Provo

- Orembe? Orembe mentek? - a pilóta csak nevetgélt.

- És Provóba? hahaha - nevetgélése lassan nevetésbe csapott át és egyre inkább átment sátáni kacajba.

- De ott nincs semmi, hahahahaha!



Valahol igaza volt. De mi akkor is Provóba mentünk. És Orembe. Oremben a vízesés és a Battle Canyon nem okozott csalódást.

Reméltük, Provo is ilyen lesz.



Sokkal ilyenebb lett.

Ilyen esti-kora éjszakai életet Utahban sose láttunk. Soha. Olyan volt, mintha hirtelen az autópályán elvesztünk volna és meg se álltunk volna egy mediterrán tengerpartig. Ott ilyenek a városok.

Az emberek teraszokon ültek és beszélgettek. Ettek. A tömeg az utcán hömpölygött és valószínűleg egyik teraszról ültek át a másikra. A 19. sz-i épületek rajzolta háttér előtt vidám nevetgélés és csivitelés hallatszott. Egyes bárok előtt hosszú sor állt, hogy az emberek bemehessenek.



A könyvesbolt kilencig volt nyitva.

Volt természetesen pár különbség egy mediterrán városka és Provo között. Provóban legalább annyi fagyizó és sütiző volt, mint amennyi egy spanyol tengerparti tartományban összesen. Viszont bármelyik spanyol falu egy tetszőleges háztömbjében több kocsma volt, mint Provóban és vonzáskörzetében összesen.



Provo egy mormon egyetemi város. Nagyon mormon. Űgyhogy sört nem isznak. Helyette sok fagyit és süteményt esznek, hogy jobb legyen a hangulat.

Az elegáns csokizók és fagyizók megragadták a fantáziánkat, de általában akkora volt előttük a sor, hogy inkább eltettük őket másnapra.

Esti sétánk végén esett le a húszfillér, hogy mi hiányzik még a tökéletes mediterrán hangulathoz: nem volt sehol foci. Egy bárban, egy vendéglőben, egy cukrászdában se ment a focivébé.

Loganban majdnem minden lehetséges

Yodával bementünk a kereskedelmi kamarába és elkértük az elektromosautó-töltőjének a kulcsát.

Megkaptuk.

Kértem vizet Yodának.

Hoztak.

Megkérdeztem, hol van egy jó terasz, ahol Yodával tudunk ebédelni.

Megmondták.

Megkérdeztem, hol ihatok egy jó kávét.

- Ebben nem tudok segíteni - tárta szét a kezét a mormon tisztviselő.

Országok rongya, sajtó a neved

Temple
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megint találtam egy érdekes, részben utahi vonatkozású cikket. A Marsexpedició óra mindig is aggodalommal kezdem el ezeket olvasni.

Teljességgel érthető, hogy mióta Hemann Ottó meghalt, senki sem ért mindenhez - ez fokozottan igaz a sajtó képviselőire. Írniuk kell egy csomó mindenről és, hacsak nem egy szűk területre specializálódnak, jönnek a bakik. Ami dühítőbb, hogy manapság nem kell polihisztornak lenni, elég olvasni tudni és sokkal könnyebb megtalálni a kiegészítő információt.

Csordás Lajos írt egy rövid cikket a Népszabadságban az OSZK gyászjelentésgyűjteményéről, amit a mormonok digitalizáltak.

http://nol.hu/kult/szomorulevelek_a_csaladfakhoz__

Megtudtam, hogy a mormonok a világ minden tájáról gyűjtenek dokumentumokat, melyek a családfakutatáshoz szükségesek. Ezt küldetésüknek tekintik.
Igazából ez nem hiba, csak pongyolaság.
A mormonok hite szerint mindenkiből lehet mormon. Még a halottakból is. Ezért a mormonok igyekeznek összegyűjteni a valaha létezett összes ember adatait, hogy apránként üdvözítsék őket. Elsősorban mindenki igyekszik az őseit mormonizálni, de aztán mindenki másra is sor kerül. Így azok az emberek, akik életükben nem lehettek mormonok, még üdvözülhetnek.

(Természetesen sokan nem szeretik, hogy a mormonok egy más vallás szerint üdvözítik az őseiket, de hát, ártani szerintem nem árt.)

A cikk még leírja, hogy néhány évvel ezelőtt arról adtunk hírt, hogy lemásolták szinte az összes magyarországi egyházi és polgári anyakönyvet.

Csordás Lajosnak igaza van, ez valóban néhány éve volt. Ha jól emlékszem, 1959 és 1966 között vették be magukat a mormon kutatók az MOL-ba (Magyar Országos Levéltár) és mikrofilmre vettek minden elérhető magyar anyakönyvet 1560 valamennyitől. Ahogy a cikk is írja, az anyag egy példányát megkapta a Levéltár. Arról nem esik szó, hogy a mormonok a mikrofilmfelvevőt is itthagyták, így jutott a levétár a 60-as években nyugati csúcstechnikhoz.

Lehet, hogy az akkor mikrofilmre vett több tízezer emberből páran már poszthumusz üdvözültek.