
Ne felejts el megsimogatni a lovad és ne felejts el borravalót adni a vezetődnek - azt hiszem, ez a tábla összefoglalja a lovasturizmus esszenciáját, bár egy ismerősöm egyszer megjegyezte, hogy a lovászt és a vezetőt és lehet simogatni.

Lobogó gatyájú legény szágult két lábbal nyolc lovat megülve a pusztán. Mi lehet ennél magyarabb, pusztaibb látvány.
Igazából sosem izgatott nagyon a pusztaromantika, a csikósok, gulyások, kondások világa, főleg pár Móricz regény és novella elolvasása után.
Valahogy aztán elkeveredtem egy lovasprogramra és lenyűgözött az ügyesség, ahogy a legény elboldogult a nyolc lóval.
A pusztanyolcasnál talán csak az eredete érdekesebb. Egy 19. századi osztrák festő, Ludwig Koch imádta a csikósokat meg a lovakat. Egy jó kis pálinkázás után mindenféle rémes dolgot álmodott össze. Az álmok közt szerepelt az egyszerre öt lovat hajtó csikós képe is. Koch reggel felkelt, bizonyára ivott egy kis Unikumot a katzenjammerre, aztán megrajzolta az álmát.
A festményt aztán mindenki elfelejtette. Valamennyire Koch is így járt. A huszadik század derekán, 1953-ban aztán a festmény valahogy elkeveredett egy magyarországi mezőgazdasági kiállításra, ahol meglátta egy magyar lovas, Lénárd Béla.
- Hát ezt én meg tudom csinálni! - mondta.
És megcsinálta.