Nem április elseje

Igazán szólhatnának az időjárásnak, hogy téved.

Április elseje tegnap előtt volt.

Nem ma.

Különben is, viccnek ez durva.

Jeremy Ranch Road télen

Nagyon nehéz elhinni, hogy ez a fagyos völgy ugyanaz, amerre a Mormon Flats fele szoktunk autózni, hogy megnézzük az erődöket (amikről szintén nem írtam még...) és ahol a patakban gázoltunk a forróságban.

Most forróságnak nyoma se volt.

Valahol csodálkoztam, hogy az East Canyon fele csobogó patak még nem fagyott be. Illetve, hogy a kacsák még nem fagytak bele.

A patakot fantáziadús módon East Canyon Creeknek hívják. 

Ennek a pataknak a mellékpatakja a McPollin ranch-nál folyó McLeod creek.

Szép volt.

Lenyűgöző.

Hideg.

Nyáron jobban tetszik.

Téli kikötő és flamingók a Nagy-Sós-tóban

Meglepő dologgal kezdem.

Nincsenek flamingók a Nagy-Sós-tóban.

Akkor honnan ez a cím?

Egyszerű. A téli marinában gyönyörködtünk és ekkor olvastunk egy történetet egy elmebeteg, floridában született rózsaszín flamingóról, aki megszökött az állatkertből és a Nagy-Sós-tót választotta otthonának.

Húsz éven át élt itt.

Az emberek szerették és ötvenezer dollárt dobtak össze, hogy telepítsenek még több flamingót a tóra.

Hogy legyen társasága és mert jól néznének ki.

A szövetségi kormány azonban megfúrta az ötletet, mert hogy a flamingók nem őshonosak. (Mert a tehenek, disznók, emberek igen?)

Azért, hogy legyen valami a kikötőről is, íme, egy rövid felvétel, amit ott csináltunk:

Little Dell télen

 

Rengetegszer elautóztunk a Little Dell mellett. Volt, hogy megálltunk őszi szineket fotózni vagy meteorokat nézni, esetleg lábat nyújóztatni az East Canyon fele.

A Little Dell nem kutyás hely, ezért se mentünk be soha. Most azonban Yoda otthon maradt, mi pedig megembereltük magunkat és a hideg dacára bementünk.

Látszott, egy szerelemtől vak(merő) helybeli egy szivet rajzolt a tó jegébe. Mi nem voltunk akkora legények, hogy kimenjünk a hóra.

De lementünk a partjára.

Itt már egyedül voltunk, bár a hóban még voltak nyomok.

Az ösvény itt a mormon honfoglálás és a Kaliforniába tartó útvonalat követte.

Mi az ösvény helyett a partvonalat követtük.

Igyekeztünk nem térdig beszakadni a hó alatt csörgedező búvópatakba.

Itt már úgy éreztük magunkat, mint egy alaszkai kiránduláson.

Ekkor már kezdtünk fázni az úttöréstől és a hidegtől, otthon a mókusok is éheztek, úgyhogy elindultunk kifele, vissza az autóhoz, hogy visszamenjünk a Salt Lake koratavaszi völgyébe.

Mókus a kertben

Minden este kiteszek a madaraknak kétdeci magot és a mókusoknak egy marék mogyorót. Ezt mind a madáretetőbe teszem.

Reggel megjelennek napkelte után a tollasok és a szőrösök.

A legügyesebb mókus felmászik az etető fölé, leereszkedik a harminc centis madzagon és elkezd hintázni. A magok kiborulnak a földre és a mókusok és a madarak ellepik a magokat és ESZNEK. Hangosan, boldogan ropogtatva zabálnak.

Egészségükre.

Nincs hideg

- Itt nincs hideg - mondta az idvez Cove Fortban. 

Pillanatnyi csönd volt. Csak a jégkristályok percegtek. 

- Albertai vagyok - tette hozzá. 

Minden relatív. 

Egy kis különbség

A fenti kép reggel 7 körül készült St George-ban, Dél-Utahban.

A lenti kép reggel 7 körül készült Salt Lake Cityben.



Ízlés dolga, hogy ki, mit szeret jobban.

Yoda mindenesetre határozott preferenciákkal rendelkezik.

Yoda, a transzformer

- Nem akarok kabátot venni.
- Gyönyörű, új bélelt kabát.
- Kabát. Nem akarom.

Azért felvette. A Mester utálja a telet és meggyőződésem, hogy amióta leesett az első hó, folyamatosan az Expediát nézegeti, hogy milyen meleg helyre tudna elvinni minket.

Miután elindultunk a hóban, kiderült, hogy miért nem akarja Yoda a kabátot. Kiderült ugyanis egy eltitkolt tulajdonsága, az, hogy a Mester át tud alakulni Birodalmi lépegetővé.

Kerepesi temető télen

Sose jutott az eszembe télen elmenni a Kerepesi temetőbe.



Télen hideg van. Víz van. Hó van. Szürkeség van. Temetőbe akkor kell menni - hacsak nem viszik az embert -, amikor süt a nap, ragyognak a fények, zöldek a fák, virítanak a virágók és csiripelnek a madarak.



De ha egyszer télen voltam Budapesten és volt egy kis hó is, már érdemes volt beugrani egy rövid sétára.



Megnézni Mádl Ferenc féle space needle-t.



Meglátogatni Antallt, aki csak egy egyszerű fakeresztet akart a sírjára és kapott egy izgalmas jelenetet a Harry Potterből dementorokkal.



Felmászni a cicás lányhoz és a mélabús -hogy mást ne mondjak- Hungáriához Kossuth mauzóleumán.



Megnézni fentről Károlyi frissen polírozott síremlékét.



Meg a Munkásmozgalmi Pantheont. Messziről, mert tényleg hideg volt és már kezdtek a fagyástól ropogni az ujjaim a lábamban.



De megérte. Jó volt és hideg.

Hóemberépítés

Hs már itt volt egy csomó hó, csinálni akartunk vele valamit.

A porhó hógolyózásra is alig volt alkamas, azonban felfedeztük, ha vödörbe töltjük és kicsit megtömörítjük, akkor összeáll. Építhettünk volna belőle iglut, hóvárat, de végül úgy döntöttünk, hogy minihóembereket készítünk.



Répa akadt a háznál.

Az orgonáról lemetszett vesszőkből pedig lett szem, száj és haj.



Csak apróra kellett vágni őket.

Közben azonban nem feledkeztünk meg Yoda jótanácsáról sem:

- Ne építs hóembert a sárga hóból!

Szomszédság és eladó hóember

Havazott éjjel.
Havazott hajnalban.
Havazott reggel.
Havazott délelőtt.



Ekkor az egyik szomszéd elővette ötsebességes, botkormányos hómaróját, amiben több az elektronika, mint egy átlagos űrhajóban és mindenkit kiásott.

Ribizli pedig fogott egy táblát és kitette a hókupacra a ház elé: Hóember eladó - nincs összeszerelve!

Oszi benéz

A hatalmas árnyék elsötétítette az ablakot. A fekete párduc benézett a hálószobába és bekopogott.
Egy elképesztôen kövér párduc volt, aki a kerítés tetején egyensúlyozott.

- Yoda van? - kérdezte Oszi, aki a téli fogyókúra alatt határozottan felszedett pár kilót.

- Yoda van - feleltem - Kimenjünk?
- Gyertek.

Kimentünk a verandára.



- Szia Yoda - köszönt Oszi.
- Szia Oszi - köszönt Yoda.

A két barát megszagolgatta egymást.



- Hosszú volt a tél.
- Hosszú.



- Hát, szia!
- Szia! Gyere máskor is!
- Jövök!

Ezzel Oszi macskapuhasággal lehuppant a kertbe és az egyetemi a közeli földrengésjelzô állomáson kilengtek a mutatók.

Mindennek van ára

Az elmúlt hetekben beszorult a por, piszok, szennyeződés a völgybe és nem volt hajlandó eltünni innen. Inverzió volt.

Napok óta a vasárnap délutánra igért vihart vártuk, ami majd kitakarítja a levegőből a mocskot.

Vasárnap délután szálingózni kezdett a hó.

Aztán szakadt.
Yoda sztrájkolt.

Nekem meg hóba gyökerezett a lábam, amikor kiléptem az ajtón. Húsz centi hó borított mindent.

Miközben a hólapátért mentem, arra gondoltam, hogy legalább tiszta levegőben erőltetem túl a tüdőmet.