A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Népszabadság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Népszabadság. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. február 21., szombat

Országok rongya, sajtó a neved


Temple
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megint találtam egy érdekes, részben utahi vonatkozású cikket. A Marsexpedició óra mindig is aggodalommal kezdem el ezeket olvasni.

Teljességgel érthető, hogy mióta Hemann Ottó meghalt, senki sem ért mindenhez - ez fokozottan igaz a sajtó képviselőire. Írniuk kell egy csomó mindenről és, hacsak nem egy szűk területre specializálódnak, jönnek a bakik. Ami dühítőbb, hogy manapság nem kell polihisztornak lenni, elég olvasni tudni és sokkal könnyebb megtalálni a kiegészítő információt.

Csordás Lajos írt egy rövid cikket a Népszabadságban az OSZK gyászjelentésgyűjteményéről, amit a mormonok digitalizáltak.

http://nol.hu/kult/szomorulevelek_a_csaladfakhoz__

Megtudtam, hogy a mormonok a világ minden tájáról gyűjtenek dokumentumokat, melyek a családfakutatáshoz szükségesek. Ezt küldetésüknek tekintik.
Igazából ez nem hiba, csak pongyolaság.
A mormonok hite szerint mindenkiből lehet mormon. Még a halottakból is. Ezért a mormonok igyekeznek összegyűjteni a valaha létezett összes ember adatait, hogy apránként üdvözítsék őket. Elsősorban mindenki igyekszik az őseit mormonizálni, de aztán mindenki másra is sor kerül. Így azok az emberek, akik életükben nem lehettek mormonok, még üdvözülhetnek.

(Természetesen sokan nem szeretik, hogy a mormonok egy más vallás szerint üdvözítik az őseiket, de hát, ártani szerintem nem árt.)

A cikk még leírja, hogy néhány évvel ezelőtt arról adtunk hírt, hogy lemásolták szinte az összes magyarországi egyházi és polgári anyakönyvet.

Csordás Lajosnak igaza van, ez valóban néhány éve volt. Ha jól emlékszem, 1959 és 1966 között vették be magukat a mormon kutatók az MOL-ba (Magyar Országos Levéltár) és mikrofilmre vettek minden elérhető magyar anyakönyvet 1560 valamennyitől. Ahogy a cikk is írja, az anyag egy példányát megkapta a Levéltár. Arról nem esik szó, hogy a mormonok a mikrofilmfelvevőt is itthagyták, így jutott a levétár a 60-as években nyugati csúcstechnikhoz.

Lehet, hogy az akkor mikrofilmre vett több tízezer emberből páran már poszthumusz üdvözültek.

National Archive

2008. április 15., kedd

Még mindig olvasok újságot...


Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Most éppen Népszabadságot olvastam és megint valamit, amit nem kellett volna. Hirsch Tibor írt Mars Állam Utah címmel egy cikket a Mars Society egy kísérletéhez kapcsolódóan.

http://www.nol.hu/cikk/488087/

Az amerikai Mars Társaság Utahban modellez egy idegen bolygó felszínén található bázist. A kísérlet résztvevői a “Marsbázison” élnek egy fémhengerben. A henger igazából egy zárt ökoszisztéma áramfejlesztővel, víz- és élelemkészlettel. A résztvevők csak űrruhában léphetnek ki az idegen bolygó felszínére, csak a készleteiket fogyaszthatják. Minden olyan, mint amilyen egy igazi Mars-expedíción lesz.
A szerző - aki az expedíció újságírója - a cikkben leírja érkezésüket és útjukat a bázisra. Közben ír egy keveset Salt Lake Cityről és Utahról. Innentől lettem picit morc.
Igazából nem is az európai fennsőbbrendűséggel van nagy bajom, elvégre ez a cikk egy szubjektív írói alkotás. A szerző valószinűleg pont akkor volt itt, amikor átvonult itt egy porvihar. Ezt megírta. (Más lapra tartozik, hogy az itteni levegő általában jóval kellemesebb, mint ami megrekken Budapest felett.)
Azzal van csak bajom, hogy a szubjektív, fennsőbbrendű leírásban hemzsegnek a tárgyi tévedések:

Azután elindulunk Jeepjeinkkel az autópályán délnek, és még mindig nem értjük, miért nevezi Utah magát „State eleveted” [sic!] – megemelt (lebegő, repülő?) - államnak, és hogy miért csalogat ez a név ide természetkedvelő idegeneket.

Szóval, nem “State eleveted”, hanem “Life elevated”. Így már más egy kicsit. A természetkedvelő idegenek pedig nemcsak az amúgy gyönyörű sivatagok miatt jönnek, hanem a hatalmas erdőségek miatt is.
Aztán megtudom, hogy “még a belvárosban is csúf kőbarakkok jelzik az amúgy gazdag mormonok, építészeti puritánságát.” Nagyon jól hangzik és annyira igaz, mintha valaki Budapestről mondana ítéletet egy Havanna lakótelepi séta után.
Az üzleti negyedet közepesen magas házak jellemzik, ez igaz. De a mormon egyházi építészetre én mindent mondanék, csak azt nem, hogy puritán. Az alábbi -nem túl jó- képen pár puritán templomtorony látszik:

Temple

Egy pillanatra félretéve a kekeckedést, megjegyzem, hogy a mormon építészet már a kiegyezés évében is meglepő dolgokat produkált:

Tabernacle

A város jelenkori építészetét pedig jól jellemzi az alábbi kőbarakk:

Public Library

Ott van még a helyi Andrássy út, a South Temple is. Igaz, ebből az autópályán átszáguldva nem sokat látni.

A következő mondatot csak idézem. Ez már poézis. Illetve az írőgépről hiányzó pont. Vagy képzavar. Tudom, bunkó vagyok, nem esztéta.

Másodszor, a hegyek, és mindenféle magaslatok mintha tényleg önmagukkal volnának itt azonosak, és csak magukkal: ha egyszer szürke a növényzet, ha hiányzik a talaj, akkor sehol sem annyira hegy az a hegy, mint éppen itt, csupaszon, a maga lényege szerint.