RIP Coachmans

Bezár egyik kedvenc vendéglőnk, a Coachman's.

Ami úgy nézett ki, mintha egy hatvanas évekbeli filmből maradt itt.

Film nélkül ez igaz is.

A hely 1962-ben nyitott és azóta semmit se változott.

Ez volt a hely, ahol reggel hatkor lehetett steak-et enni. Ahol bőr melltartós Harley Davidsonos, hosszú hajú, bukósisak nélkül száguldozó nők ettek és ahol egyikük se volt hetvennél fiatalabb.

Ahol hosszú szakállú motorosok udvaroltak a kiszolgálóknak és a bőrszerkós néniknek, akiknél minimum tíz évvel idősebbek voltak.

Ahol két tojás az minimum és a tojást többféleképpn tudták elkészíteni, mint erdélyiek a káposztát.

Ahol egy reggelivel éves koleszterinszintet lehetett pótolni.

Ahol a legfrissebb gyümölcs az eperszirup volt.

Ahol még volt zenegép és ahol még volt cigarettautomata. Mechanikus.

Ahol a pincébe tilos volt lemenni. Legalább harminc éve.

Ahol ma se fogadnak el bankkártyát.

Ahol tizenkilenc éve egy kokaincsempészbandát tartóztattak le, aminek a tulajdonos volt a vezetője és ahol ezekután az előző tulajdonos, drogbáró apja visszavette az üzletet.

És ahol semmit se változtatott.

Az árakat se.

Ahova összes vendégünket elvittük.

Ahova évente egyszer-kétszer elmentünk.

RIP Coachmans.

UPDATE: A vendéglő helyének további sorsáról itt lehet olvasni.

Minőségfilozófia - A perverz Onyx étterem

Megjegyzés 1: tudom, a blogon helyesírásom slendrián. Ez egy személyes blog, amit szabadidőmben írok. Néha telefonon, néha iPadon (szóval modern a blog) készülnek a bejegyzések. Időnként vonaton írok. Máskor repülőn. Esetleg erdőben egy padon. Néha pad sincs, csak erdő. Vannak hibák. Tudom. Meg is köszönöm mindenkinek, aki javít. Arra erőmből nagyon ritkán futja, hogy helyesírásilag is átnézzek egy egy bejegyzést. Viszont, ismétlem, ez egy magánblog, én írom hobbiból a magunk - és remélem, az olvasók - örömére és szórakoztatására.

Megjezgyés 2: a következőkben nem az Onyxban felszolgált ételek minőségéről lesz szó. Nem a stílusáról, hanem a minőségfilozófiájáról.

Egy barátom küldött egy menüsort és megkérdezte, mit gondolok róla. Megmondtam. Aztán megnéztem a menüsor szerzőjének, az Onyx étteremnek a honlapját.

A Michelin csillaggal büszkélkedő hely honlapja szerint a Minőségről szól. Hat fő felett nincs a’ la carte, mert a minőség, ugyebár. A leírások alapján az Onyx a kulináris élvezek temploma, ahol a Minőséget szolgálják. (Kutyát és gyereket nem.)

Ezek után olvasni kezdtem az étlapot.

Homársaláta paradicsom variációkkal.

Bárány gerinc.

Sajtkrém paradicsomkonfit-val.

Az Onyx biztosan jó konyhát visz. Helyesírni azonban nem tud. Alapvető helyesírási normákkal nincs tisztában. Az egybeírás, különírás egyszerűen nem megy. A konfit-val az legalább olyan fájdalmas, mint késsel felvágni a makarónit.

Onyx, hogy higyjem el, hogy az étel minőségi, ha egy étlapot nem tudnak helyesen megírni? Nem fogadom el, hogy főzni tudnak, írni nem - az Onyx nem az az árkategória, ahol ezt érvként fel lehetne hozni.

Ráadásul bevallják, hogy ők nem étterem, hanem bordélyház:

Szopós malac két szervizben: malac lapocka... - írják.

Perverz állatok.

Yoda ebédel

Renaissance Restaurant
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretem a visegrádi Renaissance éttermet.

Szép az épület.

Remek a kiszolgálás.

Jó az étel.

Évekig rendszeres vendég voltam és, ha reprezentálni kellett, vendégeinket is ide hoztam.

Tudom, turista-hely. Sok turista jár ide.
Visegádon azonban én is turista vagyok. Vendégeim pedig méginkább azok voltak. Hova menjek? Hát egy turistahelyre, ami jó.



Egyszerű, földhözragadt lény vagyok.
Elismerem, sok embernek szüksége van a haute cuisine-ra. Rengetegen értékelik. Én is.

De én bevallom, atavisztikus ösztönlény vagyok. A konyhaművészet kifinomult szentélyeiben -egykor gyakori látogatásaim ellenére- kicsit kényelmetlenül érzem magam.

Ősemberi hajlamaim a népi ételek fele vonzanak. Hozzanak nekem egy tartalmas tárkonyos vadragulevest, egy porhanyos és egyáltalán nem száraz pulykacombot, sült oldalast, vörösboros párolt káposztát és egy gesztenyepürés erde gyümölcsös desszertet és boldog vagyok.

Főleg, mert a Mestert is beengedték.
Ott ült a lábunknál és velünk ebédelt.

Tökéletes étkezés volt.