Bridalveil falls - Provo

Miután a viharos szél se tudta lehűteni lelkesedésünket a kilátóban, elmentünk megnézni a Bridalveil falls-t is.

Provo vízesése nem mesterséges, szemben Ogden csodájával. Voltunk itt, amíg a gyorsabbik Ribizli a Squaw Peak-et futotta le, meg tavasszal és nyáron is jártunk itt.

Hiányzott az ősz. Meg a tél is, de mi nem szeretünk megfagyni. (Pedig télen gyönyörű lehet ez a vízesés.)  Mi most, sok év Utah (és Massachussets és Minnesota) után is elhülve nézzük a jeges hegyipatakban mezitláb játszó négyéves-forma kislányt.



A hely békebeli: Provo-Orem kettős városából simán fel lehet ide bicajozni kerékpárúton (vagy legurulni gördeszkán, ahogy ezt sokan csinálták). Szerelmespárok andalogtak itt, kisgyerekek rohangáltak, horgászok horgásztak.

Mi pedig csodáltuk a vízesést és jól éreztük magunkat.



Még ősz volt, gyönyörű, színes utahi ősz.

Ki is használtuk: elmentünk még sétálni a Vivien Parkhoz.

Oremi építészet

Orem nemcsak Stonehenge replikájáról lehetne méltán híres.



(A fenti kép bal felső sarkában látható fekete valami a Mester füle.)

Orem modern építészete a sztratoszférába emelkedett ezzel a vegyes használatú épülettel.

Búvópatak - Battle Canyon

A túraleírás szerint a patakmedret kell követni a hegy lábánál levő parkolóból. A leírás tökéletes volt: patakmedret azt találtunk, patakot nem.

Aztán egyszerre egy kis tóhoz értünk, aminek a végében volt egy cső. Abban tünt el a patak és ereszkedett le egyenesen a viztározóba, onnan pedig a helybeliek torkába.



Az ösvény elején tűzött a nap. Hihetetlen volt, hogy pár száz méterrel feljebb már sűrű erdőben jártunk.

Meglepően sokan voltak a déli hőség ellenére.



Orem és Provo mormon többségű városok. Ez látszott is a kirándulókon. Általában egy anyuka jött minimum négy gyerekkel. Inkább öttel. Vagy hattal. Valószínűleg ebéd utáni sziesztaként szaladtak ide fel.



A Battle Canyon az egyik legszebb szurdok Orem környékén. Százötven éve itt kergették meg az itt élő indiánok az első mormon telepeseket, amikor túl közel merészkedtek táborukhoz. Innen a szurdok neve.



Tovább követtük a patakot egy poros ösvényen. A sziklák itt szinte az érintéstől málottak szét, az ösvény nagyon poros volt.

Meredeken haladtunk felfele, hátunk mögött kitárult a Utah Lake.



Aztán hirtelen megláttuk a vízesést pont alattunk.



Egy meredek ösvényen leporoszkáltunk és élveztük a hűs vízcseppeket, a vízesés robaját, ami elnyomta egy sokgyermekes család vidám nevetését.



Rövid pihenő után még másztunk felfele, itt újabb csövet láttunk, ami megcsapolta a patakot. Felette a patak még bővizűbb volt. Egészen a következő vízesésig másztunk. Ide már nem jöttek fel a családosok, ez csak a mienk volt. Elképzeltük, mennyi dinnyét lehetne behűteni a patakban.



Itt csend volt, csak a patak csobogott.

Rövid pihenú után visszafordultunk és leereszkedtünk a vidám gyerekcsiviteléstől hangos ösvényen a parkolóba.

Kisvárosi kolesz

Oremi szállodánk a különös szobrokkal büszkélkedő Utah Valley University campusa mellett volt. Pontosabban a koleszok mellett.



Yoda szerette a koleszokat: árnyas sétányokon, sátálóutcákon, parkokon át lehetett sétálni közöttük.

Nekem is tetszett a kolesz: volt hozzá konditerem, uszoda, szauna, teniszpályák, grillezők.



Minden volt, csak kávézó nem. Meg reggelizőhely. Meg kocsma. Meg étkezde.

Utóbb olvastam, hogy a kolesz egész területe nem dohányzó és alkoholt se szabad bevinni. Ezt még meg tudtam valahol érteni, de a kávéhiányt nem bocsátottam meg nekik.

Szerencsére a szállodában volt kávé és tea, de egyetemistaként nem tudnám magam elképzelni egy koffeinmentes szálláson.

Oremi szobrok

A szálloda közelében a Utah Valley University volt a legnagyobb zöldfelület. Ki kellett próbálni a Mesterrel.



Ezen a campuson állapítottuk meg, hogy az oremiek vonzódnak a fura szobrokhoz.



Persze az álmegalitikus szobor után már semmi se lepett meg igazán. Szerethetik itt az oszlopokat!




- Mi bajod az oszlopokkal? Ezeket direkt nekem építették - monda a Mester és megemelte a lábát.

Tartozék

Egy tisztességes szállodai szoba nem lehet meg sörnyitó nélkül. 

Akkor is, ha Oremben a mormonok nem isznak sört és kólát.