Visszaút - Boston-Salt Lake City

Reggel indulunk visszafele. Vége a három hideg bostoni hónapnak. Megjött a tavasz, mi pedig megyünk.

Nagyon jó volt és nagyon hideg. Sok mindenre nem jutott idô - majd legközelebb. Sok mindent nem írtan meg - ha visszaértünk Salt Laken Citybe, pótolom. Mivel a blognak az is a célja, hogy
majd öreg napjainkon a kandalló mellett iPaddal az ölünkben a hintaszékben olvasgassuk kalandjinkat, mindenképp le fogom a hiányzó epizódokat is írni.

Most azonban vár minket a transzamerikai út visszsfele. Igyekszünk majd esténként blogolni. A hegyesírás, a külalak ez alatt sokkal rosszabb lesz. Ez már most megígérem és be is fogom tartani.

Visszafele sokkal lassabban szerettünk volna menni, de eljuharsziropoztuk, sajtoztuk és fagyiztuk az idôt. Szállodánk is ludas a késôbbi indulásban: 92 nap után visszaadják az adót, ami 12%. Tehát maradtunk két nappal többet és még fizettek is érte.

A visszautat így öt napba kellett beszorítani. Átlagban így egy napra 460 mérföld, 741 km fog jutni.
Most bepakolunk és indulunk.


View Larger Map

Úton Bostonba - Wyomingon át

Tudunk olvasni - ettől elhúzódott a csomagolás, sok könyvet kellett bedugdosni a csomagtartó különböző rejtett bugyraiba.

Korán akartunk indulni és ez sikerült is: délben már rákanyarodtunk az autópályára és Sidney fele autóztunk. Ez a Sidney nem az a Sydney, de azért ez is messze van: Nebraska szélén.

Az autópálya kimászott a Nagy-Sós-tó völgyéből és hosszan kapaszkodott fel a Sziklás-hegységbe. A hegyekben óriási hó volt, de az út tiszta volt egészen Wyoming közepéig. Itt a szél izgalmassá tett egy unalmas 2300 méter magas fennsíkot.

Hófúvás volt.
Szerencsénk volt: nem havazott, sütött a nap és iszonyú hideg volt. A hó nem állt meg az úton, hanem szinte gázként kavargott felette.



Óvatosan, de lehetett menni.
Valahol Wyoming közepén pihentünk, kávéztunk, tankoltunk. A kút a benzin mellé ingyenes vezetéstechnikai tréninget is kínált: a bekötőutat 6-8 centi jégkása borította.
A bolt viszont jó volt. A WC-ben márványmosdó várt. Természetesen volt folyékony szappan és törölköző. És tiszta volt. Az üzlet az igazi Wyomingot mutatta: álcaruhákat, vadászöltözeteket és halászfelszerelést lehetett kapni. Az autóban bekapcsoltam a rádiót és az első csatornán country-zene szólt. A másodikon is.

A következő párszáz mérföld fokozódó rémálom volt.

A Sziklás-hegység utolsó vonulatát hófúvás és 65 mérföldes szél tette érdekessé. A szél sokkal gyorsabban fújt, mint ahogy mi autóztunk.

Nem volt veszélyes. Egy izgalmas pillanat volt, amikor egy kósza hómaró hozzáért egy útmenti hóbuckához. Ennyi hó még a legnagyobb hóviharban sem hullott ránk.

De azért lehetett menni és mire leértünk a síkságra, elállt a szél, besötétedett és még jobban lehült a levegő, mi pedig kora estére megérkeztünk Sidneybe.

Indulás

View Larger Map

Amikor meséltem, hogy megyünk Bostonba, volt, aki megjegyezte,
Amerikában hóviharok vannak.
Amerika nagy ország.
Remélem, a hóviharok majd másfele járnak, bár 2400 mérföld (3800 km)
alatt szerintem még portyázó UFO-kba is bele fogunk botlani. Bár
meglennénk hó és UFO nélkül.

Az útvonal összeállításakor kiváncsiságból megkérdeztem, milyen
gyalogos alternatívát kínál a Google. Elég egyszerű megoldással
szolgált: nincs gyalogos alternatíva.

Reggel indulunk.
Megyünk, magyünk, megyünk, aztán majd megérkezünk.
Útközben néha írunk bejegyzést, néha eszünk és neha fotózunk. És
megyünk, megyünk és megyünk.