A Tabánon át

Nem készültünk a tabáni sétára, spontán úgy alakult, hogy A-ból B-be a lehető legegyenesebben kanyargó úton gyalogoltunk, ahelyett, hogy BMV-vel (busz-metró-villamos) mentünk volna.
Ha már ott voltunk, bekanyarodtunk a régi Tabán egyik leghangulatosabb utcájába. A sikátor időgépként működött az Alexandriai Szent Katalin templomig.



Eddig elhihettük, hogy a régi Tabánban járunk. Pont arról beszéltünk, hogy nincs időnk megnézni a kiállítást a tabáni szerb székesegyházról, amikor Budapest legkeskenyebb háza mellett egy pici park közepén megláttunk egy emlékmúvet.



Ezt az emlékművet még sose láttuk és a mocsárszerű sár dacára megközelítettük. (Tudom, tudom, miért télen nézünk várost és miért nem gumicsizmban).



A rácvárosi szerbek eltüntek, a Tabán eltünt és végül a templomukat is lebontották a háború után. Csak ez az emlékmű maradt.



De itt van a közelében a világ egyik legközpontibb fekvésű transzformátorállomása. Nem volt jó csere.

Densus II

Megjegyzés: Esküszöm, nem enciklopédia szócikket írok. Komolyan. Densusra én n-nel emlékeztem, mert általában ahol olvastam -angolul- a templomról, románul szerepelt a neve. Kivéve Gerevich Tibor könyvét (A középkori Magyarország románkori emlékei, 1938), de azt rég olvastam. De ismétlem, ez egy személyes blog és nem egy lexikon. Szóval, magyarul Demsus. Románul és a nemzetközi szakirodalomban Densus. De ilyen “jottányi” különbségen ne vitatkozzunk.




- És milyen templom?

- Régi - feleltem és egy romos udvarház után bekanyarodtam egy bekötőútra, majd beálltam a szépen felfestett parkolóhelyre. Legszivesebben pofátlanul az út szélére parkoltam volna egy hatalmas fa árnyékába, de ott már két másik autó áll. Így kell szabálykövető magatartásra szorítani az utazót.



Ahogy beléptünk a temetőbe, római oszlopok darabjai közé értünk.

- Ennyire régi?

- Majdnem.



A demsusi (densusi) templom a bontásból származó építőanyagok reciklálásának mintaképe. A templomot a közeli Sarmisegetuza Ulpia Trajana maradványaiból építették fel és kicsit olyan, mint amikor valaki egy kalózhajós legóból épít űrhajót. Vagy inkább fordítva.



Van aki azt mondja, hogy a templom legbelső része a 7-8. században épült. (Tökéletes példájaként a római hagyományok továbbélésének.) Mások azt mondják, hogy a templomot a 13. század gyümölcse.



Egy valami biztos: a templom fura formáival együtt megkapó. Hosszan néztük a reciklált oroszlánokat, a több kilométerről hozott oszlopokat és a súlyos templomot.



Aztán leültünk egy római szarkofágra és nézni kezdtük a kutyakomédiát.