Az elhagyott állatkert

Senki se járt a 66-os út elhagyott szakaszán. A forgalom az autópályán dübörgött, az út meg a mienk volt.

A "város" közel volt a benzinkúthoz, még lassú, óvatos csigatempóval is. Nem akartam, hogy az alig járt úton belevezessek egy gödörbe.

Az út hirtelen a semmibe vezett, elfogyott az aszfalt és a földutak többfele vezettek tovább. Be a városba, fel az elhagyott hídra és az állatkert fele.

Two Guns, aki az elhagyott benzinkutat is üzemeltette, nagyban gondolkodott. A közeli szurdok peremére épített egy állatkertet és szurdok falából nyíló barlangot turistalátványossággá alakította,

Ez morbid volt: a barlangban negyvenkilenc apacs rablót égetett pecsenyévé pár navajó harcos, miközben a tűzhalálra ítéltek halotti dalaikat énekelték. Mivel ez Two Guns szerint nem volt elég izgalmas történet, teleépítette a barlangot, mintha az indiánok ott laktak volna.Aztán elkezdte a megpörkölt koponyákat is árulni szuvenírként. Amikor a koponyák elfogytak, gyorsan kerített újabbakat, elvégre az üzlet, az üzlet.

Two Guns az üzletet állatkerttel bővítette, ahol helyi vadállatokat mutatott be az utazóknak. Ezt a lehető legkisebb elérhető helyen tette, szóval a pumák ketreceit ma talán egy csirkének se adnák oda.

De mindez a múlté, Two Guns állatkertje, benzinkútja mind elenyészett, csakúgy, mint a szomszédos, rivális kisáros, Canyon de Diablo.

Oda ma már könnyen járható út se vezet, úgyhogy kihagytuk és inkább átsétáltunk az állatketből át a Canyon del Diablo völgyén a város helyére.

Az apacsok barlangját kihagytuk és beóvakodtunk a házak romjai közé, ahol a meghajlott gerendák teljesen olyanok voltak, mint egy Dali festmény.

Arra gondoltunk, hogy a kőfalak kortalanok. Állhatnak így elhagyatva hatvan vagy akár hatszáz éve is.

Mi elfáradtunk. A metorkráter, a benzinkút és a városka egy délelőttre meglehetősen sok volt a tűző napon.

Ideje volt visszemenni fel a hegyekbe, valahova, ahol tényleg nyolcszáz éves romok vannak és hűvös.

Two Guns - Elhagyott benzinkút

 Ha tovább mentünk volna az autópályán a meteorkráter után, akkor idővel elértünk volna a Kővévált erdőbe, majd Új-Mexikóba és Albuquerque-be. Ami nem lett volna rossz, de elég volt a sivatagból és a melegből, vissza akartunk menni az erdők övezte Flagstaffba.

De nem mentünk egyenesen, mert egy olyan helyen, amit úgy hívnak, Two Guns meg kell állni.

A 66-os út menti egykori település második tulajdonosáról kapta nevét, aki arról volt ismert, hogy két pisztolyt hordott - és használt is.

A hely valamennyire szürreális volt: egy semmi közepén dübörgő autópálya mellett aszfalton könnyedén előrhető elhagyott település volt - ahol egy lélek se járt. (Eseteg csak a kísértetek, de erről majd később).

Szinte senki se állt meg Two Guns-ban. Talán ez magyarázta, hogy a települést elhagyták és már senki se lakott, dolgozott vagy élt itt.

Megálltunk az elhagyott benzinkút árnyékában és kiszálltunk az autóból.

Megállapítottuk, hogy valakinek azért csak kell néha erre járnia, mert a graffiti nem magától kerül az épületre.

Vandalizmusnak azonban nyomát se találtuk - ha a falfesték nem számít annak. Szerintem itt nem számított. Még az egykori vizesblokk se volt összepisilve.

- Van itt egy elhagyott falu - mondtam.

- Hol?

- A Halott Apacsok Barlangja mellett, ha továbbmegyünk a régi 66-os úton.

Továbbmentünk.

.

66-os burger

Painted Desert
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már megtanultuk, hogy nemcsak akkor kell ennünk, amikor éhesek vagyunk, hanem amikor van hol. Sok mérföld volt előttünk, ami mind a semmibe vezetett. A főzésnek két alternatívája volt: az éhenhalás és a nemzeti park vendéglője.

Egyre jobban fújt a szél és valószínűnek tünt, hogy ez egész nap így is marad: elfújja a lángot, megsózza homokkal az ételt és lelapítja Yoda fülét.



Az éhenhalás és a főzés helyett a vendéglőt választottuk.

A vendéglőbe a múzeumi bolton át lehetett bejutni. Itt tonnaszám lehetett kővévált fát és navajo kézműves terméket venni. A múzeum udvarán valódi indián kiállítás álcája mögött további kézműves termékeket lehetett vásárolni.

Leülni Yodával nem tudtunk, inkább elvittük a finomságokat magunkkal. A Garden burger csalódás volt. Azért volt Garden, mert vegetáriánus volt. A burger az szójából készült és pár zöldség borította. Nem sok, mert sivatagban voltunk.



A 66-os burger azonban remek választásnak bizonyult: volt benne egy csomó grillezett hús, sajt, füstöltsajt és több vegetáriánus burgerre való zöldség. Ha az egészet a két hús között kettévágtuk volna, kijött volna belőle két ebéd.

A burgerekhez pár raklapnyi sültkrumpli és mindenféle szósz is járt. Desszertnek navajo frybread-et kértünk. Ez egy navajo specialitás, a világon senki más nem eszik ilyet, csak a navajók és a magyarok. A frybread megtévesztésig olyan volt, mint egy fánkkal kevert lángos.

Mindent gyönyörűen becsomagoltak kis kartondobozokba, mi pedig nekiláttunk. Lendületünk a navajo kenyérig tartott. Ezt elcsomagoltuk és ismét nekivágtunk a pusztának.

Fogadó a 66-os út mellett

Painted Desert Inn
Originally uploaded by ribizlifozelek

A 66-os útat elnyelte az autópálya, nagy része ne m is létezik. Mellékútként vagy városokban néha felbukkan, de sok helyen elhagyatott és porlik szét.

Az egykori legendás főutat ősi autóroncsok szegélyezik. Egy ilyen matuzsálem mellett álltunk meg. Ennek az autónak szerencséje volt, megtalálták, egy talapzatra emelték ls kinevezték emlékműnek.



Rengeteg hasonló roncsot láttnk mindenfele. Nem tudni ki volt gazdájuk, eljutott-e vágyott céljához vagy ottragadt valahol a pusztaságban.

Sikeres lett-e vagy kudarcot vallot? Senki se tudja. Autóik ott bomlanak szét a 66-os út mentén. Alkatrészeiket évtizedekkel ezelőtt elhordták. A belsejük jó része fából készült, a száraz arizónai klíma azonban megóvta őket a további enyészettől. Volt olyan, amiben a kormány gumi fogantyúi, a pedálok és a váltókar is megmaradt.



A króm alkatrészek azonban ma is büszkén csillognak és emlékeznek a régi dicsőségre.

Lehet, érdemes lenne egy hosszú utazást szentelni ezeknek a rejtőző relikviáknak.



Pár mérföldre az elhagyott autótól egy másik relikviát láttunk. Erre az épületre készültünk is - mégis nagyon meglepett. Ránézésre több száz évesnek mondtuk volna, pedig nyolcvan sincs.



A Painted Desert Inn a harmincas években épült, amikor nemzeti parkká nyilvánították a megkövült erdőt. A nemzeti park építtette a fogadót a 66-os út közelébe, hogy a park úri látogatói egy elegáns és a helyhez illő szállodában tölthessék az éjszakát.



A park a hetvenes évekre kinőtte a fogadót, az épületet el akarták dózerolni. A nemzeti park látogatói fogtak össze, hogy megmentsék a bezárt fogadót az enyészettől. Ekkoriban a parkot egy hiperkritius vezetőség irányította, nem szívesen állííttattak helyre összedőlő romokat és nem érezték idevalónak az egykori fogadót sem.



A népharag előtt meghajoltak, nem rombolták le a fogadót - hagyták, hogy a természet tegye a dolgát.
A épület viszont csak nem volt hajladó összedőlni, így nyitottak benne egy könyvesboltot.

Fogadónak kicsi volt a ház, de könyvesboltnak nagy. Beletettek egy kiállítást is, de a nagy része most is üres. De legalább megvan és szép.