Orvtámadás - A vérmókus

Békésen szedtem a macskaszart a kertben. Ez nyugodt tevékenység, gugolok, térdelek és szedem a macskaszart. Meditálok. Nem gondolok arra, hogy az összes kertbekakáló macskát átnevelőtáborba zárnám és ott megtanítanám őket máshova kakálni.

Szedtem a macskaszart.

Emlerültem gondolataimban, milyen legyen az átnevelőtábor.

Már egy 4 literes zacskó televolt macskaszarral és még mindig elmélyülten szedtem a tél termését. Máshol télen jégvirág terem és a tavasz havasi gyopárt hoz, itt macskaszart.

És én térdeltem és szedtem.

Szedtem a macskaszart bús nagy halomba.

Amikor hirtelen valami puffant a hátamon, arrcal majdnem belezuhantam a zacskóba és először azt hittem, egy galamb halt a hátamra, aztán visszanyertem egyensúlyomat, megfordultam és egy mókus meredt rám harciasan, farkát lóbálva és ugyanolyan döbbenten, mint én.

Azt hitte, a kert része vagyok, mint a Noam Chomsky kertitörpe vagy mint az esővizeshordó és ráugrott a hátamra, hogy könnyebben szálljon le a fáról.
Aztán az ugródeszka megmozdult, dührohamba kergetve a mókust, aki haragja csillapultával felszaladt a fára, megrázta a farkát és eltünt az ágak között. (A video illusztráció, egy másik alkalommal készült.)

Kapudrog

Uszoda.
Hajnal.
Várjuk a nyitást és azt, hogy végre megjöjjön a hiányzó életmentő.

Pár perccel a munkaidő megkezdése után meg is érkezik gőzölgő kávéstermosszal a kezében.

Az ajtónál várakozó idős matróna, aki a helyi mormon egyházközség oszlopa rosszallóan csóválta a fejét, mert hát a mormonok semmit se ihatnak, amiben koffein van. Se teát, se kávét.

- Mindig így kezdig, isznak egy kis kávét, aztán jön a marihuána és a végén elkezdik heroinnal szúrni magukat...

Egy másik várakozó felpillantott és maga elé morogta:

- És még kólát is fognak inni!

Putyin?

A múltkor Shrek feleségét véltem felismerni egy szabadkőműves hölgy festményének a személyében. Ha élhetek e képzavarral. Most a Monster Goose című könyven az egyik rajzról gondolom azt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnököt ábrázolja.

Nekem jut mindenről az az eszembe, vagy tényleg?

Mestermű - Légópince

Budapesten járva sokmindent szeretek fotózni. Szeretem megörökíteni magamnak a kapukat, az szobrokat, a házakat és - többek között - gyűjtöm a légópincék nehéz fém ajtajait is.

Van belőlük pár tucat a Flickr-en.

Ilyet azonban még nem láttam: az ajtón ott virított az ajtót készítő mesterember neve.



Sós Ferenc, Pestszenterzsébet, 6164/III-1939

Az ajtó súlyát valamikor kisatírozták. Lehet, fogyókúrázott.

Örülök, hogy megmaradt és, hogy Sós Ferenc, akárki is volt, túlélte a világégést, csakúgy, mint az a stramm ajtó, amit készített.

Bolondok napja - Április 1

Ez az a nap, amikor piros tejbe bámulok bele döbbenten reggel.

Meg zöld müzlibe.

De legalább ez nem szemez velem, mint tavaly a sajt.

Megint tavasz

Nemcsak C-t, magunkat is emlékeztetnünk kell arra a mondásra, hogyha Salt Lake Cityben nem tetszik a tavaszi időjárás, várj két percet.

Tegnapelőtt a 16 fokos meleget hóvihar követte, ami tíz centi havat hagyott maga után.



Egy nappal később a világ megfordult és ismét tavasz volt.

Az Antilop-sziget alacsonyabban fekvő részéről eltünt a hó, az emberek kijöttek kempingezni és lovagolni, a bölények legelészni.

Az alábbi fotón két bölény látható, miután pár turista majdnem megajándékozott minket egy fantasztikus videóval: túl közel mentek fotózni a bölényekhez és a mellettünk álló ranger már azt találgatta, páholyból nézzük-e az üldözést vagy nem. Szerencsére elkészültek a közeli fotók és a turisták eltakarodtak, mielőtt a bölény ideges lett volna.



Mi továbbmentünk és újabb és újabb kilátókat fedeztünk fel.



Szerencsére bölények nélkül.



A sziget még talán két hétig élvezhető, aztán egy-két hónapra birtokukba veszik a harapós legyek, amik véres sebeket tépnek apró rágószervükkel a gyanútlan látogatók testén.

Utána majd megint lehet jönni és fotózni a nyári melegben olvadozó sziklákat.

Utahi tavasz

A repülőn már ennyhén sokkolódó C-nek el lett küldve a helyi mondás, miszerint ha tavasszal nem tetszik az időjárás, várj tíz percet.

Azt is mondták neki, hogy rövid utahi tartózkodása alatt bármire számíthat a strandidőtől a hóviharig. Valószínűleg ezen mosolygott egyet, mint színes kis helyi túlzáson.

Aztán leesett az álla.



Gondolom én, a helyi botanikus kert se ilyen vásárra gondolt, amikor kihelyezte a hírdetést...