Egy Apple reklám

PC, Yoda and Mac
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az egyik meghivott előadónak krónikus kimcsiundora volt. Nem is jött el Koreába. Előadni viszont előadott.
Felkapcsolódott a hálózatra, beinditotta skype-t, aztán várta, hogy Kaliforniából kapcsolják. Várhatta. A kapcsolat nem működött. Hangja elhagyta San Diegót, majd a Földet, de valószinűleg csak az Alpha Centaurin materializálódott. Hogy a kis zöld emberkéket érdekelte-e a szintaxis, nem derült ki, mindenestre azóta aggódva pislogok fel az égre, megjelennek-e a rombolók.
Az előadást viszont meg kellett volna tartani. Szöulban szétkapták a gépet, összerakták, újra inditották. nem volt hang.
Az egyik résztvevő erre felállt, előkapott egy hófehér Macintosht, bedugta a Windowsos gép helyére, klitty-klatty és létrejött a kapcsolat.
San Diegóból az előadó elmondta mondókáját, Szöulban megtapsolták, feltettek pár kérdést és minden csodás volt. Redmontban beborult, Cupertinóra rámosolyogtak az angyalok.

Kimcsi

Kimchi
Originally uploaded by ribizlifozelek

A kimcsi Korea népi eledele.

A kimcsi az picit rohasztott savanyúkáposzta. A klasszikus recept szerint a kimcsit földbe ásott edényben kell rohasztani. Mivel Szöul egy túlnépesedett város, kevés a szabad földterület, ezért a kimcsit háztetőkön készítik hordókban. A paprikával, hagymával, retekkel erjesztett káposztában rengeteg az E-vitamin (biztos C is) és nincs benne semmi koleszterin. Ráadásul rostokban is gazdag és egyesek szerint megelőzi a rákot és jó a skorbut ellen. Rengeteget is exportálnak belőle, például Szenegálba és Ghánába.

Egy hét kimcsievés után ültünk egymással szemben és különféle -nem káposztatartalmú- ételek nevét soroltuk. Csak mondtuk az ételeket, lángoló szemmel, éhezve. Fura módon Japánban nem voltak ilyen tüneteink. Talán mert ott nem minden natto-val készül.

A kimcsi különben finom, de reggeltől estig csípős savanyúkáposztát enni nem annyira vidám dolog. Próbáltuk. Valószínűleg a kimcsis csokoládé verte ki a biztosítékot. Szeretjük a pörköltet, de nem ennénk pörkölttel töltött tejcsokit. Étcsokit se.

Az angol nyelv Szöulban

Seoul
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közkeletű tévhit, hogy Ázsiában mindenki tökéletesen beszél angolul. Ez legfeljebb azzal a kiegészitéssel igaz, hogy Szöulban a magyar átlagnál sokan beszélnek egy icipicit jobban angolul, de mivel sokkal többen vannak mint mi, ezek az emberek általában rejtve maradnak.

2006-ban komoly harcot kellett vivnunk a portással, hogy engedjen be az egyetem által biztositott szállásra. (Nem engedett be.) Akkor sok, angolul tanuló diák próbált meg segiteni, bár ebben két dolog akadályozta őket. E két tényezőből a jelentéktelenebbik volt a nyelvtudás hiánya. Komolyabb gond volt az, hogy mivel az őr állitotta, a főnök nem szólt neki két gyanus idegen esti érkezéséről, a két gyanus idegennek semmi keresnivalója nincs itt. A főnököt nem hivja fel, mert a főnök nem tévedhet. Pont. Érvelése tökéletes volt, a diákok mind el is fogadták, igy kereshettünk egy éjszakára másik szállást a nagy semmiben. (Szerintem mindez Magyarországon is megtörténhetett volna, de velünk épp 18 óra repülés után Koreában -Dél- esett meg,)

Az angoltanárok azt tanácsolják diákjainak, ha látnak egy külföldit, beszélgessenek vele. A diákok meg lelkesen lesik a külföldieket és köszönnek nekik. A külföldi pedig lelkesen visszaköszön és aztán a dolog ennyiben marad.

A vasútállomásoknál, reptereknél lelkes fiatalok köszöntik az érkezőt. Az egyetemen a hozzánk hasonlóan rossz arcmemóriával megáldott embereknek ez azért kellemetlen, mert amikor valaki széles mosollyal köszönt minket, nem tudjuk valami kolléga-diák volt a délutáni előadásról, vagy esetleg egy vehemens nyelvtanuló próbálgatja kiejtését.



A reptéri buszon pár éve a dolog nagyon vidáman alakult. Tudtuk, hova megyünk és elővigyázatosan még a cimet is leirattuk koreai jelekkel. Ez nagyon jó húzásnak bizonyult, mert mi nem tudtuk jól kiejteni a hely nevét. Megkérdeztük hát az egyik köszöngető ifjútól, hol van a papirra irt hely. Parázs vita alakult ki, mig végül egy sokadik ember segitett leszállni. Utána már csak párszor kellett lobogtatni a cimet, mire megtaláltuk az egyetemet.

Idén a dolog jóval egyszerűbb volt: kivezették a metrot a várostól nagyjából 60 km-re, a Sárga-tenger egyik szigetén álló Icheon reptérig.

Egy kulturális különbség

Mozarella
Originally uploaded by ribizlifozelek

Érdekes kulturális különbség a koreaiak és az európaiak között az, hogy Koreában a paradicsom gyümölcsnek számit.

A gyümölcsök között árulják és a gyümölcskoktélba teszik. Megcukrozzák. A szupermarketben az almák mellett vigyorog.

Hihetetlen. Ennél már csak az a hihetetlenebb, hogy a koreaiak szerint az európaiak e gyümölcsöt a zöldségek kötött tartják számon. Pedig nem lehet zöldség, mert piros.

Az emberiség nevelhető

Lost
Originally uploaded by ribizlifozelek

Két férfi guggolt a vendéglő előtt. Pihentek. A nehéz munka után próbáltak egy kis levegőhöz jutni. Üres óráikat egy bogárral ütötték agyon. Azaz nem verték, inkább incinerálták gyufával és öngyújtóval.

Ha valakinek elege van az udvariatlan, bunkó pestiekből, a legjobb, amit tehet, hogy elmegy Koreába. Ott majd megtanitják arra, hogy milyen valóban udvariatlannak és bunkónak lenni.
Mindenki fellökésre érdemes forgalmi akadály, akit le kell taposni. És le is tapossák.

Egy kivétel van: a metró. Itt didaktikus filmek magyarázzák a t. utazóközönségnek, hogy nem jó, ha fejberugjuk a másikat. Az se, ha beletaszitjuk a metro aknájába.

Az emberek pedig nevelhetők, egyiket sem teszik és még fellökni és csak mértékkel lökik fel a másikat.

A Különleges Kereskedelmi Övezet

Little Shop of Horrors
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Különleges Kereskedelmi Övezet egy óriási bazár, amit megspékeltek a Westendnél nagyobb bevásárlóközpontokkal és bevásárlóközpontokká átalakított gyárakkal. Az egész egy óriási kínai piac. Jó húsz percig gombok között vezetett az utunk, mindenütt gombok, zsákokban, mintalapokon, tálkákban, tasakokban. Meg hegyekben. Gomb hátán gomb. Egy fickó egy gigászi göngyöleg gombon ült, és levest szürcsölt. Még az kellett volna, hogy a hangszóróból az szóljon: "gimbelem-gombolom".



Innen pár négyzetkilométer szövet közé keveredtünk. Szövet volt mindenütt, szövet a sikátorokban, az utcákon, négy emeletes épületekben, légkondicionált passzázsokban, átjáróházakban. Olyan volt, mint egy Borges novella, csak a végtelen könyvtár helyett végtelen szövet és gombvilágban jártunk, majd jöttek a cipzárak. Mindenütt cipzár. Ült egy ember három négyzetméteren és az egész boltot beborították a cipzárak. Meg az egész utcát. Voltak, akik kisebb fürdőszobányi helyen nyakkendőket árultak, de több száz méteren át húzódtak a nyakkendőboltok.

A következő épületben a ruhává válás korábbi stádiumát láttuk: őskori varrógépek, elektromos varrógépek, pedálos varrógépek, felújított varrógépek... Tovább menve hatalmas bevásárlóközpontok közé jutottunk, itt trendi környezetben lehetett mindenfélét megvenni. Láttunk 5 emeleten csak női ruhát, egy koreai Karel Gottot, aki szappanbuborékok között, talpig füstben énekelt. Találtunk egy olyan 8 emeletes áruházat, ahol a földszinten ott volt az őrség, a porta, a büfé, a liftek üzemeltek, ki volt írva, hogy melyik emeleten mi található, csak éppen az egész épület üres volt. Ahol nem volt üres, ott felújították. Talán a titkosszolgálat épületét találtuk meg. Vagy az elvarázsolt kastélyt.

A sokadik helyen, amikor már kezdtem besokallni, Szöulban, Dél-Korea fővárosában a kínai piacon japán étteremben megebédeltünk.

Gyeongbokgung palota

Gyeongbokgung palace
Originally uploaded by ribizlifozelek

A királyi palota 800 éves. Részben. Ugyanis mivel a egész fából-papírbol-cserépből van, periodikusan 50 évente leég. Amikor nem ég le, akkor felgyújtják, amikor például jöttek 1590-ben a japánok elfoglalni Koreát, hogy innen támadják majd meg Kínát, az egész palota porig égett. Nem a gaz hódítók vetettek lobot Korea ősi ékességére, hanem a helybeliek, mivel itt tárolták az adósleveleket és a rabszolgaságot bizonyító iratokat. Gondolták, minnél rosszabb, annál jobb.
A palota nagyon 1700 körül égett le, utána egy darabig füvet növesztettek a helyén, míg 1880 fele egy király azt gondolta, hogy a múlt dicsősége az fontos és ez jelképezi az államot, a Hitet Koreában, a Jobblétet, a Reményt, a Jövőt és a Nemzetet, ezért az egészet ujjáépítette. Majd bejelentette az államcsődöt.
A palotakomplexum, aminél itt Ázsiában csak a pekingi Tiltott Város nagyobb, egész jól elvolt: a koreaiakat nem engedték be (pedig már nem is tárolták itt a rabszolgaleveleket), a királyi család pár tagja itt éldegélt, és úgy általában nem vett tudomást semmiről. Aztán a 70-es években arra gondoltak, hogy mi lenne ha a pórnépet is beengednék? Beengedték, hat évig, utána a palotát restaurálni kellett. Közben valamiért világörökség lett, és ma megint látogatható, de csak csoportosan, mert az egyéni látogatók kárt tesznek benne. (Egyes napokon egyénileg is be lehet menni, valószínűleg mert a holdnaptár azt mondja, azokon a napokon a turisták nem tesznek kárt semmiben.)

Cheong Gye Cheon

Cheong Gye Cheon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szöul szive évszázadokon át a város közepén átcsörgedező patak volt. (E patak partjairól 5000 év tekint ránk, tudom). Itt mostak századokon át az asszonyok, itt pancsoltak, itt ittak, ettek a népek, egészen addig, amíg a háború alatt ide nem költöztek a menekülők és át nem alakították a környéket egy sokkal nyomorabb negyeddé, mint azelőtt lehetett. A városi hatóság a 60-as években úgy gondolta, hogy megszünteti az orszagimázs-romboló nyomort és lefedte a patakot (ha nincs patak, nem jönnek ide mosni a szegények), gondolom beleengedtek a feles szennyvizet és, biztos ami biztos alapon, még rátettek a tetejére egy autópályát: most jöjjön ki a víz, ha tud.
A patakocska (mint a Rákos-patak) nem tudott kijönni. A 80-as években viszont olyan szavakat találtak ki, mint városrehabilitáció, meg élhető környezet. És kezdtek megint rájönni arra, hogy az emberek nem feltétlenül akkor boldogok, ha egy autópályán állhatnak a város közepén dugóban. (Sehol se olvastam az autópályák boldogsághormon-termelő hatásáról.) Az önkormányzat meg lépett egy merészet. Tényleg merész dolog lehetett: ledózerolták az autópályát (az egy városban nem élhető környezet), kiszabadították a patakot, a szart megtisztították és a nagy folyóba eresztették, aztán rendezték a patak partját: sétányokat építettek, szobrokat állítottak, gázlókat tettek a vízre, sziklákat szórtak a mederbe, hidacskákat emeltek fölé. Elképesztően jól néz ki. Rengeteg ember mászkál mindenfele, a gyerekek pancsolnak a vízben, a fiatalok a lábukat áztatják benne (szerintem egy csapból ivóvíz folyhat bele). A legszebb es leghangulatosabb környék lett, amit az egész városban csak láttunk.

Szöul kapuja

Sungnaemun
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szöulban és általában Ázsiában a műemlék fogalma más, mint nálunk. Építészeti sajátosságok miatt kevés régi kőépület marad fenn, általában azok sem lakóházak. A városok pedig a szakadatlan növekedés, átépülés közben szinte felfalják magukat, pillanatok alatt eltüntetve a régebbi épületeket. Ráadásul a fa épületek sokkal gyorsabban esnek a tűz martalékává, mint a kőből emelet paloták, templomok, lakóházak. A legtöbb királyi palota valódi, 13. századi, csak közben százévente menetrendszerűen leégett, illetve kicserélgették a korhadó darabokat. Ettől persze még valódiak - ugyanúgy, mint a Dunából kihakászott és újjávarázsolt Lánchíd vagy Szabadsághíd.
Szöulnak két kapuja maradt meg. A déli és az északi. A déli a 14. században épült, párszor átpofozták, restaurálták, de így is ez a kapu számított a város legrégebbi faépületének. Végül tavaly ő is leégett. Most állítják helyre. Hamarosan ismét ő lesz a dél-koreai főváros legrégibb faépülete. Csakúgy, mint a Lánchíd Budapest legöregebb hídja.