"Az utolsó pár méter leküzdése veszélyes és sokan nem vállalkoznak rá" - olvastuk a túra leírásában, de azért elindultunk, mert ha veszélyes, akkor vissza tudunk fordulni.
Az Oroszlán száját azért hívják az oroszlán szájának, mert a hegycsúcsot alkotó sziklák egy oroszlánra emlékeztetnek.
Engem ez a hegy innen inkább egy pulykára emlékeztet, de hogy hangozna az a helynév, hogy a Pulyka szája?
Az ösvény a barlangig nagyon egyszerű volt, a barlangnál pedig egyáltalán nem volt veszélyes, még csak kényelmetlen se nagyon.
Egy peremre kellett felmászni, de egyáltalán nem volt nehéz vagy veszélyes, sőt, lemászni se volt problémás.
Itt, ebben a nem túl mély barlangban voltak a sziklarajzok is.
A karmos medvetalp megszokott látvány a sziklarajzok és vésetek között.
A többi is szokványosnak tűnt, amíg meg nem láttam a csatajelentet.
A vörössel és fehérrel rajzolt harci jelenet egyértelmű volt: a vérnyúllal szembeszálló karatemester csatája sok-sok művészt megihletett már.
A másik ábrázolás egyértelműen egy húsvéti nyúl portréja volt.
A barlang füstösmennyezetű sarkában állt Barbapapa, amint egy barbatrükköt mutatott be.
Persze lehet, hogy ez a kép a Pityókakirály összefogja népét címet viseli.
A Pityókakirály körül ott álltak ékes fejdíszű harcosai. (Fontos megjegyezni, hogy itt látni, hogy a piros festék mennyivel jobban megmaradt, mint az okkersárga.)
A kép azt a pillanatot ábrázolja, amint a Pityókakirály füléből kirepül a fűlbemászó egy kisebb fülzsír-kitörés kövezkeztében.
A rajzok között felbukkan a fidged spinner, a kézi búgócsiga első ábrázolása is.
A rajzok annyira jók voltak, hogy majdnem elfelejtettem, hogy van itt egy geoláda is.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.