Copperton

Copperton nem meglepő módon rézbányászatból él.

A bánya építette a várost az huszadik század elején, amikor elkezdődött a közeli Bingham City betemetése és itt kínáltak olcsó lakásokat a tisztviselőknek és mérnököknek. (Talán ezért is van a lenti fotón egy ágyu a ház mellett.

Valószínűleg ekkor a - közeli - Bacchus sem létezett már.

Copperton azonban dacol az idővel: a város gondozott, takaros, csak mindenfelől bányák és ipari romok  - vasútak - veszik körül.

 

Negyed óra autózásra van a legközelebbi (egyetlen) bolt és a szolgáltatásokért is nagyjából ilyen messze kell elutazni.

Az elhagyott vasúti pályaudvarok, iskolák és tüchtig park mellett Copperton még a szarvasairól híres.

 

Az állatok lelkesen legelik a füvet a templomkertekben-

Az ágyukészítés mellett a falucska másik hobbija a fafaragás: több kertben láttunk totemoszlopot vagy egyéb óriási faragványt.

Nagyjából ennyi volt Copperton.

Talán az iskola hült helyét megnézni még visszajövünk. De ha nem akkor se veszítünk sokat.

Jó volt, főleg a városi szarvasok miatt. Így Puppey is talált valami izgalmas látnivalót magának.

A halott város temetője

"Bingham City helyett keressen Bringham City-re, biztosan elgépelte" - javasolta a Mesterséges Hülye a kereséskor.

Természetesen én az ötven éve nem létező Bingham City-re voltam kiváncsi, de ez nem zavarta az algoritmust és minden áron a hasonló levő és létező várost akarta rámtukmálni.

Bingham Cityből csak a temetője maradt - ami ma Copperton temetője. Az eredeti város nagy részét felfalta a bánya és az utolsó lakók az ötvenes években úgy döntöttek, hogy inkább feloszlatják ami városukból megmaradt és aztán az egész völgyet, ahol egykor a város állt hegymagasan betemették a kibányászott meddővel.

A temető viszont ott van, már amennyire, mert alatta még nem találtak ércet.

A temetőben főleg bányászcsaládok nyugszanak. Emberek, akik harminc országból vándoroltak be és jobb életet kerestek.

(Nem tudom, hogy a fenti Togliatti  rokona-e az egykori olasz kommunista vezérnek.)

Sokan jöttek az egykori Jugoszláviából.

Meg Franciaországból.

És Kínából.

Sok sír megmaradt, néhányat helyreállítottak, de soknál ma már nem lehet megmondani, ki nyugszik ott. (Ha nyugszik és nem  jár ide kisérteni - hazajárni már nem tud, a város helye egy meddőhányó ugyebár.

Meglepően sok volt az ismeretlen halott, ahol fejfa se maradt, csak valószínűleg pár csont.

Néha ezeket jelölték és néha meghagyták a régi sír darabjait.

Volt pár modern sír is: a közeli Copperton újabban ide temeti halottait.

Nekem tetszettek.

Felépíteni az elhunyt kedvenc halastavát giccses - de megható is.

Nekem majd tegyenek a síromra egy könyvespolcot. Nehogy kimásszak.