Mosdó lányoknak és fiúknak

A fentibe mennek a lányok.

Az alábbiba a fiúk.

Az ősi Fremont indiánok és a mai ember közti kulturális különbséget mutatja, hogy szükség volt egy, a piktogramot magyarázó piktogramra.

Fremont Indian State Park II

Fremont Indian State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Fremont Indian State Park egy olyan népcsoportot mutat be, amiről 1931-ig nem is tudták, hogy létezik.

Az se biztos persze, hogy népcsoportról beszélhetünk. A fremontok hasonló eszközöket használtak, hasonló házakban laktak és hasonló rajzokkal karcolták tele a sziklákat - ami nem jelenti azt, hogy biztosan azonos nyelvet beszéltek. Valószínű, hogy így van, de biztosat valószínűleg sosem fogunk tudni.



A Fremontnak nevezett nép 700-1300 között élt Utah, Colorado és Nevada területén. Kukoricát termesztettek, kerámiáztak, vadásztak és sziklarajzokat csináltak.

Ez a state park kicsit csalóka: itt volt azon kevés fremont települések egyike, amit teljes egészében feltártak. A több, mint hétszáz éve elhagyott településre az I-70-es autópálya építésekor bukkantak rá. Gondosan kiástak és dokumentáltak mindent, majd a dombbal, amin a település volt, feltöltöttek egy völgyet. Azaz a faluból macsak két-három rekonstruált épületet lehet látni, azt sem az eredeti helyen.

A sziklarajzok azonban a helyükön maradtak - miattuk érdemes volt eljönni ide. Azt hiszem, ha jobb lesz az idő, visszajövünk, hogy alaposabban végigjárjuk a szurdokokat.

Fremont Indian State Park I

Fremont Indian State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

A sok munka és még több munka után aktívan pihentünk: elmentünk a Fremont Indian State Parkba.

A Fremont Indian State Parkban hűek Custer tábornok mondásához: csak a halott indián jó indián, indiánból volt szőttes, képeslap és sziklarajz, de az utolsó indiánok jó évszázada leléptek innen. (Az utolsó sziklarajzoló sámán 151 éve még bucsúzóul televakarta vonatokkal és emeletes házakkal a sziklákat, amit a puristák ma se bocsátanak meg neki.)

A park nyugodt hely, tele mindenféle rekonstruált rommal. Yodával megnéztünk egy helyreállított magtárat.



A magtár rémesen egyszerű: aratáskor fenn beteszik a kukoricát, gondosan betapasztják a két szikla közt szabadon hagyott nyílást, lenn meg télen kiszedik a silóból a magot, megőrlik, megeszik és kész. Teljesen, mert a fremontok homokkő malomkövet használtak a kézimalomhoz és ez leszedi a fogakat. Egy 25 éves becsületes fremontnak már általában nem volt foga.
Rosszabb esetben a felső nyíláson beteszik a kukoricát a magtárba, gondosan betapasztják a nyílást, lenn meg bemegy az egér és addig eszik, amíg ki nem pukkad és a fremontok éhen nem halnak.



Volt egy helyreállított veremház is. A veremházba Yoda is le akart jönni, de nem engedtük, csak én másztam le a létrán a mélybe. A négy méter átmérőjű föld alatti lyukba fenn bejött a fény. A lyukon kiment a meleg és benn maradt a büdös. A családi veremházban három gerenráció élt (bújt össze) együtt.

Pont ekkor utolért minket egy általános iskolai osztálykirándulás. A ranger ügyesen magyarázta a tízenéveseknek, hogy éltek itt az indiánok.
- Kinek van saját szobája?
Egy hispán kislány kivételével mindenkinek volt.
- És a testvéreiteknek is van?
Volt.
- És a szüleiteknek is van?
Volt.
- És a nagyszüleiteknek külön háza van?
Van.
- És a szüleitek testvérének is?
Is.
- Akkor képzeljétek el, hogy régen mindannyian egy ekkora házban laktak. Ez volt a nappali, a konyha és a hálószoba.

Attól tartok, a dolgot egyedül a mexikói kislánynak nem kellett elképzelnie.



Mi elindultunk a kanyonokba. A szurdokokban mi sziklarajzokat kerestünk, Yoda rágcsálókat. Hol mi vártunk a Mesterre, hogy megszagoljon mindent, hol ő ránk, hogy végignézzünk minden egyes sziklarajzot.



Nem volt egyértelmű, miből van több, szagból vagy sziklarajzból. Az indiánoknak többszáz évük volt a sziklát farigcsálni. Voltak itt 2-4000 éves Barrier stílusú, festett vörös sziklarajzok és nyolc-kilencszáz éves fremont faragások.

Szépek voltak és látványosak, pár órányi sziklarajznézés után viszont minden szurdok és minden figura kezdett egyformán kinézni. Ekkor Yoda a feltámadó szélre hivatkozva befejezettnek nyilvánította a kirándulást:

- Inkább edédeljünk.

- Már ebédeltünk.

- Akkor vacsorázzunk!

- Korán van még!

- Enni mindig lehet...

Évszázados graffiti

Newspaper rock
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az emberiség grafomán. Imádunk firkálni. Van, aki papírfecnikre rajzolgat, más házak falát rongálja. Egyik rajz szinte vonzza a másikat. Valami hasonló történt a Newspaper rocknak nevezett sziklával.

A szikla egy eldugott völgy eldugott sarkában búvik meg egy természetes kiugró alatt. Utah tele van sziklarajzokkal, falfestményekkel. Ez azonban más mint a többi.



A sziklarajzok pontos korát nehéz megítélni. Hozzávetőleges értéket adhat a közet felszínének oxidációja és a kövön tenyésző mohák, de mivel többször próbáltak élőbbé tenni egyes figurákat azzal, hogy átkapirgatták őket, ezek sem százszázalékos módszerek. A figurák stílusa alapján azonban valószínű, hogy az elmúlt kétezer évben minden erre járó kultúra, nép rajtahagyta kézjelét ezen a sziklán.



Az erre vetődő európaiak sem tudtak ellenállni a sziklának és gyorsan aláírták. Évezredek alatt mindeki hozátett valamit a kőhöz, méghozzá úgy, hogy köze sem volt az előző népekhez, talán nem is ismerte őket. Az emberöltők tucatjain átívelő folyamat azonban most véget ért. A rajz -hasonlóan a többi ilyen emlékhez- szerencsére pár évtizede védett, igaz, nem védi senki. Ott van a szurdok alján. A mai látogatók többsége szerencsére egy szomszédos eddig üres sziklára kapirgál valamit.

Ezer év múlva majd azon tanakodnak a kirándulók, mi a fene történt a huszadik században, hogy az akkori ősöknek nem volt jó az eredeti szikla.

Sziklarajzok

Petroglyphs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Bevallom, vonzódom minden romhoz, sziklarajzhoz és egyéb haszontalan régi limlomhoz. Kíváncsi vagyok azokra a népekre, akikből talán semmi sem maradt és kevés szabadidejüket necsak szomszédaik, hanem piramisok összerakásával ütötték agyon.
Utahban, talán meglepő módon, egész érdekes dolgokat találni. Az érdekes dolgoknak sokszor egy hátránya van: megközelíthetetlenek. Az egyik legszebb helyhez fél napot kell terepjáróval menni, majd úgy fél napot mászni lefele egy kanyonba, aztán ott is van az ember. Már csak ki kell jönni a vízmosásból.
Ezért is örültem meg, amikor olvastam, van pár könnyen megközelíthető sziklarajz Moáb mellett. A Colorado völgyében autóztunk horgászokat kerülgetve, amíg meg nem láttuk a kiírást: Indian Writing. Persze ez nem írás, de mindegy.



Ezeket a rajzokat a Fremont nép karcolgatta a falba. Meg Judy és Bill. Esetlég még Joe, bár az ő neve nem szerepel a falon.



Fura módon a legtöbbször látni, mikor rondít valaki pár száz évvel később más falába. Rajzába. Sziklájába.
Valószínűleg, ha köröket és spirálokat rajzolna, nehezebben bukna le. Bár, mivel a szikla felülete oxidálódik, az újabb rajzok így is felismerhetők. Nagyjából ennyi is, amivel ezeket lehet datálni. Esetleg még azzal, hogy nem lehetnek régebbiek, mint a szikla maga.
A Fremont kultúra, akik ezeket a rajzokat elkövették, nem ismerte a fát. Lehet, hogy ismerte, de nem használta. Talán mert errefele olyan nincs. (Na jó, kivételek vannak, de arra a pár csökevényes valamire nem lehet civilizációt építeni. Házat meg végképp nem.) Lehet, volt közöttük olyan, aki már látott fát, sőt, esetleg hallott erdőről (“Tudjátok, Magna Fremontban még óriási erdőségek voltak, ott messze fenn, túl azon a jég borította tengerszoroson...” - Jó, Kanadában is volt fa. De az is messze van.)
A Fremontok gyűjtögettek, vadásztak, tököt és kukoricát termesztettek és telefarigcsáltak egy csomó sziklát valamikor 500 és 1300 között. A tudósok megegyeznek abban, hogy egy, vagy több nyelvet beszéltek és kis családok alkotta falvakban laktak. Egy faluban volt 10-12 ház, ebből valamiért egyszerre általában kettőt laktak. Miért? Biztos volt rá okuk.
Ha volt idejük, felmásztak egy sziklafalra, karcoltak rá egy elsőbbség adás kötelező táblára emlékeztető háromszöget. A hárszomszög felső oldalából kinő egy kis száron fityegő kör, van még két két csápja fenn (kéz) és kettő lenn. Kész is az emberke. Némelyik figurán határozottan látszik, ő fiú. Némelyiken nem. Lehet, hogy ő lány.



Karcoltak még egy csomó antilopot, kutyát, spirált, halcsontvázat (térképet? Lajtorját a mennybe?), meg pumát, meg minden egyebet, ami mászik. Csúszik.



Vannak ott még néhol lovasok is. Fura ügy, lovasokat a Fremontok nem láthattak - hacsak nem ittak túl sokat valamelyik halucinogén löttyükből. A válasz annyi, hogy biztos az utánuk élő népek karcolgattak lovasokat a falba akkor, amikor láttak lovasokat. Ez a magyarázat felettébb valószínű. (Persze, hogy akkor a többi cuccból mennyiért felelnek, jó kérdés. Mert már ők is por és hamu...)



Mivel a sivatag nagy, biztos előkerül még egy csomó ház, falu, cserép és sziklarajz. Talán valami kiderül belőlük. Sose lehet tudni.