Téli áradás

- Hoppá - néztünk Yodával a megáradt Parleys patakra a Hidden Hollowban.

- Nézzük meg, nézzük meg! - húzott Yoda maga után.



A víznyelő, ami ember magasságú és általában csak bokáig érő víz csorog benne, most majdnem túlcsordult.

A patak megáradt és zabolátlanuk hömpölygött át a Hidden Hollow-n.



- Menjünk még! - húzott Yoda.

- De havazik! Hideg van! Te ezt nem szereted!

- Jobb, mintha új hámokat próbálnál rám!

Új ösvény a Hidden Hollowban

Yodával szeretünk a Hidden Hollowban sétálni. Nem egy nagy séta, de vannak kacsák, meg halak, meg fák, meg rét és erdő és közel is van.

A bevásárlóközpont az túlzottan is civilizált, de ott meg lehet Banán Split-et enni.



A Hidden Hollow annak ellenére jó hely, hogy a környéke egyre jobban beépül. A kis parkot emellett be fogják kapcsolni Salt Lake City egyik nagy ösvényrendszerébe, a Parleys patak partján épülő gyalogos-kerékpáros korridorba.



Ez egészen a hegyektől kanyarog majd a Jordán folyóig és a házunkhoz közel fog elhaladni a villamos mentén.



A Hidden Hollowban több, korábban "földburkolatú" ösvényt lebetonoztak a Parleys Trail számára és már majdnem elkészült az alagút, ami a kisparkot köti össze Sugar House óriási parkjával egy nyolcsávos út alatt.



Yodával épp egy elveszett szemüveg mögött pózoló csigát próbáltunk lefotózni, amikor a kevés járókelő egyike megállt mellettünk és méltatlankodva azt mondta:

- Igen, Nature Trail, az, de BETON! Ez is beton, az is beton, milyen természet az, ami BETON!

Igaza volt, de azért a férfi meglepő jelenség volt,  ahogy ezek után szó nélkül sarkonfordult és elviharzott.

Mire magunkhoz tértünk, a csiga bemozdult a fotóba.

Hidden Hollow

Hidden Hollow
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó másfél óránk volt Sugarhouse közepén Yodával. Valamit kellett csinálni, sütött a nap, meleg volt, az autóban csak úgy maradhattunk volna meg, ha járatjuk a motort és a légkondit. Inkább sétáltunk.

A bevásárlóközpontok mögött egy kisebb park terül el. Már jártunk itt egyszer (akkor készültek a fotók), de most több időnk volt mindent alaposan megnézni.



A pakr egy része egy füves mező, a másik egy patak partján növő erdő. Végigböngésztük az összes információs táblát. Engem a szöveg érdekelt, Yodát a tábla lába. Jó tizenöt perc alatt rengeteg minden tanultam a magashegységi vizes élőhelyekről és lakóikról.

Aztán egy még érdekesebb táblára bukkantunk.

Megtudtam, hogy a Hidden Hollow valamikor egy ipartelep volt, ahol a cukorrépából cukrot csináltak. Innen kapta Sugarhouse a nevét.

Amikor a cukor már nem volt üzlet, a terület egy óriási közpark lett, teniszpályákkal, medencékkel, vasútállomással. A 10-es években aztán apránként minden bezárt, a vasútból, vasútállomásból egy pózna maradt, amit legnagyobb bánatára Yoda sem talált meg.

A dombocskákkal feltöltötték a medencéket, az egész hely elvadult és elfelejtődött. A patakot részben befedték. Aztán a 80-as években a eltakarították a bozótot és felépítettek egy bevásárlóközpontot a terület alsó részén. A tetején irodaházak épültek. A közepére újabb parkoló került volna. Természetesen a patakot itt és befedték volna.

Egy nap pár kisiskolás a terület közepén észrevette a patakot. Meg a 140 éves fákat. A gyerekek a környezetvédelemről tanultak, gondolták, megpróbálják megvédeni a parkot. Önkéntes munkában a gyerekek és a tanárok takarítottak, ösvényeket építettek, táblákat helyeztek ki. Az önkormányzat adott pénzt és anyagot. A patak utolsó szabad darabját nem fedték be és a bevásárlóközpont egy békés kis zuggal gazdagodott. Az irodaházakból, apartmanokból meg egy kis zöldre látni. Az önkormányzat pedig átminősítette a területet ipari övezetből közparkká.