Kapuzárási Ribizli-pánik

Idővel az ember picit meghülyül és elkezd nem racionális dolgokat csinálni, eléri egy bizonyos korban a kapuzárási pánik, például vesz egy piros autót.

Én úgy éreztem, hogy piros autót venni elcsépelt és nem is igazán izgalmas. Én valami sokkal merészebbet akartam. Olyasmit, amit sokan szeretnének, de kevesen mernek megtenni.

Megkóstoltam az Idaho Spud-ot.

Idahót a reklám szerint az Idaho Spud teszi híressé.

Ottjártunkkor mi nem tudtunk erről a hírességről és kihagytuk a "Mit csináljunk Idahóban?" listáról.

Pedig az Idaho Spud benne van a száz legnépszerűbb Észak-Nyugat Amerikában árult édességben.

Az Idaho Spud százhuszonegy éve mozgatja meg az amerikaiak legállatiasabb ösztöneit. Úgy éreztem, ideje, hogy én is kipróbáljam.

Néztem a hírességet és tudtam, meg fogom ízlelni.

Akármi is van benne.

Ami valahol egy nagy igazság.

Az Idaho Spud összetett csokoládéból készül. Ez azt jelenti, hogy a kakaóvaj helyett telített növényi zsírokat használnak a csokoládé elkészítéséhez. Ezt a csokit nagy mennyiségű kukoricasziruppal javítják fel.

Ezzel a csokoládéval borítják be a kókusz- és kakaóízű pillecukrot (helyi nyelven marshmallow-t) és az egészet megszórják kókuszreszelékkel.

Az egész úgy remegett tekintetem alatt, mintha kocsonyából készült volna kukoricaszirup helyett.

Ahogy hozzáértem, egy remegés futott végig rajta, mint háj-cunami egy szumóbírkózón. Talán ezért is szeretik egyesek fagyasztva enni. Akkor nem vonaglik biztos menedékbe.

Ne mondja senki, hogy nem teszek merész dolgokat vénségemre!

Beleharaptam.

Az édesség remegett és számban valami édes, ragadós massza zárta össze fogsoromat.

Nem túl diszkréten megpróbáltam egy papírszalvétába köpni, de nem akart távozni a számból.

Ekkor döntöttem úgy, hogy ennek még nem jött el az ideje, még egy darabig kispolgár maradok.

Yoda ebédje

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vendégség volt nálunk.

Minden földi jót csináltunk a barátoknak, akik minden földi jót hoztak.

Mi csináltunk egy rozmaringos kecskét, hoztunk sokféle kecskesajtot, süteményt. Eurokrata barátunk finom belga csokit hozott, más pilótakekszet, megint más finomságot Yodának.

Mivel nagyon háklis gazdi vagyok, mindig megkóstolom, mit adok a Mesternek. Nagyjából egyezik az ízlésünk, bár Yoda a szárazabb, én a krémesebb dolgokért rajongok. (Sokan síkhülyének néznek, hogy megkóstolom a kutyaeledelt, de ha ő megízleli, amit mi eszünk, akkor miért is ne?)

A menü a következő volt: kecskesajt, rókagomba tésztával, rozmaringos kecske, pilótakeksz, belga csoki, kutyacsemege.

Ahogy a kis rudacskát szopogattam, megállt a csemege a számban. Az előtt pusztítottam el pár pilótakekszet, ami után eresztettem pár darab tejcsokit. És a kutyaeledelt ezek után édesnek éreztem. Édesnek. A csoki után.

Beszüntettük ezeket a kalóriabomba falatkákat és egy darab kecskével kárpótoltuk a Mestert.

Bálint nap

Ugly heart with something
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma volt Bálint nap. Nem vettünk rózsaszín szivecskés nyuszit meg macit, sőt, rózsaszín flamingót sem, de azért ünnepeltünk. Elvégre már Gargantua is kitalálta, hogy más egészsége kíváló ürügy arra, hogy inni lehessen. Inni nem ittunk, viszont ettünk.



Lehet, rózsaszín rákocskákat vagy miattuk rózsaszín flamingót kellett volna enni de mi inkább csináltunk egy Sztroganovot, utána pedig ettünk egy kis sütit.

A süti igazából egy tévedés volt. Valami sütit kellett enni és ezt az anti-bálintnapi barna szörnyet vettem, aminek alakja egy szívre emlékeztetett. A színe meg... Hááááát... Volt rajta egy rózsa is, hogy ne maradjunk rózsaszín hiján. A rózsa valahogy kilapult, elhervadt és kicsit úgy nézett ki, mintha nagyon rosszul sikerült volna az őt létrehozó genetikai kísérlet.

A barna csokiszivet marshmallowval töltötték, amitől szétvághatatlan és ragadozó lett.

Azt hiszem, életemben először mondtam valamire, hogy túl édes.

Imádtuk.