Az elhagyott állatkert

Senki se járt a 66-os út elhagyott szakaszán. A forgalom az autópályán dübörgött, az út meg a mienk volt.

A "város" közel volt a benzinkúthoz, még lassú, óvatos csigatempóval is. Nem akartam, hogy az alig járt úton belevezessek egy gödörbe.

Az út hirtelen a semmibe vezett, elfogyott az aszfalt és a földutak többfele vezettek tovább. Be a városba, fel az elhagyott hídra és az állatkert fele.

Two Guns, aki az elhagyott benzinkutat is üzemeltette, nagyban gondolkodott. A közeli szurdok peremére épített egy állatkertet és szurdok falából nyíló barlangot turistalátványossággá alakította,

Ez morbid volt: a barlangban negyvenkilenc apacs rablót égetett pecsenyévé pár navajó harcos, miközben a tűzhalálra ítéltek halotti dalaikat énekelték. Mivel ez Two Guns szerint nem volt elég izgalmas történet, teleépítette a barlangot, mintha az indiánok ott laktak volna.Aztán elkezdte a megpörkölt koponyákat is árulni szuvenírként. Amikor a koponyák elfogytak, gyorsan kerített újabbakat, elvégre az üzlet, az üzlet.

Two Guns az üzletet állatkerttel bővítette, ahol helyi vadállatokat mutatott be az utazóknak. Ezt a lehető legkisebb elérhető helyen tette, szóval a pumák ketreceit ma talán egy csirkének se adnák oda.

De mindez a múlté, Two Guns állatkertje, benzinkútja mind elenyészett, csakúgy, mint a szomszédos, rivális kisáros, Canyon de Diablo.

Oda ma már könnyen járható út se vezet, úgyhogy kihagytuk és inkább átsétáltunk az állatketből át a Canyon del Diablo völgyén a város helyére.

Az apacsok barlangját kihagytuk és beóvakodtunk a házak romjai közé, ahol a meghajlott gerendák teljesen olyanok voltak, mint egy Dali festmény.

Arra gondoltunk, hogy a kőfalak kortalanok. Állhatnak így elhagyatva hatvan vagy akár hatszáz éve is.

Mi elfáradtunk. A metorkráter, a benzinkút és a városka egy délelőttre meglehetősen sok volt a tűző napon.

Ideje volt visszemenni fel a hegyekbe, valahova, ahol tényleg nyolcszáz éves romok vannak és hűvös.

Two Guns - Elhagyott benzinkút

 Ha tovább mentünk volna az autópályán a meteorkráter után, akkor idővel elértünk volna a Kővévált erdőbe, majd Új-Mexikóba és Albuquerque-be. Ami nem lett volna rossz, de elég volt a sivatagból és a melegből, vissza akartunk menni az erdők övezte Flagstaffba.

De nem mentünk egyenesen, mert egy olyan helyen, amit úgy hívnak, Two Guns meg kell állni.

A 66-os út menti egykori település második tulajdonosáról kapta nevét, aki arról volt ismert, hogy két pisztolyt hordott - és használt is.

A hely valamennyire szürreális volt: egy semmi közepén dübörgő autópálya mellett aszfalton könnyedén előrhető elhagyott település volt - ahol egy lélek se járt. (Eseteg csak a kísértetek, de erről majd később).

Szinte senki se állt meg Two Guns-ban. Talán ez magyarázta, hogy a települést elhagyták és már senki se lakott, dolgozott vagy élt itt.

Megálltunk az elhagyott benzinkút árnyékában és kiszálltunk az autóból.

Megállapítottuk, hogy valakinek azért csak kell néha erre járnia, mert a graffiti nem magától kerül az épületre.

Vandalizmusnak azonban nyomát se találtuk - ha a falfesték nem számít annak. Szerintem itt nem számított. Még az egykori vizesblokk se volt összepisilve.

- Van itt egy elhagyott falu - mondtam.

- Hol?

- A Halott Apacsok Barlangja mellett, ha továbbmegyünk a régi 66-os úton.

Továbbmentünk.

.