2011. június 14., kedd

Népek - Kicsi ház nagy kerttel és mamával

Salt Lake City

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.


Tuduk, ez a ház nem lesz ideális. Viszont közel volt a villamoshoz, bankokhoz, belvároshoz, parkokhoz. Az ára pedig kedvező volt.

Az utcát ismertük. Egyszer mentünk arra Yodával, soha többet. Az utca nagyjából olyan volt, mintha egy szabolcsi hátrányos helyetű zsákfalu sikátorát keresztezték volna egy rozsdaövezeti redneck település szegénynegyedével. A lakók, házaik, szemetük és autóik ötven éve rohadtak szét.

Salt Lake City legtöbb utcája elképesztően széles - ez egy szűk utcácska volt, aminek egyik bejáratát egy bérház álcázta. Az utca tokollata olyan volt, mintha a parkolóba hajtottunk volna be (mert oda hajtottunk be), csak tovább kellett menni a KIVÉVE BÉRLŐK tábla mellett.

Aztán jöttek a gödrök.

- Különben ez annyira nem is rossz bérház - morogta B, miközben fél füllel arra figyelt, gyönyörű Lexusa tengelytörést kap-e valamelyik gödörben.

Üvges szemű őslakók néztek minket verandájukról, cigarettával szájuk sarkában, mozdulatlanul. Egy western-filmben ilyenkor lövöldözés kezdődik, de itt nem történt semmi. A zombik csak néztek.

A ház az utca kanyarulatában állt. Jobbról üres telek, szemből az utca és oldalról az utca határolta. Az üres telken gaz és harminc éves Ford kisteherautók nőttek. A ház mellett autóbeálló.

A ház kívülről kopott volt, de szilárdan állt. Kivéve a teraszt, aminek teteje óvatosan távolodott az épülettől.

- A tetőfedő rálépett és kicsit eldőlt - magyarázta a tulajdonos. A tulaj, harminc-százharmincas hölgy (az első szám az életkora, a második a súlya, kilogrammban) Szerencsekereket nézett. Inkább édesanyja beszélt helyette.

A ház belülről meglepően jó állapotban volt. Persze ott süppedezett a gyűlölt padlószönyeg, de ettől eltekintve semmi baj nem volt vele. Néhány éve szépen felújították, kicserélték a százéves elektromos hálózatot, vízvezetékeket, csatornát. A ház kicsi volt, a két szoba pici volt, a nappali-konyha se volt túl nagy. A konyhából nyílt a WC és a fürdőszoba. A WC-csészét stratégiailag helyezték el, onnan is lehetett látni a tévét.

A ház végében az egykori nyárikonyhából mosókonyha lett, ez volt az egyik legjobban megcsinált mosókonyha az elmúlt hetekben látottak közül.

A ház végében kezdődött a nyolcszáz négyzetméter kert. Na jó, nyolcszáz négyzetméter agyagos gaztenger, amiből süllyedő autóroncsok és düledező fészerek kandikáltak ki.

- Van kút is.

Utah faramuci vízfelhasználási törvényei megnehezítik a kútásást. (Kútásó olajat minden papír nélkül kereshet, vízet azonban csak úgy hajlandó fúrni, ha megkapja a megfelelő hatósági engedélyeket.) Itt volt egy artézikút. Valószínűleg a közeli közkútból is ebből a rétegből kapja vizét.

Tűrhető volt a ház, nagy volt a kert és rossz a szomszédság. Inkább továbbmentünk. Emlékbe fejenkét fél kilo agyagot vittünk a cipőnkön.

Nincsenek megjegyzések: