Sütött a nap. Meleg volt. Yoda vágyakozva nézett a medencére. Mi fél pillantásokból is megértjük egymást. Elővettem a hátizsákomból az edénykét és a vizet és megkínáltam a Mestert. Yoda lelkesen ivott.
Valami gyanús mozgást érzékeltem szemem sarkából. Láttam, hogy négy elegáns japán néz minket. A négy elegáns japánhoz idegenvezető is tartozott. A négy elegáns japán az idegenvezetőnek magyarázott valamit. Közben minket néztek.
Rövidebbre fogtam a Mester pórázát, nem akartam, hogy megtámadjon és szétcincáljon négy elegáns japánt (plusz idvez). Yoda azonban nyugodtan nézett.
- Elnézést, repülővel jöttek? - kérdezte az idvez. Körülnéztem a Strip-en. Legszívesebben azt feleltem volna, hogy gyalog, de láttam, négy elegáns japán csüng a szavaimon.
- Amerikába igen - fordítás, susmorgás.
- És utazhat a kutya repülőn?
- Természetesen. A lábamnál regpül egy dobozban - fordítás, susmorgás.
Csak egy gyors kérdés, mert mennünk kell a Crystalba vásárolni - magyarázta az idvez - Felengedik a repülőre a kutyát?
- Légitársaságtól függ - fordítás, susmorgás. Az idvezen látszott, a pokolba kíván minket, a japánokon meg látszott, hogy épp most sokkal jobban érdeklik őket a kutyás utazások rejtelmei, mint az, hogy hozzájáruljanak Clark County adóbevételeihez.
A békesség kedvéért felvettem Yodát.
- Megismogathatom? - mutatta a főjapán. A rajta levő ruha árából vehettünk volna még egy házat Salt Lake Cityben és még maradt volna pénz bútorra.
- Yoda? - Yoda lelkesen hagyta magát. A többi japán is megsimogatta a Mestert. Az idvez érezte, szakmai kötelessége neki is megsimogatni az ebet. Láthatóan rettegett a kutyától. Yoda ezt pontosan tudta és rávigyorgott és alig-alig hallhatóan azt monda:
- Mrrrrrr - az idvez ekkor úgy tett, mintha megsimogatná a kutyát, Yoda meg úgy tett, mintha ezt hagyná, de közben az idvez torkát fixírozta.
- Szeret repülni?
A kérdések jöttek, az ideges vezető fordított, a négy elegáns japán susmorgott, Yoda élvezte a figyelmet, én meg azt, hogy szenved szegény idvez: valószínűleg egész máshol akart lenni (a Crystalban) és olyan márkák cuccait akarta eladni a nyájának, amikről én még nem is hallottam, olyan összegekért, amiket nem is merek elképzelni.
Az idvez izzadt, a japánok kérdeztek, én válaszoltam, Yoda örült, hogy nem a négy lábán kell álljon.
- Vonatozni is szeret - tettem hozzá és láttam, azzal, hogy új fejezetet nyitottam a társalgásban egy évtizeddel megrövidítettem az idvez életét. (Fordítás, susmorgás.)
- Nekünk programunk van... - mondta és mondott valamit japánul a nyájnak. A főjapán picit felemelte a szemöldökét és az idvez inkább lelkesen fordítani kezdett. Szerintem közben arra gondolt, hogy szamurájkarddal aprít fel minket.
Negyedórát beszélgettünk. A japánok (négyen és elegánsan) még többet akartak megtudni Yodáról és utazásairól, az idvez már lemondott a programról, Yoda azt várta, hogy mikor kerül az idvez harapástávolságba, én pedig kiváncsi voltam, az idvez ki tud-e talalálni valami frappánsat, hogy elinduljanak. De nem tudott. Beszélgettünk.
Végül megkönyörültem rajta és elköszöntem. A négy elegáns japán hajlongott, az idvez költségvetése megmenekült és a Crystal se ment csődbe. Mi pedig elindultunk megnézni a világ egyik legdrágább süteményét.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.