Országuti benzinkút

Büdös volt. Penetránsan büdös. Mint egy csirkefarmon, csak koncentráltabban.

Egy amerikai országuti benzinkút mindig tartogat meglepetéseket.

Körülnéztem, hogy került egy koncentrált csirkefarm a semmi közepére.

Nem láttam csirkefarmot, de észrevettem pár nagy barna valamit mozogni egy kerítés mögött.

Közelebb mentünk.

Igen nagy csirkék voltak.

Vagy inkább struccok.

A benzinkútnál volt egy állatsimogató, ami most, télen zárva volt. De a struccok itt maradtak és valószínűleg büdösséggel védekeztek a hideg ellen.



Aztán megláttam valamit.

Alig fért be a benzinkút teteje alá.

Szájtátva néztem.

A valami, ami egy kerekekre szerelt emeletes nyaralónak tünt egy óriási pickup után volt kötve.

- Ez mi? - kérdeztem a sofőrt, aki büszkén vigyorgott.

- Fotózza le! Ez egy lakóbusz. Egy RV.

Nézem és próbáltam felfogni a méreteket. Aztán elképzeltem, milyen lehet százhússzal robogni nagy szélben az utánfutó helyén egy házzal. Persze le lehet parkolni és megvárni, amíg eláll a szél. Vagy ottmaradni, amíg kitavaszodik.

Ciscói történet

Azt mesélik, hogy Ciscóban a benzinkutas, amikor még volt benzinkút Ciscóban mindig ideges lett, ha valaki fizetés nélkül távozott. Úgyhogy egy nap, amikor egy hosszúhajú motoros felbőgette a motort és elporzott, előkapta a Magnumot (nem a fagyit) és durr, lelőtte a motorost.

Aztán elment a börtönbe, mert a távozó motors hátbalövését nehezen lehetett önvédelemként előadni.

Ez a kutas nem Ballard Harris volt. Ő inkább a dámajátékről és feleségeiről volt híres.

Miután a kutas bevonult a börtönbe, felesége vitte tovább az üzletet. Sose ment ki, ha kliens érkezett a kúthoz. (Ezek még azok az idők voltak, amikor a kutas megtankolta az autót, megnézte a vizet, az olajat és esetleg a kerekeket.) Az autósnak be kellett mennie az épületbe. Ahol a nő kutyája megtámadta.

Ha a vendég rugdosódott, vagy elmenekült, nem szolgálta ki.

Ha kedves volt, akkor kapott benzint. Ha nagyon kedves volt - jelentsen ez akármit - ebédet is kaphatott.

Ciscóban ma már benzinkút helyett olajkút van.

Napi szovjet

Az uszodában a kilencven fele közeledő orosz sporttárs néha mesél valamit fiatalkoráról. Például múltkor azt, hogy a szovjet hadseregben csak úgy kaptak a bakák annó reggelit, hogy át kellett ugorjanak egy lovon.

Lelki szemeim előtt megjelent a század, amint felsorakoznak egy egyre roggyantabb paripa mellett és megtámaszkodnak ugrás közben a hátán és talajt érnek a másik oldalon.

Valahogy nem volt hihető. Az öregúr történetei eddig mind korrektek voltak.

- Ló? - kérdeztem vissza.

- Tornatermi ló - nevetett.

Azaz vagy tornaszekrény vagy kápás ló. Amin a lólengést gyakorolják.

Erről eszembe jutott, hogy amikor megtanultam olvasni, láttam a könyvespolcon a Rózsa Sándor a lovát ugratja című könyvet és mire kibetűztem a címet, arra gondoltam, hogy milyen rendes ez a Rózsa Sándor, hogy vicceket mesél a lovának...

Hóemberépítés

Hs már itt volt egy csomó hó, csinálni akartunk vele valamit.

A porhó hógolyózásra is alig volt alkamas, azonban felfedeztük, ha vödörbe töltjük és kicsit megtömörítjük, akkor összeáll. Építhettünk volna belőle iglut, hóvárat, de végül úgy döntöttünk, hogy minihóembereket készítünk.



Répa akadt a háznál.

Az orgonáról lemetszett vesszőkből pedig lett szem, száj és haj.



Csak apróra kellett vágni őket.

Közben azonban nem feledkeztünk meg Yoda jótanácsáról sem:

- Ne építs hóembert a sárga hóból!

Hó-hó-hó

Kinéztem az ablakon és pislogtam.

Egy szót se mertem szólni, nehogy Yoda megsejtsen valamit.

- Menjünk sétálni! - mondtam ártatlan hangon.

Yoda rámnézett párnájáról.

- Viccelsz?

- Menjünk ki! Sétáljunk!

- Hó van - és ezzel Yoda összegömbölyödött és szinte eltünt a párnája mélyén.

- Gyere! - kinyitottam az ajtót és meglóbáltam a pórázt.

Yoda felnézett. "Ez hülye" - fejezte ki tekintete.

- Gyere!

Yoda feje eltünt a párna karimája mögött.

- YODA! SÉTA!

A Mester megjelent. Lassan, végtelenül lassan kiemelkedett helyéről, megrázta magát és lassan megindult felém, pár perc múlva már majdnem az ajtónál volt, amikor megállt és nyújtózkodott egyet.

Aztán lassan kidugta rókaképét az ajtón.

- Köszönöm - mondta és megfordult, hogy visszamenjen.

- Gyere! Veszünk kabátot is.

- Aha.



Felkaptam a Mestert és a Micimackó fázikot a fülébe duruzsolva kimentünk a házból.

Visszanéztem.



Letettem a földre és innen látszott, mekkora is a hó.



- Most mit csináljak itt? - nézett rám a Mester és elkezdett utat törni magának a hóban. Aztán egy helyen megállt és pisilt egyet, majd megfordult és visszaúszott a hóban a házba.

- Mi lesz a reggeli?

Filmek Ciscóban

Cisco lakossága egy fő. Azt már tudtam, hogy minden egyes ciscói lakosra egy Johnny Cash szám esik. Ciscót nemcsak a Vadnyugat Petőfije örökítette meg. Ciscóban az egy főre eső itt (is) forgatott híres filmek száma kettő. A nem annyira híreseké egy.

Egész jó arány egy olyan városban, ahol az egyetlenegy szálláshelyet a bezárt postahivatalból alakították ki.

Ciscóban forgatták a Vanishing Point utolsó jelenetét, ahol Kowalski (Barry Newman) két bulldózernek ütközik. A filmben a vásorst szintén Ciscónak hívják, de ott a kaliforniai Ciscóként szerepel.



Thelma és Louise is itt száguldottak keresztül az őket üldöző rendőrök előtt.

Valahogy a leghíresebb ciscói filmekben mindig a rendőrség üldöz valakit, aki(k) utána mindig tragikus véget érnek.



A 2005-ös Don't Come Knocking című film egyik jelente is ciscói. De azt még nem láttam. Majd ha sikerül megnézni, akkor kibővítem a bejegyzést.

Fagyi

Vaniliafagyi.
Ötliteres kiszerelésben.

Már várom a nyarat.