Este, miközben Yoda elvitt sétálni, több meztelencsigát láttam.
Enyhe undorral néztem a nyálkás csőre - aztán eszembe jutott valami.
A meztelencsigára szinte mindig undorral tekintünk - abban a pillanatban azonban, ha "polgárosodott" csigáról van szó, másként gondolunk rá. A házát hátán cipelő csiga joviális csigabigává válik, akit sokan még az úttest másik oldalára is áttesznek, nehogy eltapossák őket.
Yodával jó sokat sétáltunk a Pázmányon.
(Több óra séta után valaki udvariasan szólt, hogy kutyával nem lehet bejönni, ekkor abbhagytuk a sétát és vissza se kérdeztünk, hogy dominikánusok bejöhetnek? Ezért szóviccért elnézést. Szerintem jó vicc. Az autós bejáratra mellesleg nem volt kutyatiltó tábla kitéve, ezért is tévedtünk tilosba. Valószínűleg nem gondoltak autóval érkező kutyákra. Hm, akkor dominikánusok valószínűleg bemehetnek.)
Imádtuk a Pázmányt: nekem tetszettek az épületek, Yodának tetszettek a bokrok és a fák. Én meg örültem, hogy volt sok-sok szemetes, ahova kidobhattam mindazt, amit Yoda otthagyott.
Tetszett, hogy az épületeknek latin nevei vannak és több mindent latinul is kiírtak. Igazából az is-sel volt egy pici bajom. Szerintem nagyon jó ötlet lett volna mindent kiírni latinul.
Annyira tetszett volna egy tábla, amin például csak ennyit lehet olvasni:
Hamaxóstichus
Belegondolva teljesen természetes a dolog.
Mégis, első pillanatban picit meglepő volt hallani, hogy a világ legjobb finnugoristáit összetoborzó konferencián a lingva franca nem a finn, nem a magyar és még csak nem is a lule számi volt, hanem az orosz.
Jókedvűen autóztunk hazafel a Zsámbéki-medence lankás dombjai között. Csodás délután volt. Bársonyosan sütött a nap és még a földigiliszták is dalra fakadtak, annyira szép volt minden.
Telkiben egy kanyarból hirtelen kibukkant egy motorosrendőr. Villogóval jött, lehúzódtam, elengedtem. Balesethez megy. Fontos ügyben intézkedik. Tömeggyilkost üldöz.
Ekkor láttam meg, hogy egy buszt vezet fel. Még jobban lehúzódtam, hogy a busz jobban elférjen.
Aztán majdnem belementem az árokba - elolvastam, mi volt a busz oldalára írva.
MAGYAR LABDARÚGÓ SZÖVETSÉG
Nekik volt ennyire sürgős.
Nekik kellett villogós, szirénás rendőri felvezetés.
A poszt folytatása előtt elmondom, hogy a magyar népesség jelentős részével szemben én nem értek a focihoz és nem is érdekel a téma.
Lehet, ezért is lepődtem meg a rendőri felvezetésen.
Mi lehet olyan sűrgős?
A telki fociakadémián UFO-besugárzás következtében egy ifjú játékos tehetséges lett?
Mészölyt kellett AZONNAL leváltani Alcsúton?
Valakinek a jobblábas lövése átlyukasztotta egy sváb ház hátsó falát, áttört a nappalin, a konyhán, a laszti kirepült az utcára és betörte egy páncélozott pénzszállító ablakát?
Egy helyi lány megcsókolt egy békát, amiből egy új Grosics Gyula született?
Nem tudom.
De ezek után nem fogok csodálkozni, ha augusztus 20-án látom, hogy a körmeneten a Bazilikából a Szent Jobb után kihozzák Puskás bal lábát is, hátha segít.
Piliscsaba egy óriási feketelyuk. W után A is eltévedt.
A-ról tudni kell, hogy W-hez hasonlóan rengeteg nyelvet beszél (angolt, oroszt, németet, svédet és finnt), de amikor ő is elnézte a megállót, őt sem segítette ki nyelvtudása.
Ő hamarabb elunta P. Csaba lakosságának tesztelését - pár ember után nyelve belefáradt a meddő kérdezgetésbe.
A azonban nem elveszett ember. A számi puszták gyermeke ő, aki kilométereket gyalogol fülig érő hóban rénszarvasok után. Egy ilyen ember, akinek hazája a sarkkörig érő fenyves, nem jön zavarba Piliscsabán. Tudja, kihez kell forduljon útmutatásért.
A előkapta zsebéből telefonját és felhívta feleségét, aki otthon valószínűleg éppen rénszarvashúst szárított a szauna mellett.
- Itt vagyok PILISCSABÁN. A térképem rossz. A Fő úton, ez és ez a házszám előtt állok. Mondd meg, hogy jutok el a Pazmaneumba.
L, A felesége szintén a lapp puszták szülötte és a költöző madaraknál is jobban ért a tájékozódáshoz. L ledobta a rénszarvashúst, előkapta a lap(p)topot, megnyitotta a Google Earth-t és azt mondta:
- Észak-északkelet fele kell menned négy kilométert, ahogy a varjú repül, és ott leszel.
És ott lett.
Az alábbi történet főszereplői nem ribizlifozelekek. Az események főhőse W. Ő veszett el a Pazmaneumra menet.
W talpraesett ember. Beszél pár nyelvet. Ez nem azt jelenti, hogy ismer egy köszönést és három számot ezeken a nyelveken. W ír, olvas és tanít többek közt angolul, németül és oroszul.
Mivel W okos is, meghívták előadni a Pázmányra, hogy mondja meg egy bizonyos témáról a tutit.
W el is indult, megérkezett Ferihegyre, eljutott a Nyugatiba, felszállt az esztergomi vonatra és döcögni kezdett a Pázmány fele. Aztán valahol eltévedt. Nem tudom, a szervezők adtak neki félreérthető utasítást, vagy ő nézte el a térképet, de egy megállóval arrébb szállt le.
Aztán csak nézett, hol is van. Mivel nem tudta, hol van, kérdezősködni kezdett:
- Beszél németül?
- Nem.
- Angolul?
- Nem.
- Oroszul?
- Nem.
Szerencsére senki se kérdezett vissza, "mi maga, statisztikus?"
W egyre jobban kétségbeesett. Senkivel sem tudott beszélni és nem tudta hol van. Kolombusz legalább a matrózaival beszélhetett, miközben nem tudta, merre jár és hamisította a megtett távolságokat, hogy a matrózok azt higgyék, még alig hajóztak valamit.
Jó hosszú idő után W felmérte a piliscsabai népesség jelentős részének nyelvtudását (nyelvnemtudását). Végül aztán belebotlott egy emberbe, aki beszélt angolul.
- Elnézést, beszél angolul? - kérdezte szkeptikusan W.
- Igen - W a megdöbbenéstől először köpni-nyelni nem tudott - Meg tudná mondani, hol van a Pazmaneum?
- Arra. Jó három kilométer.
- Te jó ég, nekem nemsokára ott előadást kéne tartanom. Hogy tudok odamenni?
- Egyszerű. Vagy gyalogol vagy elviszem kocsival.
Se Báznát, se Bolkácsot nem akartuk megnézni.
Nekem a Bethlen kastélyokra fájt a fogam.
Az autóból aztán megláttam a báznai templom tornyát. Beletapostam a fékbe, az autó csúszkált egy kicsit és egy liba rémülten csapdosni kezdett a szárnyaival az út mentén.
Egyébként egy lélek sem mozdult.
Visszatolattam és leparkoltam a templom mellett. A széles utcát szász házak szegélyezték. Egy férfi kaszát fent az árokparton.
Báznát magyarul Felsőbajomnak is hívják, a településnek azonban nem sok köze volt őseinkhez: ez is egy hamisítatlan szász falu volt, nyakas szászokkal, akik egészen a nyolcvanas évekig makacsul ragaszkodtak földjükhöz. Ceaucescu azonban már sok volt nekik és többségükben leléptek.
Szerencsénk volt: hivatalos emberek látogatták meg a vártemplomot, így mi is be tudtunk menni.
Az erődített templom gyönyörű volt. Kedves, büszke és viszonylag nagy.
Bázna után Bolkácson eltüntek az útjelzések. Én ösztönösen arra mentem, amerre az aszfalt ment - de kiderült rosszfele megyünk, ez az út az erdőbe vitt. Küküllővár fele egy sziklás makadámúton kellett volna továbbmenni.
Megérte eltévedni: a bolkácsi (Bolkatsch) templom még a báznainál is szebb volt.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
