
Nyári vasárnap délután volt.
Az ôslakosok jórészt nyaralni mentek.
Én nyaralni jöttem.
Izzottak az utcák.
Sütött a nap.
Beültem egy kávézóba. Pihentem.
Volt még egy órám a találkozóig.
Rendeltem. Mosolyogva hozták ki. Amikor látták a kezemben levô ketyerét, szóltak, hogy van wifi.

Ittam egy tejeskávét.
Ettem egy szendvicset.
Felnéztem, hogy fizessek. Egybôl ott termett valaki az asztalnál. Utána hozta a számlát. Mosolygott.

Salt Lake Cityben is így lett volna, csak ott nincs ennyi kávézó. Sétálóutca. Ekkora város. Meleg az van, de az szárazabb.
