2011. február 7., hétfő
Salemi kikötő
(Megjegyzés: a fényképekre kattintva azok teljes méretben tekinthetők meg.)
A salemi történelmi kikötő egy ideális szabadtéri múzeum. Eredeti épületek állnak eredeti helyükön. Közvetlen környezetük nem vagy csak alig változott. A berendezés sokszor nemcsak korhű, hanem eredeti is. Ráadásul az együttes könnyen beilleszthető az átlagember átlagos történelmi ismereteibe.
A Skarlát betű írójáról, Nathaniel Hawthorne-ról mindenki hallott. Egyik közismert könyv a Hétormú ház. A hétormú ház ma is ott áll az utca végén jobbra, nem messze attól az épülettől, ahol az író 1804-ben megszületett.
Iskolában azt is tanítják, hogy Hawthorne három évet egy vámhivatalban dolgozott. A vámhivatal épülete ma is áll és Hawthorne dolgozószobáját sikerült eredeti állapotára helyreállítani. A kikötőre néző ablak előtti íróasztalon egy olyan pénztárkönyv fekszik, amibe Hawthorne írta be a hosszú adatsorokat.
A kikitőben egy eredeti, salemi hajó másolata áll. Ezt a hajótípust itt fejlesztették ki és a kicsiny, de jól manőverezhető hajók Archangelszktől az autszráliai Perth-ig mindenhova eljutottak.
A kisváros méretéhez képest óriási flottával rendelkezett. Egyes források szerint akkora volt a salemi flotta, hogy egyes eldugott helyeken a várost egy önálló államnak hitték, a kereskedőházak lobogói pedig biztos, jövedelmező üzletet jelentettek. Az amerikai függetlenség megszerzése után ezeknek a kereskedőházaknak komoly szerepe volt abban, hogy az idegen kikötőket megnyissák az amerikai hajók előtt.
A salemi kereskedők szövetsége 1799-ben határozta el, hogy összegyűjtik az utazások során talált különleges tárgyakat. 1825-re annyi cucc halmozódott fel, hogy fényűző kiállítótermet kellett nekik építeni. Ez lett a későbbi Peabody Essex Museum, a legrégebbi folyamatosan működő amerikai múzeum őse.
A salemi történelmi kikötő pont ezért egy kicsit szomorú is: egykor ötvenhét móló nyúlt be a tengerbe, ma három. A leghosszabb, több mint nyolcszáz méter hosszú Derby mólón húsz emeletes raktárház állt. Ma egy.
Salem az amerikai függetlenségi háborúban csak kalózhajóból százhuszat állított ki. Ma egyetlenegy hajó árválkodik a kikötőben.
A turisták nyüzsgése szezonban visszahoz valamit a kikötő egykori életéből. Most, tél közepén a kikötő elhagyatott volt. Ha nem lett volna itt egy fűtött, tiszta nyilvános WC, azt hihettük volna, valahova az Antarktiszra tévedtünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Na de mi újság a boszorkákkal? :)
Boszik is lesznek. Egyelore a seprut szereljuk.
Ez az, hol vannak a boszik?
J
Nagyon-nagyon jó képek! :) Imádom ezeket a hajókat! :)
A Hétormú ház sorsa, csakúgy mint sok más ott álló házé, azért nem volt annyira sima. A ház örökösei összevesztek, és nem tudtak megállapodni hogy kié is legyen az épület. Ezért egyszerűen kettéfűrészelték, és az egyik felét átköltöztették az út másik oldalára. Ott állt több mint 50 évig, csak a múlt században vitték vissza és tették össze megint a két felet.
Próbálták volna ugyanezt megcsinálni egy európai kőépülettel...
Megjegyzés küldése