A jó recept

Double Apple Pie
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja kerestem egy receptet és rengeteg minősíthetetlen leírást találtam.
Sok-sok receptet olvastam, valamennyivel kevesebbet megcsináltam több-kevesebb sikerrel. Volt ami után az összes ujjunkat leszopogattuk, máskor meg Yoda undorral bemenekült a másik szobába.

Sok recept és szakácskönyv szerző pár apróságot elfelejt. Az egyik ilyen apróság, hogy a világ változik. Nem arra gondolok, hogy az erkölcsök romlanak, fogy az olaj és a kőbalta feltalálása óta romlik a gazdasági helyzet. Hanem arra, hogy egyrészről manapság nagyon kevesen nőnek fel konyhában. Tehát a főzés egy csomó misztikus varázslatszóval lepi meg a kezdő szakácsot. Megfuttatjuk. Megdinszteljük. Megpároljuk. Bepanírozzuk. Manírozzuk. Hogy csak első konyhai rémálmaimat meséljem el. Aztán blansírozzuk, lepirítjuk zsírjára, dekantáljuk. Irdaljuk (annak a kezét, aki ilyeneket mond, azt).

Ha a kezdő mindezen átrágta magát és nagy nehezen megtudta, melyik varázsszó milyen rusnya féreg megigézésével jár együtt és még nem ugrott le a Mekibe ebédelni, felbukkan a következő ellen.

A kész tésztát sütőben megsütjük.

Ennyi.
Nem cifrázzuk. Semmi előjáték. Csak durr bele a közepébe.
Megsütjük.
Esetleg előmelegített sütőben megsütjük.

Pletykás vagyok. Mindig az érdekel, ki, kivel, mikor, hányszor.
Azaz mondja meg szépen a szerző, hány fokon és mennyi ideig.

Tudom, amikor az ősszakács lemászott a fáról, akkor még tábortüzön csinálta hortobágyi palacsintát, de elárulom, a gáztűzhelyek tekrentyűje segítségével egész pontosan be lehet állítani a hőmérsékletet. Sőt, elektromos sütőben még pontosabb értékekkel lehet operálni.

Ilyenkor mondják, hogy ezt az ember érzi. Megmondom, mit érez az ember: a szálkát, ami belemegy az ujjába. Száz sütemény után a profi szakács bekötött szemmel és zsebre dugott kézzel, a fenekével állítja be a gombokat és ellenőrzi a hőmérsékletet. Addig nem.
Nem a saját káromon akarom megtanulni és szegény érzékeny Yoda füle hallatára nem mondok csúnyákat.



Ezért népszerű Jamie Oliver, ezert szeretik a Joyt. Nem misztifikálnak. Tudják, sok ember életéből ez kimaradt és más készségeket sajátított el helyette, pl tud bánni a számítógéppel. Megmondják, ezt csinálod, annyit beleteszel, ilyen melegre állítod. Megeszed. Kész.
Aztán pár év után megy magától és nem kell bötű szerint követni a használati utasítást. Addig kell ez a mankó.

Szóval, mindenkinek, akik ilyeneket írkál, ajánlom az elefántormány receptjét:

Végy egy elefántormányt (vigyázz, a legtöbb elefánt nem adja könnyen az ormányát), kapd fel és fűszerezd könnyedén ízlés szerint megfelelő fűszerekkel, majd süsd meg.

Kész!

Hálaadási posztok

Thanksgiving tree
Originally uploaded by ribizlifozelek

Általában nem szeretek egymás után hasonló témákról írni. Két receptes bejegyzés között is igyekszem 3-4 egyéb történetet is elmesélni, mert hát, ez nem csak egy 'gasztroblog'.

Most hálaadáskor kicsit bajban vagyok. Megpróbálok majd írni az ünnepről, a boldog pulykákról, de egyelőre csak a hűtőben terpeszkedő madártetemre tudok gondolni.

Reggel óta főzünk, de még a madárnak közelébe sem jutottunk, még meg kell vele küzdenünk és hét kilo madár nem tréfadolog. Kemény harc lesz. Ráadásul a dromedárnak segélycsapatai is vannak: egy egész kacsa búvik meg valahol a mélyben.

Mentségemre szól, hogy most az egész ország főz. Zabál. Szinte minden zárva és szinte mindenki a pulykára vár. Holnap pedig, ha még tud moccanni, vásárolni fog. De nem filozofálok tovább, elkészült a töltelék. Megyek.

Vesszen a pulyka!