Botrányos hely

Megjegyés: Az alábbi helyet sok politikus erkölcstelennek tekinti és mindent megtesz megszüntetéséért. Mindenki csak saját felelősségére olvasson tovább.

- Micsoda fertőbe fogok csöppenni - gondoltam, miközben az egyetemi könyvtár elefántcsonttornyából bekanyarodtam a mozaik mellett a FERTŐ-be.

Ott álltam az egyetemi könyvtár nem-semleges (gender neutral) mosdójában.

Az én értelmezésemben a gender neutral mosdónak az a lényege (helytakarékosságon túl), hogy mindenki bemegy egy fülkébe ahol pisilhet, kakilhat egyedül - illetve telefonja társaságában -, majd egy közös térben, fiúk és lányok is kezet mosnak és kész.

A dolog azért is jó, mert vannak fiúk, akik lánynak érzik magukat. Vannak lányok, akik fiúnak érzik magukat. Vannak olyan fiúk is, akik fiúnak érzik magukat és olyan lányok, akik lánynak érzik magukat és olyanok is vannak, akiket ez az egész nem érdekel.

Ez a mosdó az összes ilyen problémára megoldást kínál. Bárki vagy, bemehetsz, pisilhetsz, kakilhatsz utána lehet kezetmosni.

Probléma nyema.

Valószínűleg ezért nem szeretik egyes politikusok.

Gyorsan megnéztem magam a tükörben, hogy megvannak-e még az erkölcseim. Megvoltak.

Megmostam a kezem, megszárítottam és távoztam.

Minden rendben volt.

Leletek Fish Springsben

Amikor megláttam kidobva a "butt shield" - fenékpajzs- feliratú zacskót Fish Springsnél, egyből egy erényövre asszociáltam, ami "biztonsággal használható férfiak és nők által".

Persze nem miniatűr erényövről volt szó, hanem létfontosságú futó és kerékpáros felszerelésről: ez megakadályozza, hogy futás közben kidörzsölődjön a futó feneke illetve, hogy a nyereg feltörje a kerékpáros alfelét.

Remélem, a honfoglaló magyaroknak is volt ilyesmijük, másként a bevonulás a Kárpát-medencébe meglehetősen fájdalmas lehetett volna.

Mivel mániákusan mindent elolvasok, kiolvastam a WC-papír papírját is. (Senki se kérdezze, mit csináltam még multi-tasking közben!)

Megtudtam, hogy a papírt amerikai vakok gyártják Outlook (kilátás) néven.

Úgy éreztem, erre a napra már mindent megtudtam, amit lehetett.

WC a torony tövében

- Most nem együnk fel - Puppey nagyon meg akarta nézni a tornyot.

- De majd eljövünk és felsétálunk. De nem rághatod meg.

A Castelton-toronyhoz vezető ösvény elején találtunk egy WC-t. De milyen WC-t!

Csillagászvécét.

 Egyszer már láttam a közelben a Colorado partján.

Ez kicsit cifrább volt a homlokzatát kihangsúlyozó keresztgerendával, vidám vörös színével és az oldalát erősítő gyámpillérrel.

A zármechanizmus viszont itt is az egyszerűség mintaképe volt.

Azt az egyet nem tudom, hogy ez a zár távol tartja-e a rovarokat.

Luxusszemetes WC-vel

Tetőfedők dolgoztak az utcában. (A kép illusztráció, a fenti ház nem az utcánkban van. A lenti igen.)

A melósok ugyanolyanok voltak, mint mindig, lelkesen álltak a tetőn és bontották a kanadai zsindelyt és tették fel. Ami megragadta a figyelmemet, a konténer volt.

Általában a munkások hozzák magukkal a mobilvécét.



Persze tréfáskedvű emberek ezt néha felborítják, esetleg a felhasználóval együtt, még viccesebbek pedig fejtetőre állítják, esetleg pont felhasználóval együtt.

De ez ritkán előforduló anomália.

Ha valaki abszolút biztonságra törekszik, akkor olyan konténert rendel, mint a tetőfedők az utcában. A konténerbe két wc van beépítve.

- Na, ezt borítsa fel valaki!

Tömegturizmus

A Nagy-Sós-tó marinájába nemrég kitett két új táblát látva felmerült bennem, hogy sokkal több turista jöhet ide, mint régen.

Rajztabla es piszoár

Egész érdekes ötlet rajztáblát tenni a benzinkuti piszoár fölé. (Vagy nem tenni képet w keretbe.)

Abban csak reménykedni tudok, hogy a mûvészek majd kizárólag kézzel fognak alkotni. 

A legendává váló piszoár

Dracula megvolt. De mi nem hagytuk abba a keresést.

- Itt kell legyen!
- De hol van?

Piszoárt kerestünk a Vajdahunyad vár mellett. Tudom, hogy ott egy óriási park mögött, de nem azért, mi nem vagyunk olyanok. Nem olyan piszoárt kerestünk.

- A fal mellett kell legyen.
- De a másik oldalon.

És valóban, ott volt Kolodko mester másik alkotása, a Duchamp-ot és az ő csészéjét megszégyenítő brunz, bocsánat, bronz miniwécé.



Még folyadék is volt benne, de szerencsére csikk nem úszott a lében, ami, szintén szerencsére, víz volt.



Remélem, nyáron a ligeti sörkertek vendégei nem fedezik fel az általuk ihletett műalkotást.

WC Green riverben

Green river is olyan hely, mint a többi. Az emberek sietnek wc-re és kényelmetlenül érzik magukat, ha várni kell.

Doboz-WC csillagászoknak

- Ezt nem hiszem el - sóhajtottam. A csillagok barátságosan mosolyogtak rám, ahogy a WC mellett álltam és felpillantottam oda, ahol komformista esetekben a WC teteje van.

De a plafon helyett az Oriont láttam.

Ezt a WC-t lehet, notórius csilisbab-fogyasztóknak tervezték, mert nem volt teteje. Meg ajtaja. Csak oldala.

Cajonból nagyon későn értünk a Colorado mellé és már akkor is megrázott a fedetlen retyó.

Most hajnalban ismét éreztem, mennyire hihetetlen rendes csésze mellett állva a csillagokban gyönyörködni. Zseblámpával a számban, hogy rá ne lépjek véletlenül egy alvó csörgőkígyóra.

Ezt csinálja valaki utána a telefonba épített zseblámpával!



Lassan kivilágosodott és végre megláttam, hol is vagyunk.

Egy IKEA-stílusú WC-ben, a Colorado mentén. (Ebben a megyében a Castelton tornyok közelében is ilyen WC-k vannak.)



Felhívom a figyelmet a piros táblácskára a fenti fotón: az helyettesíti az ajtót.

Az ember elér a WC-hez, beakasztja maga után a láncot és egy kanyarral belép a helyiségbe.

Van fedele, ülőkéje és van benne rengeteg WC-papír. Csak a tető hiányzik.



Látni, mennyit eshet itt az eső, a papírtekercseket csak egy pici tető védi.

Mondjuk az biztos, hogy büdös az nincs a WC-ben, valószínűleg az egész installációt egy csilisbabon élő hippikolóniára tervezték.



De hát ki mondhatja el magáról, hogy a fennséges Coloradó partján, a nagy semmi közepén trónonolt?



Ott, ahol a madár se jár.



Hanem leesik a levegőből, ha átrepül a fadoboz felett.

Várbazár II - Ahova Ferencjóska is gyalog járt

- Nagyon szégyellem magam, nincs apróm, nem tudnak egy ezrest felváltani? - toporgott a jólöltözött hölgy a WC előtt.

Nem tudtunk. De meghívtuk.

Erre a WC-re meg kell hívni az embereket. Tudom, ha jönnek majd vendégeim külföldről, el fogom őket hozni ide, hogy ők is részesülhessenek ebben az élményben.

A "retyó" bejárata olyan volt, mintha a Marsra vivő első űrhajó bejáratában álltunk volna. De, hogy nem odaigyekeztünk, azt a fizetőautomata igazolta.

A várkerti ketyere a mindenkori kormány leányálmát testesítette meg: egy eurót százötven forintnak tekintett. Ha én így válthatnék hivatalosan pénzt, rokonságom is hetedíziglen nyugdíjba mehetne egy év alatt.



Az is látszott, hogy a wécésnénipótlót nem egy bevándorló látta el feliratokkal, az "only coin" felirat gyanusan magyarosnak látszott.

Az pedig már a fafkai ábrándok netovábbja olt, hogy a ketyere nyugtát adott a pisilésről.



A belétető után a világ legmodernebb mosdójába léptünk be. Csak ámultam és hadonásztam, mert az energiatakarékos berendezés mindenáron sötétbe akart borítani és ezt nem akartam hagyni.



Létni akartam. Látni akartam, hogy elolvashassam a piszoárok fölé illesztett történelemleckét. Elvégre a férfiember képes a multitaskingra, egyszerre tud olvasni, piszoárt használni és hadonászni... Azaz...

A nap mondása

Úrinő nem telefonál a wc-n ülve. Twitterezik.

Űrhajós vécé

Toilet
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó pár éve az M1-es egyes mellékhelységeinél nem lehetett eldönteni, egy csőtörés miatt visszafolyik-e a lé vagy csak elégtelenül takarítják a helyet. Kilencvensokban emlékeszem Hegyeshalomnál a belépő oldalon a morcos nénire, aki a huszasokat szedte a pisilésért, miközben a kliensek betocsogtak a mellékhelységbe két pénzváltás között.

Idővel aztán a benzinkutak vécéi egész normálisak kezdtek lenni és a legtöbben pénzt sem kértek. Néhányban igen. A mosdó bejáratánál ülő hölgy - aki a legtöbbször morcos - úgy látszik, nemzeti sajátosság, mint a paprika.

Az M1-esen találkoztam a Jövővel.
A 21. századdal.
Vagy a huszonkettedikkel.

A határ előtti utolsó MOL kútnál áltunk meg. Elegáns kávézó foglalta el az épület felét, a föld alatt pedig profi beléptetőrendszer fogadott.

Minden rozsdamentes acél és fém volt. A belépőkapuknál kis lámpácskák jelezték mit, hova kell dobni. Az automata forint és Euró érméket is elfogadott. Be kellett dobni egy százast, mire felvillant egy zöld nyíl és egy kis fémszálas cetli bukkant ki a gépből. A száz forintot le lehetett vásárolni a fenti kávézóban.

Nem törődtem a bankjegyek védelmét messziről lepipáló kütyüvel
és beléphettem a Szentélybe.

Még több rozsdamentes csoda, csaptelepek és fülkék. Mit fülkék, paloták. Gombnyomásra legördülő tartaléktekercsek, érzékelős törölközőautomaták.

Huszonegyedik századi űrtechnika volt.

Nagyon tetszett.

Nem lehet ilyen berendezést felszerelni a Metróban (is)?

A béke szigete alatt

Toilet
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tegnap este holtfáradtan pötyögtem be az esti blogot, rengeteg helyesirási hibával. A feszültség növelése érdekében a legizgalmasab pillanatban hagytam féle a történetet, akkor, amikor haláltmegvető bátorsággal aláereszkedtem a katakombákba.

Előrebocsátom. Tiszta volt.

Franciaországban láttam jópár olyan nyilvános WC-t, ahol a benn álló fickók hátát tökéletesen látni. Itt is hasonló volt a helyzet.

A WC koedukált voldt. Amint a belépő leért a pincébe, balról a piszoárok fogadták. Kukkoló hajlamú egyének, ha akartak, mindent láthattak. De hát a kávéház bizalmi hely.

A hölgyek továbbhaladtak és eljutottak a női fülkéhez. Ebből kettő volt, tisztességesen kopottas belsővel. Az ajtaja azonban az egyiknek beszorult. Ez bejutáskor és kijutáskor egyaránt komoly gondokat okozhat. Most, hogy belegondolok, a bejutás a kockázatosabb.

Volt még egy női fülke, ehhez szorosan el kellett haladni a pisilő nagyfiúk mögött, aztán csüccs.

Sose szerettem a túlzott prüdériát - szerintem ezt a fokát is meg tudnám szokni. Csak bele ne lökjenek a piszoárba.

A nagy rohanás

Yoda szembol
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délután táblázatokat, statisztikákat csináltam, átlagokat számoltam. Mindez Excellel elvileg egész könnyen menne, ha a gép nem akarna állandóan valami vírusiró frissítést letölteni, ha nem akarná minden lehetetlen program naprakésszé tenni magát – mintha eddig nem működtek volna rendesen. A "Help" pedig a szokásos Microsoft módon működött, most is van itt pár örökre lefagyott, becsukhatatlan ablak a képernyő alján.
Közben Yoda megelégelte, hogy nem vele foglalkozom. Ültem a heverőn, ölemben a laptoppal, amikor egyszercsak Yoda rátelepedett a gépre és négy lábával boszorkányos gyorsan lenyomott egy billentyűkombinációt, ami azonnal törölte addigi munkámat.
Miután minden elkészült, elkezdtem tenni-venni a konyhában, amikor telefonált Anikó, hogy mehetünk érte. A tevés-vevés elhúzódott, úgyhogy a villamosig futottunk a kutyával. Nagyon sportos érzés volt, rohantam könnyedén, sportosan, Yodának lobogott a füle, az alkonyi fény beragyogta a várost.
Igaz, Yoda néha hirtelen megállt, ilyenkor én majdnem elestem saját magamban, vagy kis hiján elrántottam kutyát, hogy repüljön egyet. Hiába, nem jó ez a sietség. A Stansbury-szigeten is láttuk, mire vezet: a WC ajtajába eresztett valaki két lövést sörétespuskával, mert hát a kopogás nem lehetett elegendő...