Levélhordó-történet

- Kérsz egy hotdogot? - kérdezte C az utcabálon az épp arrajáró postást.

- Igen! - derült fel a levélhordó arca.

A postás leparkolta az autóját, letelepedett, kezét egy üdítősdobozzal hűtötte és közben egy akkora hotdogot próbált a szájába manőverezni, ami minden európai utcán túlméretesnek számított volna.



- Mióta is dolgozol itt?

- Öt hónapja, de már nem sokáig!

- Hogyhogy?



Megtudtuk, hogy a postás az pilóta és Las Vegasban dolgozott. Gazdag kaszinóvendégekért küldték el a szállodák és ő elrepítette a jómódú vendégeket játszani.
Amikor beütött a Covid, akkor Vegas ideiglenesen bezárt és a pilóta repült és gyorsan keresett valami más állást és postásnak állt.

- De Vegas megint nyit és megyek vissza repülni!

Abba bele se merek gondolni, hogy mennyit kell játszon valaki, ha magángépet küldenek érte...

A postás vize

Meleg van.

38 fok. Árnyékban.

Olyan meleg van, hogy a gyíkok napozás közben ráolvadnak a kőre.

Annyira száraz a meleg, hogy amikor Yoda pisil, a víz nem éri el a talajt, hanem elpárolog közben.

Sok postásautóban pedig nincs légkondi, csak a menetszél hűti őket, már ha menetszélről lehet beszélni egy harminccal alig cammogó doboz esetében.

Olvastam az újságban, hogy egy nyolcéves fiú hűtőtáskában tett ki vizet es Gatorade-et a postásnak.

Amikor aztán közeledett a postás, aki mindig leparkol az utca végén az árnyékba és a levelekkel a kezében végigjárja az utcát, előkaptam egy hűtött vizet és a megkérdeztem, kéri-e.

Kérte és nagyon örült.

Közben eszembe jutott, hogy otthon a postás ugyanezt bicajjal csinálja hasonló melegben. Aztán az is eszembe jutott, hogy nagyszüleimtől időnként a mi postásunk is kapott védőitalt, egy fröccsöt vagy egy pohár vörösbort. Az is eszembe jutott, hogy voltak napok, amikor sok-sok védőitalt kapott és óvatos duhajként már csak tolta a bicajt.

Szóval, sehol se egyszerű postásnak lenni. Itt hőgutát kap, nálunk meg hőgutát és májzsugort. De legalább a magyar postásnak van lehetősége edzeni.

Intermezzo - A postás kutyája

Vajon a postást ha egyenruhában megy haza, megugatja a saját kutyája?

Yoda tanul

Yoda: Pazmaneum good place is
Originally uploaded by ribizlifozelek

A világ bonyolult.
Yoda az amerikai kontinenst jobban ismeri. Több mindent látott és tapasztalt ott, utazni is többet utazott.

Európában mások kicsit a szagok, a fények, a szelek és az ízek.

Minden picit más.

Yoda azonban intenzíven tanul, ismerkedik az európai ízekkel, fényekkel, zajokkal és szagokkal.
Folyamatosan, megállás nélkül tanul, dolgozik és ennek megvan az eredménye: már az utcán is felismeri a postásokat és boldogan ugatja meg őket.

Yoda és a postás

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békésen üldögéltünk otthon, kinn sütött a nap, de már gyülekeztek a felhők a következő felhőszakadáshoz. Budapestre beszökött a monszun.

Aztán Yoda rugóként felpattant és letámadta a kerítést, ahonnan rémülten menekülő bicaj-zaj hallatszott.

Azt hiszem, ekkor veszítettük el a postás bizalmát.

A postás úgy tudta, itt nincs kutya. Aztán találkozott Yodával.


Yoda a postást mindenütt zsigerből gyűlöli. Salt Lake Cityben kész áttörni az ajtón, hogy mosolygós, kedves postásunk lábszárcsontját megropogtathassa kis fogaival.

Itt is.

Amerikában A Postást, mint generikus fajt az utcán felismeri és támad. Ha postást látunk vagy A postás vagy mi átmegyünk az út másik oldalára. Jobb a békesség.

Magyarországon viszont a Mester még nem ismeri fel a postást az utcán. Elkerekezhet mellette. Megállhat hozzá közel. Nem történik semmi.

Egyelőre...