A Bazilika kupolájában

Az esztergomi bazilika kupolájában Ribizliék egyik fele huszonnégy éve nem járt. Vagy huszonöt. A másik meg soha. Az ilyen hiányosságokat sűrgősen pótolni kellett, ha már a Ribizlik Esztergomban voltak.



Azt sejtettük, hogy nem lesz sétagalopp. Az is várható volt, hogy napi testmozgásadagunk többszörösét fogjuk itt teljesíteni az év egyik legmelegebb napján. Arra azonban nem számítottunk, hogy a kupolából is látjuk majd Melocco Miklós nem túl sikeres Szent István megkoronázása című művét. Ez kicsit erős volt így kora hajnalban, több száz lépcső után. (Ribizliék elnézést kérnek mindenkitől, akinek e szobor tetszik.)



A süttői vörösmárvány mészkőben ammonitákat vadásztunk - ami jó ürügy volt egy-egy gyors pihenőre, majd mentünk tovább felfele, egyre újabb szintekre.

Hétszáz forint a kupolajegy, ami a mászással együtt jóval olcsóbb és hatékonyabb, mint egy konditeremben edzeni.

- Ott a Vármúzeum - lihegtem, miközben igyekeztem tüdőcsúcsomat visszaparancsolni a helyére - Még sose voltam benn. Bemehetnénk.



Ezért a kilátásért megérte ide feljönni. Végre tökéletesen átláttuk az épületegyüttes koncepcióját, amiről rengeteget olvastam, agyammal értettem, de egész más volt így felülről ránézni a "makettre". Minden világos lett.



Aztán, amikor azt hittük, hogy már tovább csak Szent Péterhez lehet mászni, még találtunk egy lépcsőt adóvevővel felszerelt forgalomirányítókkal és tériszonyosoknak nem ajánlott pallókból épült járdával.



Ide már csak egy Ribizli merészkedett ki fényképezőgépébe kapaszkodva. Gyorsan lenézett a mélybe, majd a tűző napon körbeóvakodott és menekültünk lefele, a biztonságos anyaföldre. Majd huszonpár év múlva megint jövünk.

Tíz éve üzemen kívül

Évente egyszer elzarándokolok a Bazilikához és megnézem a mozgáskorlátozottaknak felszerelt liftet.

A közpénzen épített lift köszöni, tíz éve rosszul van és nem mûködik.

Most, hogy a Bazilika körül elkészült a kerítés, remélem a liftre is sor fog kerülni.

Lift Esztergomban

Egy ideig itthon vagyunk Magyarországon. Igyekszünk kihasználni az idôt, csavargunk, nézelôdünk, ha lehet, utazgatunk.

Esztergomban voltunk. Az esztergomi kiruccanásban volt egy kis katasztrófaturizmus is. Kiváncsi voltam arra a városra, ami úgy eladósodott, mint Görögország. Az újságok szerint nincs tömegkozlekedés és lelkes helybeliek gondozzák a parkokat.

Látogatásom másik célpontja a lift volt. egyik tavalyi kirándulásunk alatt fedeztük fel a liftet, ami a Prímás pince nevû vendéglôbôl és látogatóközpontból vezet fel a templomhoz.



Épült egy új parkoló is. A régi gondozatlan, drága és kicsit szemetes volt, de lehetett benne drága és teljesen felesleges szuveníreket venni. Az új tiszta, gondozott és van egy gyönyörû és tiszta WC-je is (150 Ft). A lift 9-tôl röpíti fel a látogatókat a bazilikához. (Egyéni probléma, hogy utána a bazilikába már csak lépcsôn lehet bemenni.) De a kilátó és a Vármúzeum elérhetô.

A lift szép, jó és szemben a budapesti Szent István bazilika állami pénzen, évekkel ezelôtt felszerelt mozgáskorlátozott-felvonójával mûködik is.
Amikor ott voltunk, jött két szakember és állított valamit a liften. Egy idôre kikapcsolták a fekvonót. Matattak benn valamit, majd újraindították a szerkezetet.

Egy arrajáró helybeli végignézett a munkán, majd csak annyit mondott:

- Azt hittem, már a bank jött lefoglalni a liftet...