Bauhaus Kolozsvárott

Az emberek megálltak és azt nézték, mit nézünk.

Egy épületet néztünk, de többen csodálkozva keresték, mit keresünk rajta.



Egy történelmi belvárosban két csodabogár egy ronda kommenista épületet fotózott.

Az épület annyiban volt kommunista, hogy 1945 után ránézett egy ruszki ezredes és azt mondta: ez jó lesz. Aztán beköltöztek az emeletre. Senki se tiltakozott. A kolozsváriak tudták, úgyse kell már nekik tőzsde, tiltakozni meg amúgy is egészségtelen. Szibériában nagyon hideg van.



A szovjetek elfoglalták az emeleteket, az épület többi részéből lett a Victoria mozi. A nagyja pedig a román hadseregé: ez ma a Tisztipalota.

Az egykori bauhaus tőzsde pedig kicsit elfeledve, kicsit kiközösítve áll a sokkal régebbi és valamivel újabb, de archaizálóbb épületek között.

Más, mint egy gótikus székesegyház, de akkor is szép.

Bauhaus New Englandben

- Jobbra - mondta a GPS. Nem láttam semmit, csak egy hófalat. Indiana Jones ilyenkor belelép a semmibe és továbbmegy az álcázott hídon. Én nem vagyok Indiana Jones és a hófalban levő láthatatlan út helyett egyenesen továbbmentem, közben vártam, hogy a GPS szemrehányó hangon rámszóljon:

- Recalculating.

Majdnem biztos vagyok benne, hogy a kanyart kiegyenesítő sofőr által halott utolsó emberi hang is a GPS-ből jön, amint a ketyere még egyszer megpróbálja kiszámítani az új útvonalat. A szakadékba zuhanó, sikító gépkocsivezető a becsapódás előtt még egyszer hallja a kütyü szemrehányó megjegyzését:

- Recalculating.

Nem fordultunk meg: a keskeny út klasszikus újangliai tájon vitt keresztül. Tavacskák, erdőcskék, házacskák. A mesebeli, kanyargó vidéki út szélén valami tájidegent pillantottam meg.

Olyan volt, mint amikor a homokdűne mögül a Szaharában kikanyarodik egy rénszarvasok vontatta szán.



Egyből tudtam, mi ez.
A ház fényképe benne van egy csomó, a modern építészettel foglalkozó albumban, de több építészeti dokumentumfilmben is szerepelt.

Amikor 1937-ben Németországban romlani kezdett a levegő, a Bauhaus alapítója, Walter Gropius Massachusettsbe költözött és a Harvardon kezdett tanítani.

Az építész maga tervezte házát, amivel úttörő módon forradalmasította az amerikai építészetet (bla-bla-bla). Bevezette a funkcionalizmust, az egyszerűséget, stb, stb, stb és később a Kennedy Szövetségi Épület felépítésével tevékeny rész vállalt Boston történelmi belvárosának tönkretételében.



Ez az 1938-ban épült ház tetszett. Szép volt, jól nézett ki - igaz, a legtöbb helybeliről leperegtek a Bauhaus értékei és továbbra is olyasféle házakat építtet, mint amiket ősei emeltek az elmúlt négyszáz évben. (Természetesen nem a kínai bevándorlókra gondolok.)

A Gropius-ház valóban nagyon funkcionális volt, bár én a nem merném rendszeresen használni a külső vas csigalépcsőt a farkasordító massachusettsi telek idején. A lépcső olyan jeges volt, hogy műkorcsolya-bajnokságot lehetett volna rendezni. Szerintem az óvatlan felhasználók rendeztek is, csak korcsolyát nem húztak hozzá.



Mi körbejártuk, Yoda körbepisilte a házat. Ez alapján nem tudtam eldönteni, ő szereti-e a Bauhaust.

Épp senki sem volt ott, akitől kérdezni lehetett volna (vagy kifizetni a fejenként tíz dolláros belépőt), így nem tudtam meg, hogy a funkcionalitás Chimborazójaként emlegetett épületből az építész tudatosan hagyta ki a garázst és építette fel nyolcvan méterrel arrébb, vagy direkt, esetleg a jelenlegi állapot egy későbbi átépítés eredménye-e.