Botrány a Harvardon

A Government 1310: Introduction to Congress tárgy híresen könnyű volt a Harvardon. Pletykák szerint a tanár, Matthew B Platt 120 A-t, az elérhető legjobb jegyet ígért meg a kurzust felvevő 279 diáknak. Aztán hozzátette, hogy a részvétel nem kötelező. Egy időben az óra még könnyebbnek számított, akkoriban esszét kellett a kurzus végén leadni. Idővel mindenki belefáradt a javításba és az esszét egy teszt váltotta fel, amit a diákoknak otthon kellett kitölteni. Könyvet használhattak hozzá, de az utasítás szerint nem dolgozhattak össze egymással. (Az ilyen “open book” vizsga nem épp szokatlan és nem is az ördögtől való, bár kétségtelen, hogy egy ZH-n hatékonyabban számon lehet kérni a tananyagot. )

2012 tavaszán a dolgozatokat egy tanársegéd javította. A tanársegédnek feltünt, hogy több kifejtendő kérdésnél hasonlóak a diákok válaszai. Elment Platt-hoz, aki átnézte a temérdek dolgozatot, majd értesítette a Harvard megfelelő tisztségviselőit.

Egy kérdésre, amire plusz pontokat lehetett kapni, sok diák - rosszul - egy meglehetősen obskurus példát idézett, nagyon hasonló módon. (Szerintem ez az érintett diákok szellemi szintjéről kiállított lesúlytó bizonyítvány: ha valaki idegen tollakkal akar ékeskedni, akkor előbb gondolkozzon, feltűnő, ha egy fél osztály ugyanazt írja - ráadásul rosszul.)


Egy jó (és normális) egyetem kényes a nevére és a plágium gyanúja vörös posztó minden jóérzésű egyetemi polgár szemében. Az adminisztrációról nem is beszélve. A gépezet beindult és a 279 résztvevőből 125 ellen vizsgálat indult. (Ez a Harvard alapképzésben résztvevő hallgatóinak 2%-a.)

Annyi vizsgálnivaló akadt, hogy a Harvard külsősöket is kénytelen volt felvenni, hogy a papírhalmon átrágják magukat. Miután ez megtörtént, összeült a fegyelmi bizottság és hosszas vajúdás (és méghosszabb olvasgatás) után 2013 januárjában az ügyben érintett diákok felét egy évre felfüggesztették. A büntetés azért is kemény, mert ez az egy év felvett két félévnek számít, azaz a vétkes diákoknak egy évvel kevesebb idejük van az egyetem elvégzésére.

A Harvardot a botrány azért is kínosan érinti, mert az ügyben érintett diákok egy része a különféle egyetemi csapatokban játszott. Voltak köztük hokisok és amerikai focisok és egyéb atléták. (Örök amerikai egyetemi bölcsesség, ami az elitegyetemekre is igaz valamennyire, hogy úgy lehet megtalálni a legkönnyebb kurzusokat, hogy ott sasolnak a kosárlabdázók a terem végében.)

Egyesek szerint a büntetés szigorú volt és igazságos. Mások szerint szigorú és igazságtalan. De olyan is akad, aki enyhének tartotta. A lényeg, hogy sehol sem szabad plagizálni, és egy tisztességes egyetemen nem is éri meg.




Források:
- A Government 1310 óra sillabusza a Boston Globe-on.
- Az ominózus dolgozat a Boston Globe oldalán.
- A botrány és következményei a Harvard Crimson oldalán.

Egyetemi rangsor

Nézegettem a világ kétszáz legjobb egyetemét felsoroló listát. Több ilyen lista létezik, de zömmel ugyanazt a kétszáz egyetemet hozzák ki győztesnek. Az első kétszáz sorrendje eltérő, de szinte mindig ugyanazok az intézmények szerepelnek bennük.

A pontozási módszerek hasonlóak és az egyetemek eredményei magukért beszélnek.



Egy valami azonban feltünt.
A listán nagyon sok bostoni és massachussettsi egyetem van és valószínűleg nem azért, mert bostoniak csinálták volna a listát.

A Harvard (első) és a MIT (harmadik) Cambridge-ben vannak, ami Boston elővárosa. Ugyanitt található a Tufts University, a lista 53. helyéről.
A lista 59. helyezettje a Boston University.
A 161. helyen a Boston College áll.
Az 56. helyezett University of Massachusettsnek öt campusa van. A legnagyobb Amherst-ben található pár mérföldre Bostontól, de a UMass-nak van egy bostoni campusa is, tehát valamennyire bostoni egyetemnek is tekinthető.

A világ kétszáz legjobb egyeteméből hat Bostonban van. Nem hangzik rosszul.

Ha még tovább bűvészkedünk a számokkal, akkor elmondhatjuk, hogy a világ első hatvan egyeteméből öt bostoni.

Most már csak arra kéne rájönni, mit csinálnak ilyen jól ezek a bostoniak...

Bauhaus New Englandben

- Jobbra - mondta a GPS. Nem láttam semmit, csak egy hófalat. Indiana Jones ilyenkor belelép a semmibe és továbbmegy az álcázott hídon. Én nem vagyok Indiana Jones és a hófalban levő láthatatlan út helyett egyenesen továbbmentem, közben vártam, hogy a GPS szemrehányó hangon rámszóljon:

- Recalculating.

Majdnem biztos vagyok benne, hogy a kanyart kiegyenesítő sofőr által halott utolsó emberi hang is a GPS-ből jön, amint a ketyere még egyszer megpróbálja kiszámítani az új útvonalat. A szakadékba zuhanó, sikító gépkocsivezető a becsapódás előtt még egyszer hallja a kütyü szemrehányó megjegyzését:

- Recalculating.

Nem fordultunk meg: a keskeny út klasszikus újangliai tájon vitt keresztül. Tavacskák, erdőcskék, házacskák. A mesebeli, kanyargó vidéki út szélén valami tájidegent pillantottam meg.

Olyan volt, mint amikor a homokdűne mögül a Szaharában kikanyarodik egy rénszarvasok vontatta szán.



Egyből tudtam, mi ez.
A ház fényképe benne van egy csomó, a modern építészettel foglalkozó albumban, de több építészeti dokumentumfilmben is szerepelt.

Amikor 1937-ben Németországban romlani kezdett a levegő, a Bauhaus alapítója, Walter Gropius Massachusettsbe költözött és a Harvardon kezdett tanítani.

Az építész maga tervezte házát, amivel úttörő módon forradalmasította az amerikai építészetet (bla-bla-bla). Bevezette a funkcionalizmust, az egyszerűséget, stb, stb, stb és később a Kennedy Szövetségi Épület felépítésével tevékeny rész vállalt Boston történelmi belvárosának tönkretételében.



Ez az 1938-ban épült ház tetszett. Szép volt, jól nézett ki - igaz, a legtöbb helybeliről leperegtek a Bauhaus értékei és továbbra is olyasféle házakat építtet, mint amiket ősei emeltek az elmúlt négyszáz évben. (Természetesen nem a kínai bevándorlókra gondolok.)

A Gropius-ház valóban nagyon funkcionális volt, bár én a nem merném rendszeresen használni a külső vas csigalépcsőt a farkasordító massachusettsi telek idején. A lépcső olyan jeges volt, hogy műkorcsolya-bajnokságot lehetett volna rendezni. Szerintem az óvatlan felhasználók rendeztek is, csak korcsolyát nem húztak hozzá.



Mi körbejártuk, Yoda körbepisilte a házat. Ez alapján nem tudtam eldönteni, ő szereti-e a Bauhaust.

Épp senki sem volt ott, akitől kérdezni lehetett volna (vagy kifizetni a fejenként tíz dolláros belépőt), így nem tudtam meg, hogy a funkcionalitás Chimborazójaként emlegetett épületből az építész tudatosan hagyta ki a garázst és építette fel nyolcvan méterrel arrébb, vagy direkt, esetleg a jelenlegi állapot egy későbbi átépítés eredménye-e.