Az amerikaiak harcolnak.
Harcolnak a dohányzás ellen, az alkohol és a talibánok ellen.
A kultúrában benne van, hogy fegyverrel kell szembeszállni a betegségekkel (például Pastőrrel, azaz Pasteur-rel kell ledöfni a bacikat).
Most megszületett a kovboj válasz a koronavírusra is. A takarítók előkapják led-es célzókészülékkel felszerelt stukkerukat és durr bele.
Nem szeretek mindenféle idióta helyi hírt blogolni, de az emberi butaság különféle, olykor tragikus megnyilvánulásainak nem tudok ellenállni.
Centerfield egy poros kisváros, ami, miként a neve is mutatja, Utah közepén terül el. Van. (A fotó egy másik poros kisvárost mutat, de szerintem Centerfield is ilyen lehet.)
Antonio Ramos centerfieldi lakos késő délután észlelte, hogy fogyóban a pénze. A deficit eltüntetésének Antonio Ramos sajátos módját választotta. Elment a helyi boltba, ahol ráfogta 22-es puskáját az épp a szemetest ürítő eladóra.
A hölgyet fegyverrel bekényszerítette a boltba, majd a két eladótól a napi bevételt követelte. Eltette a pénzt, majd az egyik eladóval megkötöztette a másik kezét.
Antonio Ramos, 42 éves centerfieldi lakost nem az eszéről ismerték szomszédai.
Ramos, miuátn az egyik alkalmazott kezét elől összeköttette, letette fegyverét a pultra és elkezdte összekötözni a másik alkalmazottat.
Az összekötözött kezű nő ekkor felkapta a rabló fegyverét és Antonio Ramosra fogta.
Antonio Ramost az iskolában sok alapvető dolgot nem tanult meg. A rendőrség átlagosan négy perc alatt ér ki egy 911 hívásra. Egy átlagos golyó egy másodperc alatt 896 métert tesz meg. Őt mintegy másfél méter választotta el a puskacsőtől.
Antonio rávetette magát az összekötözött kezű, a puskát ráfogó nőre, akinek egy lövésre maradt ideje.
Néhai Antonio Ramosnak komoly esélye van elnyerni a Darwin-díjat.
Mindenki azt kérdezgeti tőlünk, milyen rendőri akció is történt a közelünkben. Volt, aki összekeverte az eseményeket a Trolley Square-en törént lövöldözéssel.
Igazából nem teljesen tiszta, mi is történt.
Amikor elindultunk volna a bankba, gyanús lett a csend. Aztán láttuk, hogy az utcánk vége le van zárva. Azt is láttuk, hogy a főút is le van zárva. Láttunk pár szomszédot is ácsorogni, de tanácstalanok voltak. Aztán láttuk, hogy rengeteg a rendőr. Az egész 5 sávos útat keresztutcákkal együtt lefoglalták maguknak.
Pár dolog azért apránként kiderült.
A megyei seriff igazoltatni akart valakit, akiről kiderült, hogy drogfutár. Mivel futár volt, futni próbált. Mivel ez Amerika, autóval próbált futni. El is indult, csak valahogy egy mellékutcában átszaladat a zöld sávon, kitört egy fát és landolt egy kertben. A seriffnek ekkor elege lett az ámokfutóból és lelőtte.
Az még nem derült ki, hogy a gonosztevőnél volt-e fegyver, lövöldözni akart-e, vagy csak udvariasan hátbalőtte magát.
A lényeg, ha itt szól a rendőr, hogy álljunk meg, meg kell állni. Keményebbek, mint Chuck Norris.
Minden este megnézzük Jay Leno műsorát a tévében. Hétfő esténként olvassa be a "headlines-t", a fura híreket, reklámokat. Egy idézett újságcikkből kiderült, hogy Minnesotában nem kapott fegyverviselési engedélyt egy vak. Mert vak.
Érdekelni kezdett az eset, rákerestünk. Kiderült, a fickó Minnesotában valóban nem kapott fegyverviselési engedélyt, de Észak-Dakotában és Utahban igen. A kölcsönösségi egyemzények révén a Carey McWilliams 30 államban legálisan hordhat fegyvert. Végül is szerintem ebben nincs semmi rossz: hány vak ember lőtt le véletlenül valakit is? Akár direkt?
A fickó érdekes egyéniség, elvegzett katonai túlélő tanfolyamot, végigment pár katonai akadálypályán és – hang alapján – egész jól lő célba. Carey begyűjtött pár diplomát is (MA kommunikáció szakon, elvégzett néhány főiskolai cuccot, minősített búvár és "A" minősítésű lövész is lett.) Talán meglepőbb, hogy kitüntetéssel végzett mindenféle tartalékosi kiképzést a légierőnél – persze nem pilótaként. (A rossz májam miatt hozzáteszem, vakrepülésben nem lenne ellenfele.) Írt pár mérsékelten érdekes könyvet is. Szóval, érdekes fickó. Általában nála vannak a fegyverei. Szerintem emberiség ellenes büntett lenne megtámadni, ha nála van a Kalasnyikovja és egy bevásárlóközpontban van...
Carey honlapja: http://careymcwilliams.com/
Délután táblázatokat, statisztikákat csináltam, átlagokat számoltam. Mindez Excellel elvileg egész könnyen menne, ha a gép nem akarna állandóan valami vírusiró frissítést letölteni, ha nem akarná minden lehetetlen program naprakésszé tenni magát – mintha eddig nem működtek volna rendesen. A "Help" pedig a szokásos Microsoft módon működött, most is van itt pár örökre lefagyott, becsukhatatlan ablak a képernyő alján.
Közben Yoda megelégelte, hogy nem vele foglalkozom. Ültem a heverőn, ölemben a laptoppal, amikor egyszercsak Yoda rátelepedett a gépre és négy lábával boszorkányos gyorsan lenyomott egy billentyűkombinációt, ami azonnal törölte addigi munkámat.
Miután minden elkészült, elkezdtem tenni-venni a konyhában, amikor telefonált Anikó, hogy mehetünk érte. A tevés-vevés elhúzódott, úgyhogy a villamosig futottunk a kutyával. Nagyon sportos érzés volt, rohantam könnyedén, sportosan, Yodának lobogott a füle, az alkonyi fény beragyogta a várost.
Igaz, Yoda néha hirtelen megállt, ilyenkor én majdnem elestem saját magamban, vagy kis hiján elrántottam kutyát, hogy repüljön egyet. Hiába, nem jó ez a sietség. A Stansbury-szigeten is láttuk, mire vezet: a WC ajtajába eresztett valaki két lövést sörétespuskával, mert hát a kopogás nem lehetett elegendő...
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
