriává változik és előbújik belőle a Ku Klux Klan.

- Nyugi. Mellettem - Yoda úgy tett, mint aki engedelmes és ártatlan, de tudtam, arra vár, hogy figyelmem egy pillanatra lankadjon és akkor ő azonnal fehér csuklyát húz a fejére és támad.

- Mellettem - szóltam rá a négylábúra, amikor jött szembe a következő járókelő. Aztán odaértünk a házhoz.

A ház szép volt.
Kívülről jól nézett ki.
A kertje nagy volt.

Megnéztük a szomszédot is.
A házzal szomszédot is választunk.

A szomszéd kisérletező ember lehet: az enyészetet kutatta. Vizsgálata egyik tárgyát a háza képezte. Emellett még azt kutatta, mennyi idő alatt rohadnak szét a Detroitban gyártott harminc éves autók. A kertjében több ilyet is nevelgetett.

Megpróbáltam felismerni a roncsokat, de esélyem se volt.
Yoda közben a következő járókelőt méregette.

- NYUGI. MELLETTEM - szóltam rá, miközben hetek óta elhullott lények szagát sodorta felém a szél az udvarból.

A csinos ház kívülről tetszett. A szomszédja nem.

Népek - A művésznő háza

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

Keskeny mellékutca. Csendes környék. Nagy telek.
A gaz évtizedekkel ezelőtt elnyelte a kertet. A derékig érő dudvából virágok helyett csak rozsdás vasdarabok és törött, ismeretlen eredetű betontömbök kukucskálnak ki. Valószínűleg még pár évtized és véglegesen szétporlanak - nekünk azonban nincs ennyi időnk.

A nappaliba belépve felismerjük a ház egyik legnagyobb előnyét: a legverőfényesebb időben sincs szükség benn napszemüvegre. A veranda és a sötét belső minden fényt elnyelt.

A pici dolgozószobában volt csak elég természetes fény. A művésznő, a ház tulajdonosa ezt a szobát használta festésre és tervezésre. Vázlatainak egy része a fehér falat díszítette, pont a frissen kikevert színek kipróbálására haszált faldarab mellett.

A hirdetés külön kiemelte a kandallót a nappaliban. A kandalló létét külön kihangsúlyozta az elé sikkesen elhelyezett farostlemez lap. Biztos ez akadályozza meg a döglött galambok által elkövetett magánlaksértést.

A konyhában fekete csempe, fekete csempés konyhapult, fekete csempe borította asztal. Feketére festett farostlemez padló. Biztos a régi parkettát védi. Kár lenne érte.

Házilag készített lépcső vezet az emeletre. A lépcső alatt házilag készített mosdó. Fekete csempével. Kivéve pár helyet, ahova nem jutott csempe - tíz éve. A lyukak mögött kanyarognak a vízvetékek. Művészi.
Az egyik lyukban vudu-baba. Biztos a művésznő egyik nem fizető megrendelőjét modellezi.

A lépcső a ház biztonsági berendezései közé tartozik. Tipikus betörőcsapda. A betörő megfogja a korlátot, ami nem tart és a betörő leesik.
Az emeleten fürdőszoba - egy légtérben a hálóval. Sajnos a tető ferde, így a fürdőszobát főleg a hét törpe használhatná tökéletesen.

A hátsó verandáról a szomszéd kerítését lehet megfigyelni. Negyven centiről. Ez egy kiváló hely elmélkedésre. Lehet elmélkedni azon, magától fog-e a veranda összedőlni vagy ehhez rá kell szálljon egy anorexiás veréb.
A veranda válófélben van a háztól, már jó tíz centire eltávolodott tőle. Ha visszatolják, akkor fél méter messze lesz a szomszéd kerítése.

Inkább keresünk tovább.

Népek - A paranoid lakó

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Mellékutca végén nagy ház, nagy ház mellett nagy garázs, nagy garázson nagy kamera. Érdeklődve néztük a garázsbejáratot ellenőrző kamerát. Meg kisebb kamerát, ami a ház bejáratát figyelte.

A ház üres volt. A tulajdonos csődbe ment és most mindent megtett, hogy valami kis pénzt lásson a házból, lehetőleg annyit, amivel betömheti a bank száját. Már ha egy banknak van szája. Távoztában a tulaj a legmeglepőbb dolgokat vitte el a házból.

Például a konnektorfedelek egy részét. Az óvatlan látogatónak megrázó élményben lehet itt része. De eltünt a mosogatógép is, csak egy lyuk tátongott a helyén. A nappalit figyelő kamera azonban megvolt.

A fürdőszobából - talán mert itt nem volt kamera - eltünt a reklámfotókon látható függöny. A függöny hely mögött egy lyukat láttunk, ott volt a kazán és a bojler.

A fényképeken szereplő kádról tanulmányokat lehetett volna írni. Házilag készült. Olyan ember rakta össze, aki szerint jacuzzi a polgári luxus csúcsa, az élet célja és értelme. Az, hogy véletlenül az átlépendő perem majd méteres lett, a rosszul beszerelt csaptelepek pedig lötyögtek, nem számított.

Mivel egy luxuslakáshoz a kád mellé zuhany is jár, a tulaj egy zuhanyt is felszerelt. A kád fölé. Zuhanyozáskor a víz mindent beterített a fürdőben. Szerintem az ötletgazda jobban járt volna, ha nem zuhannyal, hanem automata tűzoltóberendezéssel felszerelt lakást hírdetett volna.

Omladozó lépcső vezetett a rohadó hátsó teraszról a garázsba. Az utat kamera figyelte - valószínűleg azért is, hogy a kukkoló lássa, mikor nyeli el a támadó kommandósokat a ház és a garázs között apránként keletkező kráter. A háztetőről és a garázstetőről szabadon ömlött az esővíz a két épület közötti alig egynégyzetméteres udvarra, apránként belemosva a terasz oldalából kihulló téglákat.

A garázsban számítógépasztal. Az asztalon monitorerdő, ami működött is. Láttuk a bejáratot, a házat, az udvart és saját magunkat is. A paranoid kamerás fickó saját magát is szemmel tartotta.

Mi menekültünk. Orwellt olvasni jó.

Népek - A serfőző vadember

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

A kétszobás, nappalis ház egy árnyas mellékutcában bújt meg.

A tulajdonos-lakó egy szál - kicsi - törölközőben nyitott ajtót:

- Nézzetek csak körül - intett nagylelkűen, majd lobogó törülközőben eltünt a konyhában.

Hálószoba.
Használt törölköző a földön.
Vetetlen ágy.
Vetetlen ágyon kétes ágynemű. Yoda pokróca nagyságrendekkel tisztább.
Vetetlen ágyon használt alsónadrág.
Az ágynemű relatíve mégiscsak tiszta.

Vendégszoba.
A vendégszobában vendég: pókcsalád.
Az apróbb állatokat nem látjuk, de érzem, ott vannak.

Azt hittem, ennél mélyebbre nem juthatunk. Tévedtem.
Pince.

Zeneteremmel kombinált serfőző műhely. Házi sör készül nagy edényekben.
A ser egy része a zenekar tagjaiba ivódott, másik része a szőnyegbe.

Konyha.
Hell's Kitchen.

Négy hete csilit ehetetek.
Öt hete bordát.
Tányérokon ételmaradék.
Ételmaradékon virág.
Szép virág. Gondosan nevelgették.
Zöld és penész.

- A fürdőszobát nem láttátok! - libben meg Tarzan törölközője.

- Kihagyjuk.

A fürdőszobát is és a házat is.