Elhagyott motelek városa - Dinosaur

- A zombik győztek vagy a dinoszauruszok? - ez volt az első kérdés, amit feltettünk Dinosaurban.

Dinosaur az első colorádói település a utahi határ után. Eredetileg Baxter Springs-nek hívták, mert - nem meglepő módon - a források a Baxter család tulajdonában voltak.

A városka nagyon ritkán tartozott azon helyek közé, ahova jószántukból mentek volna az emberek. Az első telepeseknek azt mondták, dús legelőkre és termékeny földekre érkeznek. Persze ez így ebben a formában nem volt igaz, itt akkor termékeny a föld, ha zsákba hozzák a legközelebbi kertészboltból.

A helybeliek földet műveltek és legeltető állattartással, valamint a földművelők és állattartók közti bunyókkal foglalkoztak.

A település messze földön az egyetlen volt, ahol valamit lehetett vásárolni és ahol volt jó minőségű víz így Baxter Springs helyett egyre többször Artoisiának hívták a várost. Ez már sokkal jobban hangzott.

Az 1930-as években pedig beköszöntött az aranykor: elkezdődött az olajkitermelés és pár évig a közelben volt a világ legtermelékenyebb olajkútja. Ma már nincs és az olajkiteremelés hanyatlásával a város új megélhetés után nézetet és úgy gondolták, a közeli Dinosaur National Monument-re koncentrálnak.

A várost átnevezték Dinosaurnak -bár itt nincsenek dinoszaurusz-maradványok, de az alaposan meglódult helyi fantáziának a tények nem szabtak határt: a városka utcáit is dinókról nevezték át.

Sehol se jártam még, ahol a Brachtosaurus Bypass után a második utca a Camptosaurus Crescent lett volna.

A meglevők mellé újabb hotelek épültek - azt nem tudom, hogy ezek valaha is sikeres vállalkozások voltak vagy sem. De a Monument közeli főbejárata szezonlisan nyitvatartó mellékbejárat lett, a fő vonzerő, a dinoszauruszuk Utahban voltak, így a szállodák lassan beszártak, pusztulnak.

A legjobban Colorado állam turistairodája néz ki. Itt olvastunk a Canyon Pintadóról. 

Ezt követi az a két üzlet, ami életben tartja a várost: két marihuana-bolt. Ide járnak a frusztrált utahiak, hogy mosolyogva ülhessék végig a hosszú vasárnapi szertartást vagy kibírják a szürke hetet vagy -odaát nem legális - gyógyszert vegyenek maguknak.

Lehet, a város újabb átnevezés előtt áll. Én a Dinosaur Dispensary-t javasolnám.

Szirtek és szakadékok

Tanulékonyak vagyunk - már tudtuk, hogy több időt kell szánni a Dinosaur National Monumentre. Egy egész napot eltöltöttünk ott, ahol egy rövid délelöttöt lettünk volna.

Most a coloradói oldalt tekintettük meg: itt személyautóval egy hosszú aszfaltos úton lehet végigautózni. Szószerint végig: az út egy kilátóban ér véget.

A coloradói oldal kevésbé ismert, mint a utahi, itt az út is és a ranger-állomás is csak időszakosan van nyitva. Télen leesik a hó és mindent bezárnak. Meg le. Esetleg el.

Itt Puppey-val végigszaladtunk egy tanösvényen - nem sok értelme volt, a tanösvény körül szinte minden leégett és csak a semmiből a semmibe vezető híd maradt meg.

Az út kényelmesen mászott felfele. Itt sok helyre lehetett volna menni, de mi nem akartuk elaprózni a dolgokat, kell hagyni valamit legközelebbre is. 

Két megállót terveztünk: ebédszünetet és túrát, majd még autózást, túrát és vacsorát. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Az első helyen a mesa peremén mentünk sokat sík terepen. Ez az ösvény elhagyta National Monumentet és így Puppey is lelkesen jöhetett velünk. Mi csak arra vigyázünk, hogy ne ugráljon közel a peremhez.

Elég kengyelfutó gyalogkakukkot láttunk ahhoz, hogy tudjuk, ez mennyire veszélyes.

A mesa peremén vagy azt követve könnyű terepen gyalogoltunk.

Amikor elindultunk, akkor két ember és egy kutya jött szembe velünk, utána már senkit se láttunk.

Mienk volt a mesa.

Olyan hely volt ez, ahonnan az emberi civilizációnak nyomát se láttuk - még a szokásos szemetet se tudtok felszetni az ösvény mellől. Nem volt szemét.

A mesa végén továbbmehettünk volna újabb kilátókat kereseni, de mi megelégetdünk azzal, amit láttunk és visszafordultunk: mást is meg akartunk nézeni.

Ez a más a Harpers Corner volt.

Nem készültem, nem tudtam meg, miért volt ez Harpers Corner. Majd legközelebbre megnézzük. (Mert -is- itt lesz legközelebb.)

A parkolóból egy jól jelzett ösvényen indultunk el. Erre egész sokan jártak - bár a legnagyobb társaság gyorsan visszafordult, mert városi cipőjük nem bírta a hegyet.

Ez az ösvény egy egyre keskenyedő gerincen haladt.

Ennek megfelelően egyre szebb lett a kilátás és egyre több irányba lehetett ellátni.

És minden természetesen egyre tériszonyosabb lett.

Nem volt veszélyes, de már figyelni kellett, merre megyünk, hogy ne menjünk olyan helyre, ahonnan le kellene néznünk.

Egy kilátóból megláttuk a Green rivert. Lenn.

Erős volt a késztetés, hogy kavicsokat próbáljunk beledobáltni. Persze nem dobáltunk - túl sok Gyalogkakukkot láttunk, tudtuk, hogy ez veszélyes.

Mivel úgy éreztük, hogy ezt a kilátást már nem lehet felülmúlni, megfordultunk. Még be akartunk nézni Dinosaur városába.