Snowbasini kirándulás

A szerény ebéd és a paloták megtekintése után le kellett gyalogolni a kalóriákat és ki kellett tisztítani az agyunkat, így továbbindultunk Snowbasin fele.



Snowbasin egyike Utah nagy sípályáinak. Szemben Altával és Snowbirddel, itt, 2852 méteren már véget ért a síszezon, de fenn a hegyekben még rengeteg hó volt.

Mi a sípályákhoz vezető űt mentén parkoltunk le és nekivágtunk a csúcsok fele vezető ösvénynek. A kanyargó út rohanó hegyipatakokat keresztezett és néha maga is patakmederré vált.



Yoda profin oldotta meg az átkelést, tanubizonyságot téve eszközhasználó képességéről. Megállt a víz szélén és nézett. Ránk. Addig nézett, amig egyikünk fel nem vette, át nem gázolt a patakon, majd le nem tette a száraz ösvényre. Ekkor elégedetten továbbszimatolt.

Élénkzöld, vidám vizinövények tenyésztek a hegyoldalon. Fák rügyeztek, virágok nyíltak.



Nagyon élveztük a sétát. Csak két kiránduló családdal találkoztunk, egyébként mienk volt az erdő.



Ahogy haladtunk felfele, közeledtünk a hóhatárhoz. Egyre hidegebb lett. Idővel érezhetővé vált a csúcsokat borító hó hideg lehellete.
Ekkor már hófoltok között jártunk egy kopár tölgyesben és itt már komolyan kezdett hideg lenni. Még mentünk egy keveset, egészen egy fenyvesig. Nem az ottani időhöz öltöztünk, így visszafordultunk.



Még megnéztünk egy kis tavacskát és megállapítottuk, itt, a tóparti réten kellett volna megenni az ebédet.

Majd legközelebb.

Kicsit vacogva indultunk lefele, de mire az autóhoz értünk, ismét szakadt rólunk a víz. Visszaértünk a nyárba.