Vízcseppek a betonon

Egy hete magasabb a hőmérséklet negyven foknál.

Este hét fele kilöttyöntettem egy kis vizet az árnyékban levő beton autóbeállóra.

Úgy eltünt, mintha ott se lett volna. (Miután a videón eltünnek a vízcseppek, már nincs mit nézni. Csak szólok.)

A postás vize

Meleg van.

38 fok. Árnyékban.

Olyan meleg van, hogy a gyíkok napozás közben ráolvadnak a kőre.

Annyira száraz a meleg, hogy amikor Yoda pisil, a víz nem éri el a talajt, hanem elpárolog közben.

Sok postásautóban pedig nincs légkondi, csak a menetszél hűti őket, már ha menetszélről lehet beszélni egy harminccal alig cammogó doboz esetében.

Olvastam az újságban, hogy egy nyolcéves fiú hűtőtáskában tett ki vizet es Gatorade-et a postásnak.

Amikor aztán közeledett a postás, aki mindig leparkol az utca végén az árnyékba és a levelekkel a kezében végigjárja az utcát, előkaptam egy hűtött vizet és a megkérdeztem, kéri-e.

Kérte és nagyon örült.

Közben eszembe jutott, hogy otthon a postás ugyanezt bicajjal csinálja hasonló melegben. Aztán az is eszembe jutott, hogy nagyszüleimtől időnként a mi postásunk is kapott védőitalt, egy fröccsöt vagy egy pohár vörösbort. Az is eszembe jutott, hogy voltak napok, amikor sok-sok védőitalt kapott és óvatos duhajként már csak tolta a bicajt.

Szóval, sehol se egyszerű postásnak lenni. Itt hőgutát kap, nálunk meg hőgutát és májzsugort. De legalább a magyar postásnak van lehetősége edzeni.

Motortakaró

Olyan meleg van, olyan meleg van, hogy még a motorok is takaró alá bújnak.

Libsik és leszbik

Megjegyzés: a fotó illusztráció.



- Csupa libsi jár oda.
- Meg buzi.

Hegyeztem a füleimet. A szomszéd asztalnál két brókernek öltözött ifjú irodista titán beszélgetett.

- Nem illik hallgatózni - mondta V - Főleg úgy nem, hogy nem fordítasz.

Kagylóztam és fordítottam.

- Igazi libsitanya.

- Undorító.

- Ott csókoloznak a "melegek", nem mintha én járnék ilyen helyekre, de láttam.

- Borzalom. Undorító.

- De amikor jönnek a leszbi csajok!

- Ők is csókolóznak?

- Naná!

- Te, én se járok ilyen helyekre, de elviszel egyszer?

Meleg a Csarnokban

Álltam a Csarnok aljában a szupermarketben, kosaramban egy fagyival. A fagyit hosszan válogattam ki a folyékony halmazállapotú finomságok közül. Ez szilárd volt. Szeretem a picit olvadt fqgyit, de csak akkor, ha a tányéromon alakul ilyenné - esetlg a számban. Azt nem szeretem, ha ezt a picit olvadt fagyit a bolt állítja elô.

Lassú volt a sor és az elöttem állónál kifogyott a pénztárgépbôl a szalag.

Sztoikusan néztem, mint indián törzsfônök a kínzócölöpön.

Ekkor csoda történt.

- Csak egy fagyija van?

- Igen.

A pénztárosnô átszólt kollégájának:

- Csináld mg az úr fagyiját, mielôtt elolvad!

Megcsinálta. Boldog voltam.

- Majd gondoljon ránk, amíg megeszi! - mosolygott a pénztáros.

Gondoltam. Vannak még Kereskedôk.

Intermezzo - Kutyameleg I

A belvárosi kapu dikrét nyekergéssel nyílt.

Egy hosszú kutyafej jelent meg a nyílásban. Látszott, szi te orrbavágja az ebet a meleg.

- Gyere! - mondta a gazdi.

Az eb azonban lassan viszahúzódott a kapualj hüvösébe.

- Legalább pisilni gyere ki - fogta könyörgôre a gazdi.

Az eb sóhajtott, mélán kidöcögött, megemelte a lábát. Szinte hallottam, hogy sisterg a sárga sugár a kövön. Az eb megfordult és peckesen visszavonukt a kapualj hûvösébe.

Meleg

Caramel icecream in Sturovo
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békésen ültünk a fagyikelyheink felett és a melegről filozofáltunk.

- Ki kéne találni azt az autót, amiben nyakig vízben ülünk.

- Az már megvan: tíz percig a napon hagyod és máris vízben ülsz.