Egyedülálló Valentine-ajándék

A szerelem nem ismer határokat. A szerelmesek elképesztő dolgokra képesek egymásért. Rómeo és Júlia, Trisztán és Izolda, Lenin és Krupszkaja mind-mind megható szerelmes történetek, amik most, a Bálintnap küszöbén megdobogtatják az emberek szivét

Minnesotában érdekes emberek élnek. Szűkszavúak, kemények. Megedzette őket a hideg. Ha Magyarországon télen kisüt a nap, az emberek felvidulnak. Minnesotában napszemüveget vesznek fel, mer kiégeti a szemüket a végtelen hósivatag.



A minnesotaiak olyan ajándékot adnak egymásnak, amiben megjelenik a kemény farmerélet, a végtelen síkság és a kérges, de érző szív minden melege.
Az ajándék olyan, amit igazán csak a földdel, a jószággal foglalkozó szerelmes szív érthet meg teljes mélységében, csak ő láthatja át, mi mindent jelent ez. Semmi sem mondhatja el jobban, szeretlek, mint ez az ajándék.

Ez nem olyan, amit az egyszeri városi ember megvesz a sarki boltban, nem, ennek az ajándéknak az elkészítése szaktudást, időt, mélyről, zsigerből jövő szerelmet és áldozathozatalt kíván.

A farmer tehát, Dél-Minnesotában, szíve és lelke minden melegével felszállt a traktorra, utána kötötte a trágyaszórót és a Nazca-vonalakat megszégyenítő másfél kilométeres szívet szórt az éjjel hullott hóra friss tehéntrágyából, majd, egy, a szívet átdöfő fekália nyíllal egészítette ki az alkotást.

- Olyan drága és aranyos - mondta a feleség -, kár, hogy a következő hóesés elhalványítja.

Igazából becsülöm az embert - kitalálta, mire vágyott élete párja.

Bálint nap

Ugly heart with something
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma volt Bálint nap. Nem vettünk rózsaszín szivecskés nyuszit meg macit, sőt, rózsaszín flamingót sem, de azért ünnepeltünk. Elvégre már Gargantua is kitalálta, hogy más egészsége kíváló ürügy arra, hogy inni lehessen. Inni nem ittunk, viszont ettünk.



Lehet, rózsaszín rákocskákat vagy miattuk rózsaszín flamingót kellett volna enni de mi inkább csináltunk egy Sztroganovot, utána pedig ettünk egy kis sütit.

A süti igazából egy tévedés volt. Valami sütit kellett enni és ezt az anti-bálintnapi barna szörnyet vettem, aminek alakja egy szívre emlékeztetett. A színe meg... Hááááát... Volt rajta egy rózsa is, hogy ne maradjunk rózsaszín hiján. A rózsa valahogy kilapult, elhervadt és kicsit úgy nézett ki, mintha nagyon rosszul sikerült volna az őt létrehozó genetikai kísérlet.

A barna csokiszivet marshmallowval töltötték, amitől szétvághatatlan és ragadozó lett.

Azt hiszem, életemben először mondtam valamire, hogy túl édes.

Imádtuk.