Evezés a Little Dell-en

A Nagy-Sós-tó melletti másik közeli hely evezni a Little Dell. Télen már láttuk és egy nyári nap eljöttünk ide megnézni, milyen lehet itt kajakozi.

Magányos. Ha a megfelelő időben jövünk, akkor nagyon magányos, ami persze nem baj: megtanultuk, délelőtt "sokan" vannak, négy-hat kajak is kinn van a vizen. Délfele a látogatók száma közelít a nullához és miénk az egész tó. Délután kettő tájt jön a tömeg, olyankor tíz-tizenkét "hajó" is szeli a habokat.

A látogatás maga ingyenes - de ha az alsó parkolókat akarjuk használni, fizetni kell öt dollárt egy napra. Általában akarjuk, mert a kajakot nagy macera lecipelni fentről.

Sokkal úriasabb leparkolni pár méterre a parttól, felfújni a hajót és már lehet is vízreszállni.

Motorizált jármű nem jöhet, csak olyan, amiben benne ül az evezős: úszni se lehetm - sajnos -. Innen van Salt Lake City ivóvizének nagy része, úgyhogy vigyáznak a vízminőségre, ebbe a tározóba csak a halak pisilhetnek bele.

Idén különösen jó itt evezni, mert a víztározó teljesen tele van és be lehet hajózni a végén levő elárasztott erdőbe a visszaduzzadt patak mentén.

Ez olyan,  mint egy természetfilm, amikor a felfedezők (vagy a stáb) behatol az Amazonas őserdejébe.

Szűk csatornában eveztünk felfele az egyre jobban összeboruló fák között. Amikor teljesen elfogyott a hely, hátramentetbe kapcsoltunk és kieveztünk a feltorlódott fáktól vissza a nyílt víz fele.

Itt egyszer ki is szálltunk - ennek az élménynek a hatására vettem egy horgonyt is legközelebbre.

Pont ahol kiszálltunk, ott húzódott a Mormon Trail, ahol Donner-ék és később a moromonok érkeztek a völgybe Mormon Flats felöl.

Evezés közben láttuk, hogy a víz kristálytiszta volt, háromméteres vízbe simán le lehetett látni.

Maga tározó középen úgy hatvan méter mély.

Viszonylag kicsi méretéhez képest egész nagy hullámok tudnak rajta lenni, főleg délutánonként, amikor tarajos hullámok között suhan a kajak. (Ekkor nem fotóztam, el voltam foglalva azzal, hogy evezzek.)

Jó volt megpihenni a fák árnyékában és enni egy szendvicset a vízhatlan zsákból, ahol a kocsikulcsot is tartjuk.

Most igazi magyaros szalámis zsömlét hoztunk.

Lelkesen ettünk a lágyan ringatózó kajakban és erőt gyűjtöttünk arra, hogy széllel szemben visszaevezzünk a kikötőbe.

Nyugodt volt, békés és, leszámítva a visszautat a kikötőbe, könnyű.

Ezért is szeretünk idejönni és jövünk is elég gyakran.

Csak a kajakot pakolná el a szmélyzet a végén, az egy nagy macera.

Little Dell télen

 

Rengetegszer elautóztunk a Little Dell mellett. Volt, hogy megálltunk őszi szineket fotózni vagy meteorokat nézni, esetleg lábat nyújóztatni az East Canyon fele.

A Little Dell nem kutyás hely, ezért se mentünk be soha. Most azonban Yoda otthon maradt, mi pedig megembereltük magunkat és a hideg dacára bementünk.

Látszott, egy szerelemtől vak(merő) helybeli egy szivet rajzolt a tó jegébe. Mi nem voltunk akkora legények, hogy kimenjünk a hóra.

De lementünk a partjára.

Itt már egyedül voltunk, bár a hóban még voltak nyomok.

Az ösvény itt a mormon honfoglálás és a Kaliforniába tartó útvonalat követte.

Mi az ösvény helyett a partvonalat követtük.

Igyekeztünk nem térdig beszakadni a hó alatt csörgedező búvópatakba.

Itt már úgy éreztük magunkat, mint egy alaszkai kiránduláson.

Ekkor már kezdtünk fázni az úttöréstől és a hidegtől, otthon a mókusok is éheztek, úgyhogy elindultunk kifele, vissza az autóhoz, hogy visszamenjünk a Salt Lake koratavaszi völgyébe.