Mestermű - Légópince

Budapesten járva sokmindent szeretek fotózni. Szeretem megörökíteni magamnak a kapukat, az szobrokat, a házakat és - többek között - gyűjtöm a légópincék nehéz fém ajtajait is.

Van belőlük pár tucat a Flickr-en.

Ilyet azonban még nem láttam: az ajtón ott virított az ajtót készítő mesterember neve.



Sós Ferenc, Pestszenterzsébet, 6164/III-1939

Az ajtó súlyát valamikor kisatírozták. Lehet, fogyókúrázott.

Örülök, hogy megmaradt és, hogy Sós Ferenc, akárki is volt, túlélte a világégést, csakúgy, mint az a stramm ajtó, amit készített.

A mikro törött kilincse

Letört a mikro kilincse.

Elöregedett a műanyag.

Egyszerűnek tünt. A sorozatszámot pillanatok alatt kinéztem és egy perc alatt meglett a kilincs azonosító száma és utána ennek az ára.

- 71 dollár? - köptem kis hiján a képernyőre a kávét. HETVENEGY? Nem kétezik, hogy ne legyen utángyártott olcsóbb.

Volt. Ekkor szerencsére már óvatosan, kávé nélkül böngésztem.

- 42 dollár? Aranyból van?

Egy Ribizli nem fizet ennyit egy fogantyúért! Főleg úgy, hogy csavar sincs hozzá. Meg ingyenes kiszállítás se.



Az ajtó belső borítását egy rendes konyhai evőkéssel nagyjából három perc lefeszegetni. Egy profi csavarhúzóval kettő.

Mögötte volt a két csavar, ami tartotta a kilincset. Újabb három perc. Lekerültek a csavarok és a kilincs ment a szemétbe.

Aztán gombokért (haha) vettem két ajtógombot. Olyant, ami a konyhaszekrényen van. Összesen 6 dollárért.

Ezt becsavartam.

Spóroltam egy kalap pénzt és csináltam egy retro mikrót és még a képernyőt se köptem le.

Ajtók a Körúton

Azaz ajtók a Szent Istán körúton.



Azaz annak egy rövid szakaszán.

Igazán születhene róluk egy nagymonográfia.