Gyors hamispogácsa

Hamispogacsa
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kiderült, estére vendégünk lesz. (Én felejtettem el, én, az én vétkem, az én legnagyobb vétkem.) Csinálni kellett hát valami rágcsálnivalót. Elkezdtem bújni a szakácskönyveket, az internetet, hogy találjak valami gyors, egyszerűen elkészíthető aprósüteményt. Olyan hangokat hallottam, hogy csináljak somlóit. A somlói viszont, amellett, hogy a fenti kritériumokból csak egyet teljesít (mármint, hogy sütemény), azért se volt jó, mert a hozzávalók közül itthon csak a mazsola és a só volt adott. Minden mást meg kellett volna venni.Yodával meg nem egyszerű élelmiszerboltba járni. (Tudom, otthon is lehet hagyni a kutyát, de hát...)
Rengeteg jó receptet találtam. Mindegyikből hiányzott valami alapvető hozzávaló, mígnem rábukkantam egy jónak tűnő sörkorcsolyára. Egyszerű volt, volt hozzá minden és finomnak is ígérkezett.
50 deka túrót átpasszíroztam. Az itteni tehéntúróban ugyanis rengeteg a víz. Összekevertem ugyanennyi liszttel (ebben nem volt víz), belekevertem még 25 deka sómentes vajat, egy kanál sót és két tojást. A rabszolgával mindent összekevertem, majd az erősen folyós tésztát áttöltöttem egy tepsibe, ahol egy centi vastagra nyújtottam ki. Elvileg össze kellett volna vagdosni 1.5x1.5 centis kockákra, de most erre nem volt idő: Yodát kellett vinni dokihoz. A tészta tetejét megkentem kevés vízbe szórt sok pirospaprikával. Végül betettem a tésztát a sütőbe 350 F fokra, harminc percre.
Nagyon finom lett és még a dokihoz is pont odaértünk.

Migas de pan

Migas de pan
Originally uploaded by ribizlifozelek

Maradt egy halom pogácsa. Száraz volt már nagyon. Mondták, meg lehet mikrózni, attól jobb lesz. A mikrózás helyett inkább kipróbáltam valamit: csináltam belőle egy ősi spanyol pásztorételt.
A migas de pan kenyérmorzsát jelent. Ehhez az ételhez használták fel a megmaradt száraz kenyeret. Így nem kellett kidobni és még hasznot is hajtott. A migas de pan a szegények eledele volt.
Egy spanyol barátom mesélte, hogy gyerekkorában, ha leejtette a kenyeret, amint felvette, meg kellett csókolja. Nem tudom, hogy ebben az aktusban mennyi a vallásos - keresztény, esetleg átöröklödő pogány elem - és mennyi az alapélelem tisztelete. Valamiért én se szeretek kenyeret (vagy más ennivalót) kidobni.
A maradék pogácsa kíváló kisérleti alanynak ígérkezett.
Mozsárban összetörtem a pogácsákat és finoman meghintettem őket vízzel, letakartam egy ronggyal és fél napot állni hagytam.
Egy kis olajon megsütöttem két szem apróra vágott krumplit, majd ugyanebben a zsírban egy ugyancsak felaprózott kaliforniai zöldpaprikát. A paprikadarabokat is kihalásztam az olajból, majd egy fej hagymát és két gerezd szintén apróra metélt foghagymát kezdtem el párolni benne. Amikor a hagymák aranybarnák lettek, beleszórtam a forró olajba a morzsákat, a kolompért, egy kis apróra vágott sonkát és a zöldpaprikát. Kevergettem egy kicsit, majd pár szem szőlővel tálaltam.
Nagyon ütős, laktató étel, nem meglepő, hogy általában esős időben fogyasztották. A morzsák szőlővel jobban csúszkáltak lefele. (Szőlő hiányában a tejföl is jó sikosító lehet.)

A pogácsa

Pogacsa
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ha valamikor elmegyünk innen, biztos sokáig fognak ránk emlékezni és nevünket esti beszélgetések, tábortüzek mellett fogják emlegetni. Azért, mert többször csináltunk pogácsát. És a pogácsa jó. A pogácsát szeretik. Nagyon.
Nem néztem utána, de a pogácsa se kizárólagosan magyar eredetű étel: Boszniában ettünk pogaća-t, Törökországban poğaça-t és biztos, osztrákul is van valami hasonló. Grinzingben legalábbis ettem valami ilyesmit. A szó meg nagyon szlávosan hangzik. Biztos, hogy Árpád, miközben a Vereckei-hágón ereszkedett lefele hű lován, nyerge alatt nem pogácsát puhított.
Korántsem tökéletes pogácsáink elsöprő sikert arattak Minnesotától Utahig. Valamiért szó szerint zabálták őket. Mindenki gulyást rendel és pogácsát (is) eszik. Talán, mert gulyásunk nem annyira jó? Vagy, mert a pogácsa valami teljsességgel új ízt jelent a számukra. Ízlik, nem tudják, hogy nem tökéletes és sásaként felfalják.
Mi (én) nem is igazi pogácsát sütök. Nem szeretek élesztővel pepecselni, nehéz megtalálni a boltban és ha kérek, ugyanolyan szent borzalommal tekintenek ránk, mint amikor a sertészsírt kerestük. (Az eladók többsége nem is tudja, hogy üzletük forgalmaz ilyesmit.) Élesztő helyett inkább sütőport használok: 50 deka lisztet (szerencsére mérőedényünk dekát is tud!), egy pupozott kanál sütőport, sót, 2x10 deka sajtot (kétfélét, na), negyed kiló vajat vagy margarint, két deci - negyed liter tejfölt és egy tojást összekeverek, gyúrom, gyúrom, keverem, majd két centi magasra kinyújtom és pogácsákat szaggatok belőle. Párra köménymagot szórok, néhányra házilag készített tepertődarabokat teszek, másokra reszelt sajtot, majd megjenegetem őket felvert tojással. Amikor kész 15-20 percre 400 fokos sütőbe teszem és 14 perc után lesem, meg ne égjen.
Arra kell vigyázni, ha margarinnal készül, vagy a margarin legyen sótlan, vagy a sót hagyjuk el belőle. Ha pedig véletlenül fél kiló sajtot teszek bele, mint az Elnökök napján, növeljem meg a többi mennyiséget is. Úgyis elfogy.